142262. lajstromszámú szabadalom • Eljárás streptomicin előállítására

Megjelent 1954. évi március hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.262. SZÁM. 30 b 1—8. OSZTÁLY. - KO—591. ALAPSZÁM. Eljárás sztreptomicin előállítására Bejelentő Gyógyszeripari Kutató Intézet, mint a Központi Biokémiai Ipari Kutató Laboratórium jogutóda. Bejelentő Intézet feltalálóként dr. Bodánszky Miklóst nevezi meg. Bejelentés napja: 1952. október 11. A sztreptomicin előállításába eleinte szenes adszorpciós eljárások szolgáltaik (pl. J. Bio!. Chem. 162. 163, 1951.), vagy más 'helyem sztirieptomicinnek oldhatatlan csapadékok aUakjában való elkülönítésével tlailáafcozunk (pl U. S. 2,037:941). Az utóbbi években előtérbe kerültek az ioncserélő gyanták segítségével dolgozó izolálási eljiárásoik, különösképpen a toairboxil típusú ioncserélő ailkailmazása (US 2 541.420). Az utóbbi módszer w sztreptomicin bázisnak azt a tulajdonságát hasznosítja, hogy a guiamidin csoportjainál fogva kifejezetten kationjelilégiű vegyület és minit töfabéritékű kation igen jól kötődik meg a fearboxil típusú katiomiciserélő gyanitáfcon. Azonban a kation tulaj doiniságoin alakuló elkülönítési módszernél a fenmentátumok egyéb kationjai is duisulnak az ioncserélőkön, így felltótfeniül szükségessé váillik legailáhb a itöblbérbékű kationoknak, imiint amilyen a kalcium, magnézium, istb. az oldatból való eltávolítása. A magunk részéről különösen előniyösnek találtuk a fermentátumnak oxafaawal történő megislavamyítását. Az ilyian módon végzett savanyítás nemcsak a miceldium, spóirák és törmelékek eltávolítását tesra i lehetővé, de egyúttal a kalcium ionoktól igen meszszemenően megszabadítja az oldatot és szemben a más savakkal végzett savanyítással, az öxálsavval savanyított, majd megszűrt- oldat semlegesítésekor újabb csapadék nem képződik és így második szűrésre nincs szükség. A kalcium ionoktól ilyen módon messzemenően, de nem teljesen megszabadított ol'datoit ismeint módon érintkezésbe hozzuk lammonium va.gy nátrium ciklusban lévő karboxil típusú ioncserélő gyantával. A megkötés befejezése után az ainifiiilbioitilkuimoit híg sawail leoldva az ioncserélőről, a nyert oldatban sEtreptomáicinen kívül megtalláljuk a farmentátumban végül mégiscsak ímegimaraidt csekély kalciumot, a magnéziumot teljes egészében, d© jeltan vannak ezienkívül laizok az alkáli, illetve ammoniium ionok is, amelyek a gyaintaoiszlopoin eredetileg jelenvoltak, vagy megkötés közben kerültek oda ós sztreptomicinire viszont nem cserélődtek ki. Különösein nag/ az utóbhisk imannyiségie, ha alkáli vagy ammonium ionokban idiús fermánitáitium került feldolgozásira, hiszen ilyenkor ezek az ionok egyensúlyt tartanak a gyantán lévő aillkáld ionokkal. Ezek az okok vonják maguk után, hogy az ioncserélő gyantáról leoldott sztreptömicint jelentős mennyiségben anorganikus sók kísérik. Az ezektől vslló elválasztásinak használható (megoldását adja az U. S. 2,541.420. E szabadalom szerint az oBat szárazra párlásia után a isztraptamiicin-klóirhidirátot metanoOban való oldhatósága ailapján vá'iasabják el metanolban mean oldódó alkáli kloridoktól. (Megjegyezzük azomban, hogy mivel az aimmoíniumiklorid nem teljesen oldhatatlan metanolban, a sztreptomicin-klórhidrát metaraotos oldata még minijig ifcartialmazhait anorganikus iszannyeaéist ós küBniäsen fennáll-ez a há'.irány maignéziuffikloiriid jelenléte esetén.) Az említett sziaíbiadnfom szerint ta szitierpíiomicinklórhidrátból fcialleiumtoloriddall képziatit komplex sót lehet nyerni. Ez a komplex só alkalmas ugyan klinikai felhasználásra, de rendesen még vízben való oldás, baktérium-szűrőn vaiíó szűrés és fugyiaiszto.tit állapotban való megsziárítás után liehet csak forgalomképes alakba hozni, másrészt a kalcium-klorid komplex só erősen nedvszívó voJiíia gyafcrinn kívánatossá teszi, hogy ne mint ilyet hozzuk forgalomba, hanem előbb sztreptomicin-szulfáttá alakítsuk, mint mint ahogy az ismert módszerrel pl. tirietilamil szulfáttal végzett cseraboimlás, majd gipsznek kb. 50%-os meitanaloís oMritiból történő kiszűrése és végül metsmolos kicsiatpásia útján történíheit. Kísérleteinkben arra törekedtünk, hogy az anorganikus szennyezésektől a sztreptömicint megszabadítsuk, de ugyanakkor a fent vázolt kerülő út nélkül jussunk el a sztreptomicin-szulfáthoz. Kielégítő megoldásként azt találtuk, hogy két lépésben végzett iomcserélős miegköíéssel jutunk fcighiamarabb célhoz. így az első gyantaoszlopról leoldott sztreptomicin oldatiból a kafci'um, imagnéziiuim, stb. iono^ kat. lehetőleg foszfát alakban eltávolítjuk, pl. oly módon, hogy a leoldásit itt fosizforsawia* végezzük és semlegesítés után az oldhatatlan foszfátoktól az oldaiíicit megszűrjük. Természetesen úgy is eljárhatun, hogy ia toldást mem foisafioreawiaJi, hanem más savval végezzük és csak a töbibértiékű fémek foszfátjainak lecsapásához szükséges mennyiségű fősz-