142367. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nyers heparin tisztítására
Megjelent 1954. évi augusztus hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.367. SZÁM. 30. h. 1-8. OSZTÁLY. - RI-72. ALAPSZÁM. Eljárás nyers heparin tisztítására Bejelentő: Richter Gedeon Vegyészeti Gyár R. T., Budapest. A bejelentő által megnevezett feltalálók: dr. Molnár Béla ^vegyész és Valu József * gyógyszerész, mindketten budapesti lakosok. A bejelentés napja: 1952. június 14. A heparin jelentős véralvadástgátló anyag. Gyógyszeres alkalmazása általánosan ismeretes. Kőállítása ipari méretekben túlnyomórészt marhatüdőből történik. Első lépésben nyers heparint állítanak elő. melyet a második lépésben tisztítanak. A nyers készítmény kb. 5—2'0 lE/mg között változó mennyiségben tartalmaz heparint, emellett jeh-nt s mennyiségben tartalmaz fehérjéket, fehérjelebomlási termékeket, heparinhoz hasonló szénhidrát szerű. de nem aktív anyagokat, hisztaminhatásó anyagokat, szervetlen sókat, stb. A nyers heparint ezektől a szennyező anyagoktól messzenx nőén meg kell tisztítani, és ezzel hatáserősségét legalább fö 120 lE/mg értékre felfokozni, hogy a készítmény gyógyszeres felhasználásra alkalmas legyen. A tisztításra az irodalom több eljárást ismertet, melyek valamennyien megegyeznek abban, hogy a tisztítást legalább öt lépésben végzik, és az egyes műveletek végén a terméket mindig alkohollal, act tonnai vagy jégecettel kicsapják. Közös jellemzője az ismert eljárásoknak, hogy a tisztítást valamilyen földalkáli-, vagy nehézfémsón, esetleg alkaloidasón át végzik, mi után a szennyeződések nagy részét adszorbensekkel eltávolították. Az eljárások kipróbálása során megállapítottuk, ! >gy ipari alkalmazásban azok igen nehézkesek, és csak nagy veszteséggel szolgáltatják a gyakran nem is kielégítő tisztaságú végterméket. Kísérletiig megállapítottuk, hogy a veszteségek egyik forrása az anyagnak sokszor megismételt alkoholos vagy acetonos kicsapása, ami esetenként önmagában 4—6" ,-os egységveszteséggel jár, valamint nagy veszteséget okoz az adszorbciós tisztítás, és a fémsókon keresztül való tisztítás is, különösképpen a báriumsó alakjában való izolálás, amiről az irodalmi adatokkal egybehangzóan megállapítottuk, hogy közben az anyag jelentős része elbomlik. Azt találtuk, hogy a nyers heparint lényeges veszteség nélkül tisztíthatjuk, ha az eddig alkalmazott adszorbciós-, valamint fém-, vagy alkaloidasókon keresztül való tisztítást mellőzve a szennyező anyagokat csoportonként a megfelelő' reagensekkel távoli tjük el. Jelentős előnye a találmány szerinti eljárásnak, hogy’ a tisztítás torán az anyagot nem kell minden lépés után külön-külön izolálni, és így az egész eljárás lényegesen egyszerűbb az eddi gieknél, ipari méretekben különösebb «pp nélkül megvalósítható, és az eddigieknél sokkal jobb kitermeléssel teljesen tiszta anyagot szolgáltat, melynek antikoagulációs értéke 90—120 lE/mg A találmány szerinti eljárás lényegében 3 egymást követő lépésből áll, ú. m. 1. a r’ers heparin oldatából a hatóanyagnak frakcionált alkoholos kicsapással való feldúsítása, 2. a dúsított nyers heparinnak különleges dialízis útján nyert oldatából a színező anyagoknak, valamint a fehérjék és fehérjelebomlási termékek és hisztamin-hatású anyagok eltávolítása, végül 3. a magas egységczámű heparinnak a hatástalan polisaccharidáktól való elválasztása. Az első lépésben célszerűen úgy járunk el, hogy a hatóanyagnak a nyers heparinból való minél tökéletesebb kioldása végett ezt a műveletet kissé alkáliás oldatban, keverés és melegítés közben végezzük, továbbá, hogy az így nyert hepar in-tar talmú oldatot csak olyan mennyiségű alkohollal csapjuk ki, mely az adott hőmérsékleten a heparint egész mennyiségében leválasztja, de a ballaszt - anyagok zömét még oldatban tartja. Az a'koholkoncentráció célszerűen 45% körül van. ha a hőmérséklet 4-5 C’. A második lépésre jellemző, hogy az előző fázisban feldúsított heparin-csapadékot szilárd alakban visszük be a dializáló térbe, hogy azt a dialízis folytán feloldva, egyfelől az anorganikus sóktól megszabadítsuk. másfelől a kísérő kolloid-reszecs kéket az oldattól centrifugálható csapadék alakja ban elválaszthassuk. Az ily módon kapott oldatot hidrogénhiperoxiddal végzet esetleget» szintelem\s után fehérjelecsapó szerekkel kezeljük, olyan körülmények között, melyeknél a hatóanyag bopilásj nem következhet be. A harmadik lépés jellegzetessége, hogy a mag -s
