142327. lajstromszámú szabadalom • Acél és más fémek folyamatos öntéséhez való kokilla

Megjelent 1954. március hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.327. SZÁM. 31 c. OSZTÁLY. — OE-21. ALAPSZÁM Acél és más fémek folyamatos öntéséhez való kokilla Ostendorf Péter, főmérnök, Bad Godesberg (Németország) A bejelentés napja: 1952. november 5 Németországi elsőbbsége: 1951. november 24 - Amikor acélt vagy más fémet hűtő kokillába öntenek, ez a folyékony anyag azonnal megdermed, mert a kokilla sokkal hidegebb falaival való érintkezésekor gyorsan lehűl, de azanyag belseje (magrésze) csak később hül ki és később keményedik meg. Mikor az anyag külső rétege vagy kérge megdermed, az anyag zsugorodik, ami által az öntvény valam/elyestb eltávolodik a kokilla falaitól. Ilyen módon az öntvény és a kokilla között köztér jön létre, amely szigetelő hatást fejt kii. Ennek következtében meleg áramlik az öntvény magrészéből kifelé és így az anyag külső része isimét többé vagy kevésbbé meglágyul, aminek következtében az öntvény külső része a ferrosztatikai nyomás következtében a folyékony magrész hatására ismét szélesedik. Ezek az .említett folyamatok és gyakorlatban egymással átlapolódnak és elsősorban a foiy-imatos öntésnél íkeletkező rendkívül erős hűtés következtében állanak elő. A találmány célja, folyamatos öntés céljaira alkalmas kokillát főképpen acél önté.ére olyképpen kialakítani, hogy a kokilla szerkezete figyelembe veszi az anyag megmerevedésének vagy denrneaisének leírt folyamatát és ilyen módon a lehetőség szerint egyenletes anyagú, repedésektől mentes és sima felületű rúd készítése válik lehetővé. A találmány értelmében mindenekelőtt olykép járunk el, hogy a folyamatos öntéshez való kokillát sfelső végétől, vagy legalább a folyékony fém megdenmedésének zónájából kiindulva kilépési vége felé szélesedő alakban állítjuk elő. A szélesedés mértéke egyrészt az önitendő anyag természetétől függ, másrészt és főképpen azonban függ ez a szélesedés a hűtés erősségétől, végül bizonyos mértékben az öntött rúd, vagy tömb keresztmetszeti méreteitől is. A hűtés a tömb sarkainál mindig erőteljesebb, mint az oldalfelületek közepe táján, mert a sarkoknál a meleget két irányban vezetjük el, viszont a tömb lapos oldalainál csak egyirányban. Ennek következtében a tömbnek belülről kifelé történő újólagos melegedése a lapos oldalaknál erőteljesebb, mint a sarkoknál. Következik ebből, hogy a tömb kidomborodott oldalfelületei vízszintes irányban j

ekintve nem sík felületekkel vannak határolva ht\nam domborúak. A találmány további jellemzője mármost abban áll, hogy a kokilla hűtőfelületei a tömb említett domború alakjához illeszkedően, főleg a kilépési végződés közelében homorúak, vagyis kifelé ívelődnek. Ez a kialakítás már fönt, vagyis az anyag megdermedési zónája alatt kezdődik. , Négyszögletes keresztmetszeti alak esetén a kokilla valamennyi felülete azonos módon van kialakítva, viszont téglalap keresztmetszetű itlömbök esetén a legerősebb kidomborodások a téglalap hoezszabb oldalai mentén állnak elő. A keskenyebb oldalaknál a kidomfoorodás kisebb mértékű és egyes esetekben teljesen el is maradhat. A kokillának a találmány szerinti kialakítása révén elérjük azt, hogy annak falai a dermedési zónától a kilépési végződésig nagyobb mértékben alkalmazkodnak és simulnak a tömbhöz,, mint az eddigi eljárásoknál. Ennek következtében az előállított folyamatos öntvény, vagy rúd és a kokilla falai között köztér (légrés) csak alig, vagy egyáltalán nem keletkezik, elmarad tehát az a köztér, amely eddigelé az anyag dermedésének zónája alatt a melegáramlást akadályozta. Ilyen módon a kokilla belsejében az öntvényből sokkal nagyobb melegmennyiséget vonhatunk el, mint az ismeretes eljárásoknál vagy szerkezeteknél. A találmánnyal elérhetjük azt is, hogy az öntvény ibelső része, vagy magja, bizonyos keresztmetszetek esetén, a kokillából való kilépésnél már teljesen megstailárdult. A kokilla belsejében létesített erőteljesebb hűtőhaitás eredményeképpen a tömb hamarabb dermtd meg. Ilyen módon a kokilla szerkezeti magasságát csökkenteni lehet, ami a maga részéről azt az előnyt hozza magával, hogy az öntött rúd megszorulása, vagy a kokillába való beszorulása alig történhet meg. A találmány nincsen sarkos keresztmetszetű kokillákra korlátozva, hanem a gömbölyű keresztmetszetek esetén is alkalmazható, mely esetben a kokilla a beöntés helyétől, illetve a dermedési zónától kezdődően az öntött rúd kilépési helyéig előnyösen szélesedik. Emellett a szélepedéa mértéVe a dermedési zóna alatt erősebb, lejjebb a kilépés helyénél pedig kisebbfokú lehet. A találmány szerint kialakított kokillát más fé-