142201. lajstromszámú szabadalom • Szelepvezérlő szerkezet belső égésű erőgépekhez
Megjelent 1953. évi október hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.201. SZÁM. 46. bl . OSZTÁLY. - DA-70. ALAPSZÁM. J4& .& Szelepvezérlő szerkezet belső égésű erőgépekhez Daimler-Benz Aktiengesellschaft, Stuttgart-Untertürkheim A bejelentés napja: 1951. október 10. A találmány szelepvezérlő szerkezet belső égésű erőgépekhez, amelynél közös bütykös tengelyhez harántirányban, egymáshoz képest eltoltan elrendezett két szelepet a bütykös tengely vonóemelők útján vezérel, amelyek a szelepeket különböző hosszúságú emelőkarok útján befolyásolják és előnyösen közös lengési tengelyen vannak ágyazva. Az eddig ismert szelepvezérléseknél, ame'yeknél a szelepek a bütykös tengelyre harántirányban egymáshoz képest el vannak tolva, rendszerint vonóemelőket alkalmaznak, amelyek lengési tengelyéi a motor különböző oldalain feküsznek. Ennek a kivitelnek azonban nagy a helyszükséglete, tekintélyes a súlya és felépítéséhez sok alkatrész szükséges, ami a szerkezetet megdrágítja. A találmány célja e hátrányok megszüntetése és Jényege abban van, hogy a' vonóemelőknek a bütykös tengelyre felfekvő i'letőleg azon legördülő felületeinek vezérgörbéi különböző íveltségűek, mégpedig annak a vonóemelőnek legördülési görbéje, amely az általa vezérelt szelepet rövidebb karjával befolyásolja, nagyobb görbületi sugarú, mint a másik vonóemelő legördülési görbéje, mégpedig olyként, hogy a vonóemeiő mindenkori ívének görbületi középpontja a bütykös tengely mértani tengelyétől vont, hozzátartozó sugár mentén mozog. Emellett az érintkezési, illetőleg legördüléei görbék görbületi sugarai közelítően fordítva aránylanak egymáshoz, mint az azokhoz tartozó szelepeknek a vonóemelők lengőtengelyeitől mért távolságai. , A találmány szerinti megoldás egy másik jellemzője, hogy a vonóemelőknek a bütykös tengellyel való 'érintkezési pontjai a bütyök közepéből vont külöii böző sugarakon feküsznek, úgyhogy a rövidebb emelőkaron hatásos vonóemelőkhöz tartozó sugár a hozzá tartozó vonóemelő lengési tengelyétől kisebb távolságban van, mint a másik vonóemelőhöz tartozó vonóemelő lengési tengelyétől kisebb távolságban van, mint a másik vonóemelőhöz tartozó sugár. A Tjütykös tengelyen fekvő érintkezési pontoknak a vonóemelők lengési tengelyétől való távolságai ebben az esetben előnyösen úgy viszonylanak egymáshoz, mint a szeleptengelyeknek a lengési tengelytől mért távolságai. A találmánnyal azt az előnyt érjük el, hogy dacára a harántirányban mért különböző nagyságú karviszonyoknak, részarányos szelepemelkedési görbéket kapunk, illetőleg a két szelep vezérlési viszonyai egyenletesek, anélkül, hogy evégből különbözőképpen méretezett vezérlő bütykökre volna szükség. Ha a legördülési görbéket különböző görbületi sugarakkal szerkesztjük, úgy különböző gyorsulások lépnek fel, amelyek azonban rendszerint megengedhetőek, sőt bizonyos^ esetekben, különösen nem egyforma nagyságú szelepeknél, kívánatosak. Ebben az esetben célszerűen azt a.szelepet, amely a vonóemelők lengési tengelyéhez közelebb esik és ennek következtében gyorsulásai nagyobbak, mint kisebb tömegű szelepet, tehát rendszerint mint kibocsátó szelepet alkalmazzuk, míg a másik szelep a nagyobb méretű bebocsátó szelep. A rajzban a találmány egyik példakénti kiviteli példáját tüntettük fel. 1 a bebocsátó szelep, 2 a kibocsátó szelep. A 3 •bütykös tengelyt a szelepek fölött rendeztük el. 4 3 közös emelőtengely a két vonóemelőhöz tartozó S lengési tengellyel. Az 1 bebocsátó szelepet az 5 vonóeme'ő a 6 menesztőtag útján, a 2 kibocsátó szelepet a 7 vonóemelő a 8 menesztőtag útján működteti. A 9 bütyök a bebocsátó szelepet vezérli, miközben az 5 vonóemelő 10 érintkezési vagy legördülési felületével dolgozik együtt. Hasonlóképpen dolgozik együtt a kibocsátó szelepet működtető 11 bütyök a 7 vonóemelő 12 érintkezési vagy legördülési felületével. Feltesszük, hogy a rajzolt helyzetben a szelepek zárva vannak. Ekkor az 5 és 7 vonóemelők lehetőleg holtjáték nélkül feküsznek fel a 3 bütykös tengelyre. A 10 és 12 érintkező felületek legmagasabb helyzetükben állanak. A''9 és 11 bütykök azokon való elhaladásakor a legalsó 10' és 12' helyzetbe állítódnak, amikor az 1 és 2 szelepek teljesen nyitva vannak. Amint az a rajzból látható, a 10 és 12 görbék úgy vannak kialakítva, hogy amikor a 9 és 11 bütykök az 5 és 7 emelőket elfordítják, az;Me és Mé illetőleg Ma és M á középpontok a 3 bütykös tengely mértani N középtengelyétől vont sugarakon mozognak. Az ;N_M e —|M é , illetőleg N—M.—M á sugarak egymással « szöget zárnak be. Helyzetük akként van meg-
