142112. lajstromszámú szabadalom • Adó-vevőállomás plasztikus távolbalátáshoz

iiP^ Megjelent: 1955. szeptember 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.112. SZÁM 21. a1

. 34.

OSZTÁLY — Ta—182. ALAPSZÁM Adó-vevőállomás plasztikus távolbalátáshoz Tarján Ferenc, fizikus, ny. gimnáziumi igazgató, Budapest, Czakó Győző műszaki tisztviselő, Budapest. A találmány bejelentésének napja: 1951. október 6 A távolbalátás problémája akkor lesz véglegesein megoldottnak tekinthető, ha a távolba közvetített személyek, tárgyak, jelenetek, tájak képe, hanggal kísérve, a vevőkészülékben nemcsak színesen, hanem térszerűen, plasztikusan válik láthatóvá. Ennek a célnak megvalósítására szolgál jelen ta^ lálmány, amelynél a távolbalájandó személyről vagy tárgyról sztereoszkópikusán s egyidejűleg felvett két képet viszünk át a vevőkészülékbe. Az 1. ábra a felvevő berendezést tünteti fel. A távolba közvetítendő személy, jelenet stb. képét az (Lj, La) ibbjektív lencserendszerrel rávetítjük egy keretbe foglalt, függőleges irányú, párhuzamos átlátszatlan csíkok ós átlátszó rések alkotta (Rt

) rácson át egy ikonoszkópszerű (Kt

)

katódcső, néhány millió parányi fotoeella-elemecskéből álló, s mindössze cca 19X14 cm felületű (Mx

)

mozaiklemezére. A baloldali (L^) objektív a rács árnyéka okozta hézagokkal megszakított, függőleges csíkokból álló részképet létesít. A jobboldali (La) objektív ugyancsak az (Rj) rácson át egyidejűleg vetített, szintén függőleges csíkokból álló, hézagokkal megszakított másik részképet eredményez. A rács úgy van elrendezve, hogy a jobboldali kép hézagaira a baloldali kép csíkjai kerülnek, a baloldali kép hézagaira viszont a jobboldali kép csíkjai esnek. Végeredményben tehát egy olyan kép keletkezik a mor zaikernyőn, amelyet a felváltva egymás mellett fekvő jobboldali és baloldali képcsíkok alkotnak. Az ily módon vetített kombinált kép elemekre bontását, illetve pontonkinti letapogatását, minden egyes fotocellaelem áramkörének a hozzátartozó telepen keresztül való zárásával, a tehetetlenség nélkül mozgó (kj) katódsugár végzi. A katódsugár, mint kommutátor csúszó karja szerepel, s hihetetlen gyorsasággal létesít kontaktust a fotocellaelemek és az erősítő között. Az egyes cellák feszültségei kellő felerősítés után, gyors egymásutánban kerülnek a vezérlőcső rácsára, s innen az adóáüomás antennájára, mely kisugározza a képet. A kisugárzott kép vételére a 6. ábrán feltüntetett vevőkészülék szolgál. Az.egy~Braun--féle-katódeso (Ka

),

melynek katód sugara '(k6

) az

érkező képáram ingadozásával vezérelve, a cső fluoreszkáló ernyőjén a (Kt

)

katódcső (Mx

)

mozaikernyőjén levő kombinált kép mását rajzolja fel, mely az együttműködő adóberendezés (RJ rácsával egyező elrendezésű (R6

)

rácson át szabad szemmel szemléltetve, tökéletesen plasztikus képet eredményez, ha a rács úgy van elhelyezve, hogy résein át mindkét szem. a neki való képet látja. A (Ke

)

katódcsövön kívül elhelyezett (R6

)

rács csupán abban különbözik az (Rj) rácstól, hogy fel vagy le, illetve jobbra vagy balra, sínen csúsztathatóan van keretbe helyezve. Ez a megoldás a vevőkészüléket, a rács fel- vagy félretolásával, közönséges, nem plasztikus közvetítés vételére is alkalmassá teszi. A 2. ábrán feltüntetett adóberendezés az 1. ábrán feltüntetettől csupán abban különbözik, hogy előtét optikájában a két objektív (L3

,

L4

)

előtt egyegy akromatikus prizma (A1;

A2)

van. Ez színes televízió közvetítésénél bír jelentőséggel, amennyiben a fellépő zavaró színszórást megakadályozza. A 3. ábra szerinti felvevő berendezés a 2. ábráétól abban különbözik, hogy a két akromatikus prizma mögött csak egy objektívlencse foglal helyet, s ez előtt (My, M6)

tükörpár és (Ms

)

segédtükör. A továbbítandó felvétel képét rávetítjük az (Ms

) segédtükörre, ahonnan az (My,'Mí,) tükrökre jut, s innen az előtétoptikán keresztül kerül rá a (K3

) katódcső (M3

)

fotocellamozaik-lemezére. A 4. ábra szerinti berendezés csupán abban különbözik a 3. ábráétól, hogy előtétoptikája előtt (P,, P2) és'(Ps

,

P4

)

prizma pár nyer alkalmazást a felvétel összetartozó két részképének az (M4

) fotocellamozaik-lemezén való egyesítésére. Az 5. ábra szerinti berendezés sztereo-mozgófényképeknek távolba közvetítését oldja meg. A felvett filmszalag (J) és (B)-vel jelzett képkockáinak az (M5

) fotocellamozaik-lemezre vetítése

az (L7

) objektívből és (AT

,

A8

)

'akromatikus prizmapárból álló előtétoptika felhasználásával történik. A bevetített két kép képelemekre bontását az 1. ábra ismertetésénél közölt módon a katódcső katódsugara végzi. ..„.A ^.--afeáü-felatntetett vevőkészülék, a leírás elején már ismertetett módon, valamennyi közölt fel\