142114. lajstromszámú szabadalom • Rácsostartó
Megjelent 1953. évi július hó ]£-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.114. SZÁM. 19. d. — OSZTÁLY. - VI-118. ALAPSZÁM. Rácsostartó Vitkovické Zelezárny Klementa Gottwalda, národní podnik cég, Ostrava, v Novotny Josef mérnök, Ostrava-Vitkovice és dr. ing. Jeski Jurij mérnök, Ostrava-Vitkovice (Csehszlovákia) A bejelentés napja: 1952. február 6. Csehszlovákiai elsőbbsége: 1951. február 9. A találmány olyan ráesostartók körébe. tartozik, amelyek racsozata végigmenő övekből és közbenső rácsrúdakbói áll. Az ismert rácsostartókat rendszerint . egyenlő hosszú szakaszok ailkotják. Ha a tartó ráesrúdjiai mindegyik szakaszban azonos hajlásúak, amint ez párhuzamos övü rácsostartóknál szokott lenni, akkor ebből különböző nagyságú axiális terhelő erők adódnak. Ezek kölcsönös függősége így fejezhető ki: az első szakasz egyik rácsrúdjában működő axiális erő abszolút nagysága nem egyenlő az első szakasz szembenfekvő rácsrúdjában ható axiális erő és hozzátartozó kihajlási együttható abszolút értékeinek szorzatával. Ez utóbbi -erő továbbá nem egyenlő a második szakasz rácsrúdjában működő axiális erő abszolút nagyságával, és i. t., amit így fejezhetünk ki: (D ! )=[=( c 2 D 2 ) = | = (D,) = | = ( c 4 D 4 ) és i, t. Ha az igénybevétel (húzás, nyomáé) fajtáját jellemző előjelét is figyelembe vesszük, akkor a fenti kifejezés a következő .'alakot ölti: + Dj =|= — c2 D 2 =|= +D, =|= —c 4 D 4 •. ahol Dj, D2 , D 3 , D 4 a rácsrűdakban ható axiális erőket, c2 , c 4 a kihajlási együtthatókat, a + jel a húzást és a — jel a nyomást jelölik. Minthogy a rácsrúdak keresztmetszetét az axiális erőknek megfelelően kell méretezni, mindegyik rácsrúd számára más méretű idomvasat kellene választani. Oly célból, hogy valamennyi rácsrúd számára egységes szelvényt alkalmazhassunk, utóbbit a legnagyobb axiális erőnek, ill., a legnagyobb igénybevételnek megfelelően kell választani. Ekkor azonban mindazokban a rácsrűdakban, amelyekben kisebb axiális erő működik, a keresztmetszetet nem használjuk ki kellőképen. A rácsrúdak különböző méretezésének követelménye azonban a közönséges rácsszerkezeteknél sem előnyös, mert' jelentős mennyiségű, különböző méretű idomvas raktáron-tartását teszi szükségessé. Ez a követelmény a hengermüvek termelési programmjára is kihat. A vázolt hátrányok kiküszöbölésére a találmány szerinti egész rácsostartónak vagy lényeges részének rácsrúdjai előre megválasztott, legelőnyösebb, azonos keresztmetszetűek, aholis az egyes rácsrúdak azonos igénybevételét lazok különböző hajlásával érjük el. A rácsrúíd'ak hajlása a tartó végeitől befelé csökken, ugyanakkor pedig a tartószakaszok hossza növekszik. Minthogy a tartó valamennyi rácsrúdját azonos axiális erő veszi igénybe, a rácsrúdak keresztmetszetét egységes. . méretű idomvasalkalmazása mellett teljesen kihasználjuk. A találmány szerinti tartónál az axiális erők kölcsönös függőségét így*fejezhetjük ki: az első szakasz egyik rácsrúdjában működő axiális erő abszolút nagysága egyenlő az első szakasz szembenfekvő rácsrúdjában ható axiális erő abszolút értékének és a hozzátartozó kihajlási együtthatónak szorzatával. Ez utóbbi erő továbbá egyenlő a második szakasz egyik rácsrúdjában működő axiális erő abszolút nagyságával, mely erő továbbá egyenlő a második szakasz szembenfekvő rácsrúdjában ható axiális erő abszolút értékének és a hozzátartozó kihajlási együtthatónak szorzatával, és i. t., amit matematikailag így fejezünk ki: (DO = (c 2D 2 ) = <D 3 ) = (c 3 D 4 ) és i. t. Az igénybevétel fajtáját jellemző előjel figyelembevételével- a fenti kifejezés a következő alakot ölti: +Dj = — c2 D 2 = +D 3 = —c 4 D 4 és i. t. A mellékelt rajz a találmány szerinti rácsostartó egyik egyszerű kiviteli alakját, melynek párhuza-
