142116. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vanádium kinyerésére zavaró anyagokat, főként alumínium- és foszforvegyületeket tartalmazó nyersanyagból

2 e 142.116 olyan csekély, pl. o. 2—0,3 százalék, hogy azok feldolgozására eddig gondolni sem lehetett. A találmány szerinti eljárás e foganatosítási módja értelmében úgy járunk el, hogy az alumí­nium és foszfát tartalmától gyakorlatilag már megfosztott lúgot bepárlás útján a fentiekkel azo­nos módon a melléktermékek javarészétől kikristá­lyosítással megszabadítjuk, ebből a lúgból azonban — melynek vanádiumtartakna még igen csekély — nem csapjuk le ammóniumsóval az ammóniummeta­vanadátot, hanem a leszűrt lúgot visszavezetjük a friss vanádiumiszap oldatához és ezt a körfolya­matot mindaddig ismételjük, amíg a melléktermé­kek kikristályosítása után visszamaradó anyalúg már kitermelésre érdemes mennyiségű vanádium­mennyifiéget tartalmazó oldattá nem dúsult. Ebből az oldatból azután az ammóniummetavandátot ammó­niumsóval végzett kicsapással termeljük ki és az el­járást célszerűen kombináljuk a véglúgnak az el­járás korábbi szakaszába való visszavezetésével, ami­kor is a vanádiumot úgyszólván maradéktalanul kinyerhetjük. Példa. 1 kg 0,2% V2 0 5 tartalmú vanádiumiszapot 5 li­ter vízben feloldunk. Széndioxid és ammóniumklo­rid együttes hatásával az alumíniumfoszfátot el­távolítjuk. A szüredéket 1 literre bepároljuk, ami által a szóda és nátriumfaszfát főtömegét kikristá­lyosítjuk. A kristályokról leszűrt anyalúg kb. 0,6 liter térfogatú és tartalmazza a kiindulási anyag­ban jelen volt V2 0 5 -öt, kereken 2 g-ot. Ezt ammó­niummetavandát alakjában kinyerni még nem le­het, amivel annak oldhatósága 10 g pro liter, te­hát 0,6 literből 6 g alatti mennyiség nem is válhat ki. Ezt az anyalúgot visszavezetjük újabb 1 kg nyers alümíniumfoszfáttól mentesített vanádium­iszab oldatához, majd a leírt dúsítási eljárást meg­ismételve, 0,6 literben már 4 g V2 0 6 -öt tartalmazó oldathoz jutunk. E lúgot ismét visszavezetve és az eljárást megismételve, elérjük a 6 g V2 0 5 -tartal­mat, vagyis az ammóniummietavanadát oüdékony­ságának határára jutunk. A körfolyamat újabb megismétlésével tehát már olyan tömény oldatot kapunk, amelyből az ammóniummetavanadát kicsa­pása foganatosítható. Szabadalmi igénypontok. 1. A 141.845., 141.846. és 141.847. számú szaba­dalmak igénypontjai szerinti eljárások 'továbbfej­lesztése vanadium kinyerésére, zavaró anyagokat, főként alpmínium- és foszforvegyületeket tartal­mazó nyersanyagból, azziál jellemezve, hogy a va­nádiumot annak feldúsított és a szokásos kísérő anyagokat tartalmazó oldatából ammóniumsóval, célszerűen ammóniumkloriddal, ammóniummetava­nadát alakjában lecsapjuk, a csapadékot elkülönít­jük és a véglúgot az eljárás valamely korábbi sza­kaszában keiletkezett vanádiumtartalmú lúgba ve­zetjük vissza. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja vanádiumban szegény kiindulási anyag fel­dolgozására, azzal jellemezve, hogy a vanádiumtar-' talmú és a kísérő anyagok javarészétől már men­tesített lúgot mindaddig vezetjük vissza a friss ki­indulási anyagból származó, vagy már valamely dúsítási eljárás során keletkezett lúgba, amíg a vanádiumtartalom oly mértékben fel nem növek­szik, hogy az ammónjummetavanadátos kicsapás már foganatosítható. 3. A 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy az ammóniummeta­vanadát kicsapása után kapott végtlúgot az eljárás valamely korábbi szakaszában kelekezett vanádium­tartalmú lúgba vezetjük vissza. / A kiadásért felel a Tervgazdasági Könyvkiadó igazgatója. Terv Nyomda —645 — F. v.: Sumits István

Next

/
Oldalképek
Tartalom