142376. lajstromszámú szabadalom • Acélfegyverzet acélbetonszerkezetekhez, valamint azzal készült hegesztett rácsszerkezet
Megjelent 1954. évi augusztus hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.376. SZÁM. 37 1-6 OSZTÁLY. — El—42. ALAPSZÁM Acélfegyverzet acélbetonszerkezetekhez, valamint azzal készült hegesztett rácsszerkezet EVG Entwicklungs- und Verwertungsgesellschaft m. b. H. cég, Graz (Stájerország, Ausztria) A bejelentés napja: 1953. április 27, Az acélbetontervezés fejlődési iránya az acélban mind nagyobb feszültségek megengedésére törekszik. Ennek előfeltétele azonban az acélfegyverzet és a beton együttműködésének megjavítása. 1800 kg/cm2 feszültségig sima felületű hengerelt szelvényeket, azon felül pedig olyan idomacélokat szoktak alkalmazni, amelyek felületén külön tapadásjavító kialakítások, pl. bordák, szemölcsök vagy más effélék vannak. Ezeket az acélokat rendszerint melegen hengerlik, ekkor azonban a nagyobb megengedhető feszültségek előfeltételét, a magasabb nyúlási határt csak ötvözőanyagokkai lehet biztosítani. A magasabb nyúlási határ elérésének leghatásosabb és leggazdaságosabb módja a hideg alakítás, pl. az acél húzása, nyújtása vagy csavarása. A hidegen alakított acélok hátránya azonban, hogy e megmunkálási mód folytán olyan felületet kapnak, amely a betonban a kellő tapadást nem biztosítja. Már megkísérelték a tapadás növelését magasabb nyúlási határ mellett olymódon elérni, hogy a fegyverzetet az acélbeton, elsősorban előfeszített beton számára csavart huzalokból és ezek között helyenként alkalmazott távtartókból állították öszsze. Távtartókként célszerűen a huzalok közé hurkolt drótdarabokat használtak. Nyilvánvaló, hogy a laza vagy áthurkolt távtartók magukban véve nem javítják a tapadást, hanem ez csak közvetve és csak kis mértékben javul meg, annak következtében, hogy a csavart huzalokat a távtartók helyenként széttolt helyzetben tartják és így a huzalok között üregek jönnek létre. A beton ezekbe az üregekbe behatol és a kötés után a huzalok elcsúszását meg kell akadályoznia. Ilyen módon azonban a tapadás megjavítása igen kérdéses, mert a távtartóktól származó üregek aránylag kicsinyek és ezekbe a beton csak nehezen és egyenetlenül hatol be. Maguk a távtartók nem javítják a tapadást, mert csak lazán vannak a csavart huzalok köré hurkolva, melyeken tehát elmozdulhatnak, úgyhogy csupán a huzalok távolságának rögzítésére alkalmasak. Acélbetonszerkezetekhez ismeretesek még olyan acélfegyverzetek is, amelyeknél legalább két hosszirányú rudat térközönkint harántirányú rudak kötnek össze. Ilyen acélfegyverzetek célja főként a húzott és a nyomott rudak egymás közötti összekötése. Evégből bizonyos harántrudakat, valamint a hosszrudakat alkalmas helyeken átvágják és a hosszrudakat a húzott övből kihajlítják. Itt a főcél a szétválasztás és az alakítás megkönnyítése, miértis ilyen acélfegyverzetekhez alacsony nyúlási határú anyag alkalmas. Meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy az imént vázolt, ismert acélfegyverzet, mely egymással térközönként haránt kötőelemekkel összekötött legalább két hosszrúdból áll, alkalmas arra, hogy gazdaságos módon elérjük a fentebb említett két tulajdonságnak, vagyis nagyobb megengedhető feszültség elérése céljából magasabb nyúlási határnak, pl. 4000 kg/cm2 -nek, és ugyanakkor jobb tapadásnak biztosítását, mely tapadás a betonban a kívánt résszélességet és a kívánt réstávolságot biztosítja. Evégből a találmány szerint a hosszrudak magas nyúlási határú acélból készülnek és a haránt kötőelemekkel, ill. rudakkal össze vannak hegesztve. A harántrudak a hosszrudak közé hegesztett rúddarabokból vagy pedig a hosszrudak egyik vagy mindkét oldalára hegesztett rúddarabokból képezhetők. A harántrudak továbbá legalább egy idomdarabból is állhatnak. Így pl. mindegyik harántrudat sajtolással, csákozással vagy más hasonló módon készült külön alakos darabokból is megvalósíthatjuk. Lehet azonban az acélfegyverzethez tartozó valamennyi harántrudat egyetlen idomdarabból is előállítani. Egy ilyen előnyös megoldásnál a haránt összekötő elemek olyan rúdból állhatnak, amelyet hosszközéptengelyéből ellenkező irányokban ismételten kihajlítottunk, mégpedig előnyösen zeg-zúgos vagy hullámos alakra. További megoldásnál a harántrudak olyan acélból, célszerűen lágy, nem edzhető acélból készülnek, amely kevesebb karbont és (vagy) mangánt tartalmaz, mint a hosszrudak. A harántrudak lágy, nem edzhető acélanyagának az az előnye, hogy a hosszrudak magas nyúlási határának eléréséhez szükséges ötvöző elemeknek, különösen a karbonnak mennyiségét a hegesztési helyek kedvezőtlen befolyásolása nélkül nagyobbra vehetjük.
