142241. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szöveteknek gyantaszerű kondenzációs termékekkel való kezelésére
142.241 3 aldehid 'krisztalloiid kondenzációs termékének vizes oldatával impregnáljuk, amely vizes oldat a gyantaképzés céljából savas katalizátort tartalmaz, a szövetbői a fölös reagenseket eltávolítjuk, a szövetet megszárítjuk, majd ezután lényegében gőz távollétében úgy hevítjük, hogy a gyantaképződés megtörténjék, majd ezután túlhevített gőz jelenlétében járulékosan tovább hevítjük. A savas katalizátor, amellyé', a vizes oldatot katalizáljuk, lehet például aimmonium-tiocianát ammonium-idifliidrogén-foszf át vagy a'umiín'ium-klorid. A gyantaképzés végett alkalmazott hőkezelés híimérsék»ete a használt savas katalizátortól függ. Ha oly katalizátorokat alkalmizunk, amelyek gyenge savak, vagy amelyek gyenge savakat tesznek szabaddá, akkor a hevítés ideje körülbelül 3—5 perc és hőmérséklete 160—180 C°, viszont erősebb savdí (vagy oly potenciális savkatalizátorck, amelyek erős savakat adnak) alkalmazása esetén a hőmérséklet 130—160 C°-ra csökkenthető. Ha oly textilszövetet kezelünk, amely regenerált cellulózaiból és mesterséges egyenesláncú paliamidokból (nylonból) áll az utólagos járulékos, túlhevített gőz jelenlétében való hőkezelést, amelyet már a gyanta kialakulása után alkalmazunk, az időtartam és a hőmérséklet szempontjából úgy választjuk meg, hogy nemcsak a szövetnek a kopásállósága javul az oly hasonló szövet kopásállóságával szemben; amelynél a túlhevített gőz jelenlétében való utólagos hő* kezelést nem alkalmazzuk, hanem egyben a mesterséges egyenesláncú poliamid is megszilárdul. Ha katalizátorokként ammoiniiumsókat alkalmazunk, úgy mesterséges vagy természetes giumilátexeket is kebelezhetünk a reakeiókeverékikel együtt. Bekebelezhetünk továbbá oly reagenseket is, mint például sztereoamidometilpiridinkloridot vagy oktadeciloximietilpiridinikloridot vagy pedig oly "polisziloxánohat, amelyek a szövetnek vizet taszító tulajdonságokat kölcsönöznek. •• Ha katalizátorként fómsókat alkalmazunk; úgy viaszemulziók is bekelbelezihetők. így pé'dául a gyürésállóság ós a foltálláság fokozható, ha katalizátorként alumínifimacetátot alkalmazunk, mert a gőzziel való kezelés közben bázisos alumíniumacetát vagy oxid keletkezik. A szárítás köziben vagy közvetlenül a szárítás után az impregnált szövetet mechanikus igénybevételnek vethetjük alá, mimellett a gyantaképzés folyamán a szövet'véglegesen alaktartóvá válik. így például "a szövetet kalienderezhetjük, a Schrefcierféle eíjárással kezelhetjük, a szövetben dombornyomásokat készíthetünk és a szövet fényességét, dörzsöléssel fokozhatjuk, végül a szövetet pliisszírozhatjuk. A szárítás közben a szövet megfelelő kialakítású kereten, vagy pedig erre a célra alkalmas nyomógépen zsugorításnak is alávethető. A találmány jdbb megértbe tősége végett az alábbiakban példákat közlünk az eljárásra, amellyel a szövet kopásállósága fokozható és amely eljárás lényeges momentuma, hogy a szövetet a gyantának a szövet rostjaiban való előállítása után túlhevített gőzben melegkezélésmek vetjük alá. A megadott példákban közölt és a kopásállóságot jellemző adatokat a kopásállóság mérésére alkalmas géppel állapítottuk meg, amelynek közelebbi részleteit a J. T. I. 19S5. évfolyam 26. szám 101. oliala közli. A gépet ugyancsak közli a „Textile Recoraer Year Book" 1943—3., H. 36. oldalán. A gyürés utáni kisimulást oly készülékkel mértük, aminőt például az „Am Introduction to Textile Finishing", J. T. March, könyve isirasirtet, mely Chapman & Hall kiadásában 1948 •'ban jelent mer-Ennél az eljárásnál 4 cm X' 1 cm méretű, a vetüH« és a lánc irányában kivágott kis stövetdarabkáKat vizsgálunk. Minden egyes vizsgált, szövetdarabk^t egyszer úgy hajlítunk össze, hogy a négyszög rövid oldalai egymásra fekszenek, az így összehajlítoít próbadarabot sima aljaatoifo 500 graimim terhelésnek vetjük alá, melyet 3 percig tartunk fenn. Ezután a pióbadaratbot az aljzatról eltávolítjuk .és a készülékben lévő huzalra függesztjük fel. A próbadarab a huzalon önmaga igyekszik kisimulni. A kisdmu-Jási képesség mértékét jellemzi az a távolság, amelyre a szövet fentemlített rövid élei három perc múlva fekszenek egymástól. 1. Példa. 120 g •karbamddot 240 cm3 semleges 40% formaldehidben feloldottunk és az oldathoz 11 cm 3 0.S8 fajsúlyú ammoiniákot adunk. Keverés után az anyagot szobahőmérsékleten éjszakáin át állva hagytuk. A folyadék viszkozitása ezután 6.5 centüpois volt. E tömény reakciókeverék 30 cm3 -nyi mennyiségét 100 ccm3 vízzel felhígítottuk és a keverékhez ezután 1 g amminiumdihidrogénfoszfátot adtunk. A folyadékkal mosott és fehérített, fonott müs -lyembő'i készült szövetet impregnáltuk -akként, hogy az impregnálás után a folyadéknak kereken llíi RÚlyszázaUókát tartotta vissza. Ezután áz impregrúlt; szövetet megszárítottuk és a gyantának a rosióknak való képzése végett 2 percig 130—140 C°-ra hevítettük. Ezután a szövetet kiét A) és B) részre osztottuk. " , Az A) részt mostuk és szárítottuk, tehát azon további hőkezelést nem alkalmaztunk. A B) iszövetrészt atmoszférikus nyomáson ö!y légkörben hevítettük, ameíly 9'5%-náI több gőzt tartalmazott. Ebben a gőzatmosaférában; amelynek hőmérséklete 140 C° volt, a szövetet 5 percig hagytuk, azután imostuk és szárítottuk. A két szőve tdarabot ezután vizsgálatnak vetettük alá, mely vizsgálat eredményét az I. táblázat tartalmazza. I. Táblázat. (A száraz és gyantát nern Qyfirés-Kopásállóság tartalmazó szövet súlyára állóság számított gyantatartalom) Vetülék Lánc Kezeletlen 1730 — — — (A) 660 17.1 3.4 3.3 (B) 1220 16.1 3.25 3.25 -2. Példa. (1.6 formaldehid : 1 karbamid reakciókeverék) 22.7 kg karbamidot 45.5 liter 40o/0 semleges formaldehidben oldottunk és áz oldathoz 1.5 liter 0.88 fajsúlyú amraióniákot adtunk. Az ammóniák bekeverése után a folyadékot éjszakán át szobahőmérsékleten állni hagytuk. A folyadék végső viszkozitása 6.5 centipois volt. Eat a tömény reakciókeveréket vízzel addig hígítottuk, amíg az 35 térfogatszázalék tömény reakciókeveréket tartalmazott és ekkor a tömény reakciókeverék súlyára számítva 3o/0 ainmóniumdihidrogénfoszfátot adtunk hozzá.
