142339. lajstromszámú szabadalom • Navigator

Megjelent 1954. évi március hó 15-én ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.339. SZÁM. 42 c. 37-41 OSZTÁLY. — BE-299. ALAPSZÁM. Navigator Bencze Béla oki. mérnök, Baja A bejelentés napja: 1951. október 1 Nagyobb távolságokra történő repülésnél a repülőgép helyes irányítása szempontjából tudnunk kell, hogy hol, milyen jellemző földi pontok felett repülünk el. Nappal, szabad kilátás esetén szabad szemmel vagy optikai műszerekkel ezt könynyen megállapíthatjuk. Ha a földet nem láthatjuk (éjjel, ködben, felhők közt, vagy tengeren) ú. n. vakrepülésben tájékozódásunk nehézkes s kizárólag műszereinkre vagyunk utalva. Ezidőszerint erre is csak közvetett és tökéletlen módszereink vannak. A tájékozódás megkönnyítésére szolgálnak a sebesség és menetmérők. Ezek azonban csak viszonylagosan, levegő ellenében mérik a sebességet, illetőleg az utat, de a tényleg berepült földfeletti útra vonatkozólag csak megközelítő támpontot szolgáltatnak. A tájékozódást megkönnyíti a mikrohullámok felhasználásán alapuló „radar" készülék, amely a ködöket és bizonyos fajta felhőket a látás és fényképezés számára átlátszóvá teszi. A navigátornak azonban a polgári légi közlekedésnél, államok közötti viszonylatban bővebb alkalmazási tere lehet, mint a radarnak, amelynek működése bizonyos zavaró légköri viszonyok között eléggé korlátozott. * A tárgyalandó műszer arra szolgál, hogy az abszolút vízszintes sebességnek, illetőleg a sebesség változásának, a gyorsulásnak, valamint az irányváltozásnak számbavétele alapján a földi helyet, mely felett repülünk, a gép irányítójával azonnal közli a térképen és így a gép irányítása vakrepülésben is tökéletesen eszközölhető. A mellékelt rajzban az 1. sz. ábra a műszer elölnézetét, 2. sz. ábra az oldalnézetét, a 3. sz. ábra felülnézetét 1 : 5 méretben, a 4., 5., 6. sz. ábrák egyes részleteket tüntetnek fel 1:1 arányban. K korong tehetetlenségénél fogva a gép sebességváltozásának megfelelően saját tengelyén előre, vagy hátra csúszkál. (Lásd 1. és 3. ábrákat.) Ha a gép gyorsul, hátra, ha a gép lassul előre csúszik. A csúszkálást a korong tengelyén görgők vagy golyóscsapágyak könnyítik meg, s a korong előtt és mögött felszerelt fékező szerkezetek pedig csillapítják. Minthogy K korongot csúsztató reakció-erő (tehetetlenség) és a súrlódási ellenállás arányos a vonó erővel, a vonó erő okozta sebességváltozás a korong tehetetlensége folytán annak előre-, vagy hátracsúszásában nyilvánul meg. Megfelelő nagyságú és .súlyú korong alkalmazásával és megfelelő csillapító berendezéssel (spirálrúgó, folyadékban járó dugattyú, villamos, piezoelektromos fékezés stb.) elérhetjük, amint a rajzban is látható, hogy a korong tengelyének kiinduló pontjától a gyorsulás^ sal arányosan távolodik. Pl. 10 m/sec2 gyorsulásnál 20 mm-re, 20 m/sec2

gyorsulásnál 40 mm-re, 30 m/sec2

gyorsulásnál 60 mm-re távolodik s. í. t. Ha a gyorsulás = 0, akkor a gép egyenletes sebességgel halad és a korong visszatér a kiinduló pontra. Mindig és mindenütt a sebesség, illetőleg a sebességváltozásnak vízszintes vetületét mérjük. A tengely vízszintes helyzetét és irányát, a korong függőleges helyzetét egy állandóan forgó prevessziómentes pörgettyű, amely a műszerszekrény alatt, vele szilárdan összekötve cardano-felfüggesztésben működik, biztosítja, a műszer zárt és légköri behatásoktól mentes szekrénybe van befoglalva. K korong magával viszi a vele egy nyél által szilárdan összefüggő M mérőkereket (1. és 3. ábra), amely szintén éppen úgy, mint K korong, egy vízszintes tengelyen hátra és előre csúszik, de M kerék egyúttal tengelyével együtt forog is, forgását a reá merőleges és vele frikciós összeköttetésben lévő függőleges O órakerék idézi elő; O kereket egy óramű forgatja, mégpedig úgy, hogy óránként egyszer fordul meg, mint az óra mutatója, tengelye körül. M kerék tengelye a baloldali végén a szekrény falába, jobb végén a tengelyt körülvevő G hüvely segítségével a fix helyzetű L tuskóba van csapágyazva olyformán, hogy G hüvely a tengely forgásának arányában a tuskóban vágott résben ide s tova csúszik (teljes körülfordulásnál egy csavarmenettel). A csúszási az a körülmény idézi elő, hogy a tengelyen néhány csavarmenet van vágva (C) és ennek megfelelően a hüvely belső csavarmenettel bír a tuskó csapágyának szélességében. G hüvely (4. ábra) csapágyul szolgál Z keréknek, melyet magával visz. Azonban Z kerék G hüvely körül egyúttal forog is. Forgását a második függőleges és O-val párhuzamos O' -órakerékkel való dörzsérintkezése idézi elő. Ennek forgása és Z kerékhez való viszonya teljesen azonos a már leírt O órakerékkel,