142300. lajstromszámú szabadalom • Szénportüzelés olvasztótölcséres sugárzó kazánokhoz

Megjelent 1954. évi március hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.300. SZÁM. 24. 1. 4-10. OSZTÁLY. — WA-34. ALAPSZÁM. ,Szénportüzelés olvasztótölcséres sugárzó kazánokhoz" Walther & Cie. Aktiengesellschaft, Köln-Bellbrück A bejelentés napja: 1952. november 13 Németországi elsőbbsége: 1951. november 20 ták már a: só égőket i£ Olvasztótölcséres sugárzó kazánok szénportüzelései száraz salakeltávolítással akkor is üzemben tarthatók, ha olyan tüzelőanyagot használunk, amieíyneik salakja magasabb hőmérsékletem olvad» vagy az üzem olyan részleges terheléssel folyik, amely mellett a hőmérséklet a salak olvadáspontja alá kerül; ilyen esetekben azonban a nehézségek nem kerülhetők el. Az egyre nyúlósabbá váló folyadék ia kifo'lyónyílás közelében salaktorlódásokat •okozhat, amelyek dugulásra vezethetnek, úgyhogy megfelelő időkben kéai törőrudalkkal való beavatkozás válik szükségessé. E célra javasolták égő lengetését is oly módon, hogy az alsó égoE kazánterhelés csökkenéseikor az olvasztótölcsér felé mélyebben állítjuk be, és amikor a salakolvadék . sűrűsödik, a tölcsérből ellentétesen kilengetjük, hogy a salak folyása és granulálódása közötti hőmérsékletváltozás lehetőleg gyorsan folyjék le, mielőtt a tölcsér alsó nyílásában nagyobb mértékű lerakódás vagy dugulás állhatna elő. Ez a'z eljárás azonban nehézségekkel jár, ha a lenghető égőket egyben a gőztúlhevítés hőmérsékletének a szabályozására is használnunk kell. » Javasolták továbbá egy külön kisebb tüzelés berendezését, amely közös több különböző tüzelésegység számára, azoktól helyileg külön lehet és lényegileg a pernye és parhamu beolvasztására szolgál. Ilyen elrendezésekben a pernyét közvetlenül ia folyékony salak szintje fölött adagoljuk, és pedig külön mozgatás nélkül, azaz mindenekelőtt még nedves állapotban is csigaadagolóval vagy (hasonlóval, mimellett ezen egyetlen adagolóhely felett lévő ugyancsak egyetlen mellékégő az adagolóhelyet felülről elfedi, a salakot az ömledékszintre nyomja és lábba beolvasztja. Emellett továbbra is arról történik gondoskodás, hogy ez a külön tüzeloegység, amelynek égéstermékei a fötüzelésbe, illetőleg a főtüzelések egyikébe adagolámdók, e tüzelés alatt rendeztessék el. E kivitelben a tüzelőtér más helyeken is ismert módon lefelé a szokásos • olvasztótól -csérré szűkül. Az olvasztótölcsér ilyen kialakításának az a hátránya, hogy nagyobb teljesítmények esetén a vízzel kevert pernye behatolása 100 G°' alatti hőmérsékletnél nagyobb mennyiségben szükséges, és így további hőteljesítmény válik szükségessé. Mindentől eltekintve azonban a vízrész olyan gyorsan gőzölög el, és nagyobb teljesítményeknél a mellékégő okozta örvénylés olyan nagy, hogy a pernye mindenek ellenére oldalt kijut az égő védőköréből, a főtüztérbe kerül, és ezzel egy felesleges körfolyamat keletkezik. A találmány szerint ezen az ismert elrendezésen azzal javítunk, hogy alaprajzban nézve két-két főégő közé egy mellékégőt helyezünk el, továbbá a pernyét ugyanabban a magasságban és irányba fújjuk be, mint a mellékégő tüzelőanyag-levegő keverékét. Ily -módon" a tüzelés 'alsó részében, azaz közvetlenül az olvaisztótölcsér felett pneumatikus ernyő keletkezik, amely az olvasztótölcsért teljesen lezárja és felülről biztosítja. A találmány lényegét tevő fent említett két fő jellemzőhöz, melyek „szerint egyrészt a kerületen egyenletesen elosztva, a főégőkkel váltakozva több mellékégőt helyezünk el oly módon, hogy egymást a két égőnendszer nem zavarja, másrészt, hogy a pernye befúvása ugyanajzom magasságban, és irányban történik, járul kombinációként egy hárma -tddik jellemző, amely lehetővé teszi, hogy az említett két jellemző összekapcsolásából adódó előnyöket teljes mértékben kihasználjuk. Ez a jellemző abban • a felismerésiben áll, hogy a salak olvadáspontja messzemenően függ attól az atmoszférától, amelyben a beolvasztás lefolyik. Megállapítást nyert ugyanis, hogy az olvadáspont redukáló atmoszféra előállítása esetén alacsonyabban van, mint oxidáló atmoszféra jelenlétében.. Ez okból a találmány szerint a kazánt úgy tartjuk üzemben, hogy a befúvásokkal alkotott pneumatikus ernyő alatt redukáló atmoszféra jöjjön létre. A mellékégő szénporát ugyancsak közvetlenül a főtűztér izzó lángmagja alá az olvasztótölesér közepébe fújjuk be. Ez ott még jobban emeli a hőmérsékletet és javítja a salak olvadását. Ezen túl-