142152. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyengén bázikus antibiotikumnak, különösen aureomycinnek vizes oldatokból való kinyerésére

Megjelent 1953. évi október hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.152. SZÁM. 30. h. 1—8. OSZTÁLY. — Ko—538. ALAPSZÁM Eljárás gyengén bázikus antibiotikumnak, különösen aureomycinnek vizes oldatokból való kinyerésére Bejelentő: Központi Biokémiai Ipari Kutató Laboratórium, Budapest Bejelentő' intézet feltalálókul: dr. Bodánszky Miklóst (50%) és Gócza Lászlót (50%) nevezi meg-Bejelentés napja: 1952. március 14. Kationcseré-őkkel történő antibiotikum megkötés az utolsó években meglehetősen, általánossá vált, különösképpen a 'karboxil-típusú kationcserélők bevezetése folytán, mert utóbbiakról az antibiotikum enyhe körülmények között is lehozható, míg a szulfosav típusú ioncserélőkről a leoldás aránylag tömény savakkal, vagy tömény sóoldatokkal lehetséges. A karboxil-típusú ioncserélőket általában natrium vagy ammonium-ciklusban használjak a megkötésnél. (U. S. 2,641.420), illetve a megkötési eljárás során kerülnek nátrium-ciklusba ós így kötnek. (U. S. 2,528.188.) A karboxil-típusú. ioncserélők kiválóan alkalmasak erős bázisok, mint pl. streptomycin, ötreptothriein, stb. megkötésére, amelyek az ioncserélőn nátriumionokat helyettesíteni képesek. A streptomycin pl. még kis koncentrációjú oldatokból ás idegen kationon távollétében teljes mértékben ki tudja szorítani a gyanta natrium-inojait és azok helyét mfga foglalja el; ebben valószínűleg a guanidin csoportok «rősen bázikus karakterén kívül a streptomycin kation háromértéküségének ás szerep jut. A hidrogén ciklusban lévő karboxil-típusú kationcserélő azonban az említett antibiotikumokat egyáltalán nem képes megkötni; ellenkezőleg, a leghigabb savak hatására is a gyantán lévő streptomycin stb. ionok hidrogénionra kicserélődnek. Kísérleteink során azt találtuk, hogy igen gyengén bázikus karakterű antibiotikumok, mint pl. az aureomycin, nem képesek natriumciklusban lévő karboxil-típusú ioncserélőn niatriumionjait helyettesíteni. Másrészt az aureomycin klórhidrát kevés vízben kb. 3-as pH-val oldódik és így feltételezhető, hogy a vizes oldatokban az antibiotikum bá'zisra és sósavra bontiva van jelen. Ha most már a hígítással ezt a disszociációt.fokozzuk, vagy pedig lúg hozzáadásával a sósavat megkötjük, úgy rész-i ben vagy egészben aureomycinbázis oldat áll előttünk. Feltehető volt, hogy a bázis a karboxil típusú ioncserélő hidrogénciklusban kötni képes. Kísérletünk igazolta feltevéseinket és így olyan módszerhez jutottunk, amely egyaránt alkalmasnak mutatkozott fermentációval készült aureomycin oldatok, valamint a feldolgozási eljárások közbeeső tisztaságú oldataiinak feldolgozására. Idegen elektrolitok jelenléte a megkötés- ellen hat ugyan, de ez a jelenség az ioncserélő mennyiségének növelésével ellensúlyozható. A találmány szerinti eljárást az alábbi példákkal kívánjuk bemutatni: 1. példa: 100 ml vizes 5-ös pH-jú aureomycin oldatot percenként 1,5 ml sebességgel átfolyatunk egy 12 mm átmérőjű, 43 mm magas karboxil típusú katiioncserélő oszlopon. Az oszlop kapacitása kb. 15 mini-ekvivalens. Az oldatban eredetileg 50 Y aureornycin HCl vol* jelen ml-enként, a lefolyó oldat ennek 5%-át tartalmazta. A megkötés hatásfoka te hát 95%. A hatóanyagot 0.1 n sósavval jó haitás>íokkal lehet leoldani. 2. példa: Az előző példában leírt oszlopon 250 ml szűrt fermentációs oldatot folyattunk át. Az oldatban mi-kén* 42 7 aureornycin van jelen. A lefolyt oldat 17 Y-t tartalmaz. Az oldatot hasonló módon egy másik ugyanilyen oszlopon ugyancsak 1.5 ml percenkénti sebességgel átbocsátiva, 5 y/ml aureomycin távoizk megköíetlenül. Az oszlopokat 0.1 n sósavval eluálva, a megkötött aktivitás leoldható. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás gyengén bázikus antibiotikumnak, különösen aureomycinnek vizes oldatokból való kinyer résére, azzal jellemezve, l;

ogy a hatóanyagot tartalmazó vizes oldaitok hidrogénciklusban lévő kar-