142180. lajstromszámú szabadalom • Bekötőszerkezet mozdonyok, szerkocsik és effélék vázkeretére szerelt víztartányok üzemanyagtartályok és hasonló létesítmények részére

Megjelent 1953. év október hó 15-éa. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142,180. SZÁM. 20 c 1-12. OSZTÁLY. — BE-325. ALAPSZÁM. Bekötőszerkezet mozdonyok, szerkocsik és effélék vázkeretére szerelt víztartányok, üzemanyagtartályok és hasonló létesítmények részére Beyer* Peacock & Company Limited cég, Gorton, Manchester (Lancaster grófság, Anglia) és Hadfield James mérnök, Romiley (Chester grófság, Anglia) A bejelentés napja: 1952. július 15. Nagybritániai elsó'bbsége: 1951. július 19. A találmány bekötőszerkezet mozdonyok víztartányainak, üzemanyagtartályainak és hasonló létesítményeinek .szerelésére, és részleteiben azokat az eszközöket öleli fel, amelyek e létesítményeket (a következőkben gyűjtőnéven tartályokat) kívánt helyzetekben biztosítják. A találmány éppúgy alkalmazható csuklós mozdonyokon, ahol a tartályokat a csuklós gépegységek fővázkereteihez kötik, mint pedig közönséges mozdonyokon és szerkocsikon, ahol 'a tartályokat a mozdonyok és szerkocsik keretei hordják. Mostanáig az említett tartályokat szilárdan kötötték össze az őket hordozó keretekkel. A (gyakorlatban azonban a mozdonyok és szerkocsik keretszerkezetei nem merevek, hanem az üzemi állapotok szeriint eltorzulásoknak vannak alávetve; ezek az eltorzulások az eddig használatos merev kapcsolatok útján átszármaztak a tartályokra. A tartályokat aránylag vékony lemezekből állítják elő, és míg azok 'alakjuknál és szerkezetüknél fogva nagy mértékben merevek, addig a vékony lemezek nem alkalmasak arra, hogy ellenálljanak azoknak a feszültségeknek, amelyek ezeket a lemezeket a hordozó keretszerkezet eltorzu3ásai folytain igényibeveszik. Ennek következtében a tartályok, törések és tömítetlenségek miatt, gyakran megrongálódnak. A találmány célja olyan megoldás létesítése, amely ezt a nehézséget megszünteti, amit messzemenően azzal érünk el, hogy a víztartányok, üzemanyagtartályok és efféle létesítmények, valamint az ezeket hordozó keretszerkezetek közötti bekötéseket engedékenyen alakítjuk ki, úgyhogy a keretszerkezet eltorzulhat, anélkül, hogy az ilyen eltorzulás átadódnék az említett tartályokra. Ezek ilymódon mentesek maradnak nem kívánatos feszültségektől. E bekötések rugalmassága általában csak függőleges irányú, amikor is kényszermüves rögzítő eszközöket alkalmazunk abból a célból, hogy vízszintes irányiban megakadályozzunk minden viszonylagos elmozdulást a tartályok és a keretszerkezet között, és pedig úgy hossz-, mint Oldalirányban. Ilyképen a keretszerkezetben külső erők, pályatesti körülmények stb., folytán előálló eltorzulások anélkül következhetnek be, hogy túlzott feszültségek adódjanak át a tartályszerkezetekre. Az előnyben részesített rendszernek megfelelően a tartáBynak dlyan (bekötószerkezete van, amely vagy közvetlenül nyugszik a mozdony vagy szerkocsi vázkeretén, vagy pedig olyan további tartószerkezeten, amelynek viszont merev összeköttetése van a vázkerettel. Az alkatrészek olymódon kapcsolódnak egymással, hogy viszonylagos vízszintes elmozdulás nem jöhet létre, sem hossz-, sem pedig harántirányban, ellenben szabad az útjaj annak, hogy a tartály bekötőszerkezete függőlegesen felemelkedjék a vázkeretről vagy a vázkeret további tartószerkezetén elfoglalt normális helyzetéből. A tartály bekötőszerkezetét a felfekvő helyzetben általában nemcsak e szerkezet súlya, hanem fúgák is tartják. ' . Ilyképen érthetővé válik az a körülmény, hogy noha a tartálynak kényszermüves rögzítése van a mozdony vagy szerkocsi keretéhez képest minden vízszintes elmozdulás ellenében, a keret bizonyos mértékig eltorzulhat anélkül, hogy az eltorzulás átadódnék a tartályszerkezetre. így tehát, ha a vázkeret eltorzulása bekövetkezik, akkor függőleges irányban kismértékű eltávolodás következik be a tartály megtámadott bekötőszervei és a mozdony vagy szerkocsi kerete, ill. az" ezen alkalmazott további tartószerkezetek között. Ilyen eltávolodásnak rugók állnak ellen, amikor is a tartálynak átadott