142312. lajstromszámú szabadalom • Oxidkatóda és eljárás annak előállítására

Megjelent 1954. évi március hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.312. SZÁM. 21 g, 1—16. OSZTÁLY. — EE-148. ALAPSZÁM. Oxidkatóda és eljárás annak előállítására Egyesült Izzólámpa és Villamossági rt.. Budapest A bejelentő által megnevezett feltalálók: Winter Ernő mérnök és Gazda István mérnök, budapesti lakosok * A bejelentés napja: 1952. április 24 Elektromos kisütőcsö vekben, mint tudvalevő, az áram útja az ariódától a ka tó da felé vezet. Ebben az áramkörben az oxidkatiódák emittáló bevonata ú. n. keresztirányú ellenállást (Querwider&tand) képez. Nagy áramsűrűségek mellett dolgozó kisütő­csöveknél az áthaladó áram az emittáló réteget an­nak ellenállása folytán jelentékenyen felmelegíti. Ennek eredményeképpen az oxidkatódák emittáló ré­tegén jelenlevő fémbárium gyorsan párolog. Emel­lett a katóda áramsűrűsége is csökken. A fenti jelenségek különösen ionbombázásos csö­veknél kellemetlenek. Következményük elsősorban a fémbárium párolgása folytán feketedés a katód kö­rüli térben. Ezen kívül a gyors fámbáriumpárolgás az élettartamot is jelentősen csökkenti. Kísérleteink axra irányultak, hogy e fent elmon­dott jelenségeket kiküszöböljük és ezáltal elsősorban az oxidkatódák élettartamát növeljük meg. Ismeretes az, is, hogy sószerű vegyületek vezető­képessége jobb, mint a tiszta oxidoké. Ilyen vegyü­letek alkalmazásával tehát a keresEtirányü ellenállás csökkenne. Ilyen sószerű vegyületek általában vi­szont a katóda emisszióját rontják jelentősen. Ennek az a következménye, hogy a katóda kilépési munkája növekszik, a katód magasabb hőfokon dolgozik, és így megint csak jelentékeny fémbáriumpárolgás észlelhető. Azt találtuk viszont, hogy alkalmazhatók egyes sók, amelyeknek vezetőképessége jobb, mint, a tiszta oxidoké, de viszont az emissziót nem rontják. Ta­lálmányunk tárgya tehát egy olyan oxidkatóda, fé­mes magon helyetfoglaló emittalllo bevonattal, amely bevonatban a szokásos emittáló anyagokon kívül a vezetőképességet javító, de az emissziót nem rontó adaléksók vannak. Találmányunk tárgykörébe tarto­zik az ilyen oxidkatódák előállítása is. Kísérleteink során úgy" találtuk, hogy a fenti célra az emittáló 'bevonatban szereplő alkáliföldfé­ímek legalább egyikének berilliummal és/vagy a periodikus rendszer III. és/vagy IV. osztályába tar­tozó amfoter jellegű elemek legalább egyikével és oxi­génnel olyan módon képzett sói alkalmasak, ame­lyekben az alkáliföldfém szerepel fémes jelleggel, míg az amfotereJiem az oxigénnel együtt- savmara­dékként. A találmányunk szerinti oxidkatóda tehát leg­alább egy alkáliföldfém-oxidot, célszerűen azonban három alkáliföldfém oxidját, nevezetesen Ba, Sr, Ca oxidot, valamin^ a találmányunk szerinti adalék­anyagok legalább egyikét tartalmazza. Így pl. igen jó eredményeket kaptunk alkáliföld­fémaluminát, alkáliföldfémtitanát, alkáliföldfém­germanát, alkáji föld férne irkonáit és alkálifíöldfém­berilliát adalékanyagként való alkalmazásával. Élet­tartam és fekeitedéscsökkenés szempontjából pl. rendkívül előnyösnek mutatkozott, egy olyan oxid­katóda, amelynek aktív rétege BaO-t, SrO-t, CaO-t és báiriumcirkonátot tartalmazott. Különösen jó ered­ményt értünk el olyan oxidkatódával, amelyben a BaO, SrO, CaO és báriumcirkonát molekuláris ara­nya 8:4:8:1 volt. A találmányunk szferin;ti oxidkatódák előnye a fentieken kívül pl. gázkisüléses csövekben alkal­mazva őket, a gyors gyújtás. Előnyük továbbá álta­lában, hogy utólagosan szénsavgázt nem adnak le, ami az adalékanyagoknak az alkáliföldfémkarboná­tok bomlási hőjét leszállító tulajdonságával magya­rázható. A leírásban a találmánynak csupán néhány kiviteli példáját írtuk le, de természetes an az igénypontok számos kiviteli alakra kiterjednek. A találmányunk; szleiriniti oxidkatóda előállítása többféleképpen ÍBI történhet. Lehet az eljárást úgy foganatosítani,, hogy a megfelelő molekuláris arány­ban összeállított oxidkeverékhez, valamelyik alkáli­földfémnek berilliummal és/vagy a periodikus rend­szer III. és/vagy IV. osztályába tartozó amfiter­elemmel, vagy elemekkel és oxigénnel képzett sóját, pl. báriumcirkonátot adunk hozzá megfelelő meny­nyiségben. Ezekután a keveréket ismert módon ösBzeőröljük és ismert módon megfelelő kötőanyag­gal együltt fekissziük a magfémre, majd pedig a kötőanyagot kiégetjük. Lehet azonban úgy is eljárni, hogy az alkáliföld-

Next

/
Oldalképek
Tartalom