142108. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mágneses tekintetben anizotróp állandómágnes előállítására
Megjelent 1953. évi július hó Ü-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.108. SZÁM. 21. g. 29-35 OSZTÁLY - PI-71. ALAPSZÁM. „Eljárás mágneses tekintetben anizotrop állandómágnes előállítására44 N. V. Philips'Gloeilampenfabrieken, Eindhoven (Hollandia) A bejelentés napja: 1951. június 14. Németalföldi elsőbbsége: 1950. június 17. A találmány eljárás mágneses tekintetben amizótróp, vasbázisú állandómágnes előállítására, amely legfontosabb elemenként nikkelt, alumíniumot és kobaltot tartalmaz, mely eljárásnál a mágneses ötvözet kristályainak túlnyomó részét a megszilárdulás közben egyoldalú aránylag gyors magas hőmérsékletű körzetben és meghatározott irányban történő hűtés segélyével akként orientáljuk, hogy az (100) irány gyakorlatilag párhuzamos a mágneses kiváltságos iránnyal, amelyet a megszilárdulás közben azzal idézünk elő, hogy az öntőformában lévő ötvözetet alacsonyabb hőmérsékletű körzetben történő, lassúbb hűtés közben mágneses mező hatásának tesszük ki, amire az ötvözetet még öregítő- (megeresztő-) eljárásnak vethetjük alá. Az említett, magasabb hőmérsékleteken végbemenő, aránylag gyors hűtést (általában lehetőleg gyors lehűlést kívánunk elérni) és az alacsonyabb hőmérsékleteken lefolyó, lassú lehűlést gyakorlatilag önműködően érjük el. Mivel az ötvözet hőmérséklete kezdetben magas ési az öntőforma még hideg, a lehűlés sebessége ekkor aránylag nagy. Az ötvözet alacsonyabb hőmérsékletén a lehűlés közepes sebessége annál is inkább csökken, mert ekkor a forma is melegebbé vált. Mivel a formában külön szervek, pl. egy fémlemez, vannak jelen, a kívánt egyoldalú lehűlés előidézésére a kristályoknak a megszilárdulási körzetben való orientálására, ezeknek a szerveknek, amelyeket az ötvözet is melegít, a lehűlés eebességére szintén befolyásuk van. Ámbár arra törekedtek, hogy az öntőformát akként szerkesszék, hogy mind a gyorsabb, mind a lassúbb lehűlés alkalmával is önműködően lehetőleg a legkalkalmasabb lehűlősebeseégeket idézzék elő a legjobb eredmények elérésére, ez a gyakorlatban nem bizonyult lehetségesnek. Az eredmények olyan rosszak voltak, hogy arra tértek át, hogy az ötvözetet a megszilárdulás után — azaz a kristályoknak az egyoldalú, aránylag gyors lehűtés következtében végbemenő, kívánt orientálódása után — és az azt követő, további lehűlés után a formából kivegyék, újból a Curie-pontot meghaladó hőmérsékletre hevítsék, majd más környezetben a helyes lehülési sebességgel lassan, mágneses mezőben lehűtsék, amivel az edzéshez szükséges helyes hűtősebesség és optimális eredmények elérése lehetségessé vált. Az utóbbi esetben alkalmazott eljárás azonban bonyodalmas és ezért nerc igen gazdaságos. Ez eljárás további hátránya még, hogy az ismételt, kb. 1275—1300 C°-ra való és a formán kívül eszközölt felmelegítés következtében az ötvözet külseje oxidálódhat és az anyag megrepedhet, aminek következtében a mágneses tulajdonságok rosszabbodnak, illetve a selejtékes termékek menynyisége növekedik. A találmány szerint ezeket a hátrányokat azzal küszöbölhetjük ki, hogy az ötvözetet a formában hagyjuk és az alacsonyabb hőmérsékletek körzetében történő lehűlés közben az egyoldalú lehűlés sebességét annyira csökkentjük, hogy a mágneses kiváltságos irány előidézése alkalmával (azaz bekapcsolt mágneses mező mellett) az ekkor kívánt és az edzéshez szükséges kisértékű hűtősebesség adódik. Az edzéshez szükséges hütőebesség általában 05—1.5 Cc /másodperc értékű és ezt a sebességet legalább a Curie-pontnál kb. 150 C°-kal magasabb és ennél a pontnál kb. 50 C°-kal alacsonyabb hőmérsékletek közötti körzetben kell alkalmazni. Az előbb említett eljárással ellentétben, amelynél arra igyekeztek, hogy ugyanezt az eredményt önműködően elérjék azzal, hogy az öntvényt a formában magára hagyják, a találmány szerinti eljárásnál a lehűlés sebességét külön rendszabályok alkalmazásával csökkentjük. Kívánatos lehet, hogy az egyoldalú lehűlést teljesen megszüntessük, ha még a kisebb lehülési sebesség is túlnagy. Annak az eljárásnak az alkalmazásakor, amelynél a 141.285. szabadalmi leírás szerint az egyoldalú lehűlést fémlemez segélyével idézzük «jlő, a találmány egyik kiviteli módja szerint az egyoldalú lehűlés sebességének csökkentését, illetve megszün-
