142300. lajstromszámú szabadalom • Szénportüzelés olvasztótölcséres sugárzó kazánokhoz

2 142.300 menően a mellékégővel való befúvás nem befolyásolja a felette lévő főégő gyujtófolyamatát. A pernyének az olvasztótölcsérbe való kizárólagos visszavezetése a pernyefceringést igen jelentős mértékben csökkenti, mivel az örvénylés ebben az alsó részben távolról sem annyira intenzív, mint nagy terhelések esetén a főtűztérben, és mivel a megosztott égőelrendezés és az irányítás folytán a tölcsérben egy önmagában zárt örvénylés keletkezik, <a visszavezetésből pernyerészek egyáltalában nem juthatnak ismét a tüztórbe. A rajzban a találmány tárgyát öt ábra szemlélteti. Az 1. és 2. ábra a kazán sugárzó kamrájának függőleges és vízszintes metszete. A 3. ábra a szénpor és pernye keverésére---való berendezés vázlata. A 4. és 5. ábra a mellékfúvókákat két különböző kiviteli alakban mutatják. A (10) (sugárzási túzteret szokásos módon az égetőkamra alsó tölesérszerüen szűkülő (11) részéiig (12) vízcsövek borítják. A sarkokban két vaigy több sorban egymás fölött (13), (14) és (16) szénporfőégok vannak. A rajz szerint ezek az égők függőleges síkban lengethetők. Ezeket az^ égőket vagy (16) őrlőkből származó, vagy pedig tárolt szénpor táplálja. Az égetőkamra tölcséres alsó (11) részében a sugárzócsöveket hőszigetelő (17) anyag borítja. Ez a védelem nemcsak azért szükséges, hogy az olvasztótölcsér terét ne tegyük ki a meztelen sugárzócsövek hőelvonó hatásának, hanem azért is, hogy magukat a csöveket védjük. Redukáló atmoszférában ugyanis, mint ismeretes, a csövek a kénvegyületek hatására felületileg korrodálódnak, falvastagságúik ettől folytonosan csökken, végül a csövek felszakadnak. Ezért a csövek felületét az olvasztótölcsér igazainak hatása alól el kell vonnunk. A találmány szerinti szénportüzelésben a (13), (14) és (15) főégők magasabban rendezhetők el, mint egyébként az olvasztótölcséres kazánokban szokásos, mert az olvasztó tölcsért a találmány szerinti (18) mellékégők fűtik. Enniek két előnye van: 1. A lengőégőkkel való túlhevítés szabályozási tartománya lefelé nagyobb, és a szabályozás az eddigi megoldásokkal szemben nem érinti a tölcsérben folyó olvasztótölcséres üzemet. Ha az eddigi javaslatoknak megfelelően az alsó lengőégőket a tölcsérben a salakolvadás szabályozásához használjuk, ez a felsőbb égők szabályozó hatását befolyásolja. Ha viszont az alsó égőket kizárólag a salakolvasztásra állítjuk be, azok a túlhevítés szabályozásból kiesnek, és így csökkentik a lengőégők szabályozási tartományát. Ezzel szemben a kisebb mellékégők, amelyek csak a salak olvasztási hőjét szolgáltatják, a főégők szabályozási feladatát egyáltalán nem befolyásolják. 2. A csőborítáa az alsó főégősorig sokkal nagyobb teret fog körül, amely azt az övezetet is, amelyben a könnyebb salakbeolvasztás érdekében redukáló atmoszféra tartható fenn, teljesen magába foglalja. Eididig az olvasztótölcsérben redukáló övezet keletkezését bőséges levegőbevezetéssel teljesen el kellett kerülnünk, mivel az égőket az olvasztótölcsérhez túl közel kellett hozni, a esőborítás azonban nem volt az égőkön túlvihető. A salakfolyás tehát e berendezésekben gyakran igen nyúlós volt. A 2. ábra bemutatja, hogy hogyan vezetjük be a szénport a (18) mellékégők, illetve a pernyét az említett (18) ímellékégőkkel az olvasztótöJésér oldalfalaibain váltakozva elhelyezett (19) pernyefúvókák számára. A szénporlevegő-keverék a (18) mellékégők számára rendelt (20 tárolóból származik, amelyet, ha őrlőket használunk, a szénporőrlők egyikéből a porvazeték egy elágazásán át (21) centrifuga, (3. ábra) vagy egy porszűrő közbeiktatásával táplálunk. -Lehetséges olyan megoldás is, mely szerint valamennyi ímellékégőn szénpor és pernye keverékét fújjuk be. A 3. ábra a (22) szénpor-pernye-keveréktároló olyan ^elrendezését mutatja, amelyben felette (21) centrifuga van. A (21) centrifugába vezet egyrészt >a (16) őrlőből induló és a főégőkhöz vezető (23) szénporvezetékek (24) elágazásán át a szénporáram, másrészt a (25) vezetéken át a pernyeáraim. Ezek levegője példaképen a (26) vezetéken ismét az őrlőbe vezethető vissza. A 4. ábra (18) mellékégő-fúvókát mutat be, melyben különböző sebességgel vezetjük a (27) pernyeáramot, és központosán, (28) csövön át a szénport, úgyhogy a 3. ábra szerinti berendezéssel ellentétben a keverés csak az égőkben történik meg, mimellett előnyösen, de magábanvéve ismert módon a szénpor-levegő-keverék sebessége a pernye áramlási sebességétől különbözhetik. Az 5. ábra olyan (18) mellékégő-fúvókát mutat be, amelyet szénipoj-levegŐHkeverékkel táplálunk. Ebbe a fúvókába a levegővel való emulzió alakjában bevezetett pernye számára (29) csövet építünk be. E csőnek a végén (30) fej van érintőleges (31) kilépő nyílásokkal. A pernyét ily imódon a porlégáramfoa miagábanvéve ismert módon örvényszerűen fújjuk be, úgyhogy bensőséges elkeveredés jön litre. Ajánlatos, hogy miniden esetben a szénportáplálást állítsuk be rögzítetten, és a levegőadagolást változtassuk úgy, hogy a találmány szerinti redukáló atmosziféra jöjjön létre. Szabadalmi igénypontok: 1. Szénportüzelés olvasztó tölcséres sugárzó kazánokhoz, melyben a főégő alatt a salafcbeolvasztás végett miellákégő van, azzal jellemezve, hogy felülről nézve-két-két főégő között egy mellékógő van, és hogy a pernyebefúvás ugyanabban a 'magasaágban és irányban történik, amelyben a mellékégők be vannak állítva, végül, hogy a mellékégőkben adagolt levegőmennyiség a tüzelőanyagmenniyiségbez úgy van beállítva, hogy a befúvás következtében keletkező pneumatikus ernyő alatt redukáló atmoszféra jön létre. 2. Az 1. igénypont szerinti szémpoirtüzelés kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a főégők a sarkokban, a mellékégők pedig az égetőkamra falainak közepén vannak. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti szénportüzelés kiviteli alakja, melyre jellemaő, hogy a főégők magasabban vannak, mint az különben olvasztótölcséres tüzelőbierendezésiekben szokásos. 4. Az 1.—3. igénypontok egyike, vagy többje szerinti szénportüzelés kiviteli alakja, melyre jel-