142311. lajstromszámú szabadalom • Oxidkatóda
Megjelent 1954. évi március hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.311. SZÁM. 21 g. 1-16 OSZTÁLY. — EE—147. ALAPSZÁM. Oxidkatóda • • - . . * ' •Egyesült Izzólámpa és Villamossági rt., Budapest A bejelentő által megnevezett feltalálók: Winter Ernő mérnök és Gazda István mérnök, budapesti lakosok A bejelentés napja: 1952. április 24 Találmányunk új összetételű oxidkatódákra és azok előállításária vonatkozik. Ismeretes, hogy az oxidkatódák általában alkáliföldfémek oxidjából, pl. Ba, Sr, Ca oxidokból állnak. Ezeket az oxidkatódákat ismert módon általában úgy állítják elő, hogy a katódmagra az alkáliföldfémek karbonátját viszik fel, amelyeket izzítás utján oxidokká alaki tarnak, majd pedig a katódákat akti váljak. Az alkáliföldfémkarbonátok megbontása jelentős mennyiségű hőt igényel. A megbontasd hőfok 1000 Co felett van, az pl. 1100 C°. Az ilyen magas hőfokon való izzítás1 azonban a cső többi elektródáját rongálja. Ha viszont — és ez a gyakoribb eset — nem elegendő ideig végezzük az izzítást és elbontást, különösen fluoreszcens csövek kartódái esetében karbonátok w maradnak vissza, amelyek csak üzem közben bomlanak el. Ezzel nemcsak a katóda működése romlik, hanem a csőben, pl. fluoreszcens csőben kellemetlen ezénsavgáz kóválygások keletkeznek, amelyek a lámpa fényét rontják. Kísérleteink során azt találtuk, hogy célszerű a katódmasszához olyan oxidokat keverni, amelyek bár az emissziót minimális mértékben rontják, az utólagos szémsavfelszabadulást megszüntetik. Azt találtuk, hogy ilyen adalékanyagokul a berilliumoxid és/vagy a periodikus rendszer III. osztályába tartozó elemek oxidjai és/vagy a periodikus rendszer IV. osztályába tartozó, a 30-as atomsúlynál nagyobb, de a 90-as atomsúlyt meg nem haladó amfóterelemek oxidjai alkalmasak. így pl. különösen alkalmasinak látszott a TÍO2, a GeC>2, az alumíniumoxid, valamint a BeO. Ezek az oxidok ugyanis az alkáliföldfémkarbanátok bomlási hőmérsékletét leszállítják. Ez úgy lehetséges, hogy a katódmassza és ezen anyagok között vegyületek képződnek és ezen vegyületek keletkezési hője a bomláshoz szükséges, a reakcióhoz külsőleg adandó hőmennyiségből levonódik. Az adalékanyagok és a katódmassza közötti vegyületlek képződése tehát hőfelszabadulással jár, ami a karbonátok megbontása hőfogyasztásu kémiai reakció hőszükségletéből levonásba hozható. . Ilyenformán a karbonátok elbontásához szükséges hőfok lényegesen 1000 C° alatt leess. Az elbontás célszerűen pl. 800—900 C° között történhet az adalékanyagok mennyiségétől és milyenségétől " függően. Az adalékanyagok összmennyisége a megfelelő jó emisszió biztosítása végett célszerűen ne haladja meg -ate alkáliföldf énnek legkisebb mennyiségben alkalmazott oxidjának mennyiségét. A 'találmányunk szerinti, a karbonátok bontási hőmérsékletét csökkentő oxidok akár egyenként alkalmazhatók, akár pedig több együttesen. Az alkáli -földfémek közül egy vagy több oxid lehelt.a katódában, célszerűen pl. három földaJlkálifémoxid, igy Ba, Sr, Ca; oxidok. A legjobb eredmény olyan katódánál mutatkozott, ahol e három oxid viszonya a fenti sorrendben 2:1:2 volt mol.-okban számolva. A találmányunk szerinti oxidkatóda különösen alkalmas gázkisüléses csövekhez, pl. fluoreszcens csövekhez, de jól alkalmazható vákuumcsövekben is. Különös előnye az, hogy minthogy a katódra felvitt!' karbonátok gyorsan, alacsony hőmérsékleten és teljesen elbomlanak, a csövek működése köziben szénsavgáz nem szabadulhat fel és pl. fluoreszcens lámpákban ~ kellemetlen szénsavgázkóválygások teljesen megszűnnek. Szabadalmi igénypontok: 1. Oxidkatóda elektromos kisütőcsövekhez, különösen kisnyomású gáztöltésű elektromos kisütőcsövekhez, különösen fluoireszcens csövekhez, azaal jellemezve, hogy aktiváló anyaga legalább földalkálifémoxidból, valamint berilliumoxidbol és/vagy a periodikus rendszer III. osztályába tartozó elemek legalább egy oxidjából és/vagy a periodikus rend- . szer IV. osztályába tartozó, a 30-as atomsúlynál nagyobb, de a 90-es aitomsúlyit meg nem haladó amfotéreieimek legalább egy oxidjából áll.
