142104. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés elektronsugárnyaláb eltérítésére való eszközökkel ellátott elektronsugárcsővel
142.104 5 lik, úgy á —8— körben a külső ellenállás csökken és az eltérítő feszültség lecsökken. A nem szekundéremissziós elektródás kapcsolási elrendezésekhez hasonlóan, melyeknél alkalmazható egy olyan további elektróda is, melyet a nyaláb csak egy meghatározott helyzetében ér, az egy vagy több szekundéremissziós elektródaként kialakított, fogóelektródával ellátott, kapcsolási elrendezéseknél szintén alkalmazható egy további elektróda, mely szintén szekundéreimissziós elektródaként van kialakítva. Ilyen kapcsolási elrendezést, melynek működésmódja a 7. és 8. ábra szerinti kapcsolási elrendezés működésmódjához hasonló és amelynél újból a jellemző görbe eltolódása következik be, a 15. ábra szemléltet. A —77— és —78— elektródák itt szekundéremissziós elektródaként vannak kialakítva. Miután a nyaláb néhány, a —83— helyen hozzávezetett feszültségimpulzus hatására mindinkább jobbra mozgott, végső helyzetében a —78— elektródát éri, minek következtében a feszültség a —82— ellenálláson növekszik és a jellemző görbe eltolódása következik be. A 16. • ábra szerinti kapcsolási elrendezésnél ugyancsak egy, járulékos, szekundéremissziós fogóelektródát alkalmazunk- Ha a nyaláb ezt a —84— elektródát éri, a —85— ellenálláson pozitív feszültségimpulzus lép fel, mely a —86— feszültségosztón keresztül a reteszelő oszcillátor kapcsolási elrendezésbe iktatott —87— kisütőcső vezérlőrácsához van vezetve. E vezérlőrács előfeszültsége úgy van beállítva, hogy ez a cső csak ennek az impulzusnak a fellépésekor válik vezetővé. Ennek következtében a cső vezérlőrácskörében, egy pillanattal később, negatív feszültségimpulzus lép fel, melyet a jobb oldali eltérítőlemezhez vezetünk és amely a nyalábot a negatív impulzus nagyságától függően más helyzetbe helyezi át. A 17. ábra olyan kapcsolási elrendezést szemléltet, melynél ismét az elektronsugárnyaláb áramerősségének leszállítását alkalmazzuk. A •—88— anóda tápkörébe beiktatott —89— ellenállással párhuzamosan egy —S3— kisütőcső van elrendezve. Ez a cső rendesen a —94— feszültségforrás és a —91, 92— feszültségosztó útján reteszelve van. A nyaláb egy bizonyos helyzetének elérésekor a —97— szekundéremissziós fogóelektróda áramkörébe iktatott —90— ellenállás —96— végén a feszültség azonban olyan magasra emelkedik, hogy a —93— cső begyullad, minek következtében a feszültség a —88— ahódún csökken. Ennek következtében a nyaláb áramerőssége annyira megkisebbedik, hogy többé nem lépnek fel metszéspontok és a nyaláb a legkisebb eltérítő feszültségnek megfelelő helyzetbe vándorol. Az eddig ismertetett kiviteli példáknál egyszerűség kedvéért mindig olyan elektronsugárcsőből indultunk ki, amelynél a nyaláb az eltérítőszervek hatása alatt csupán egyetlen egy síkban szenved eltérítést, vagyis mindig csupán egydimenziós mozgást végez. A nyalábvég kétdimenziós mozgását megfelelő eltérítő eszközök alkalmazásával egyszerű imódon lehet elérni. A nyaláb ilyen mozgása esetén is egyszerű módon keresztülvihető annak több, meghatározott helyzetbe való beállítása, amint azt a 18. ábrára való utalással közelebbről megmagyarázzuk. A nyaláb végpontja két eltérítőrendszer, pl. eltérítő csévék hatása alatt az —XY— síkban mozoghat, mimellett az egyik tekercs az —X— irányban, a másik tekercs, pedig az —Y— irányban való eltérítést befolyásolja. Az —x— irányban való eltérítést előidéző tekercs egy fogóelektróda áramkörébe van beiktatva, mely fogóelektróda az áramelosztásban .részt vesz. Ennek következtében a tekercsben fellépő, függőleges irányban felvitt —i1— áramerősség és a nyalábvég helyzete között összefüggés áll fenn, amely összefüggést itt nem egy vonallal, hanem az —Y— irányban való esetleges eltolás következtében az —A— felülettel szemléltettünk. A fellépő árammegosztás, továbbá az eleiketródák alakja és egymásközti távolsága tekintetében ezsnkívül a tekercsben folyó —ij— áramerősség és a nyalábvég helyzete között szintén összefüggés áll fenn, melyet pl. a —B— felülettel adtunk vissza. Ez a két felület egymást egy vagy több —L,— metszésvonalban metszi, melyek a nyaláb lehetséges stabil beállítási helyzeteinek felelnek meg. Ha már most az —Y— irányban való eltérítést szabályozó tekercs és egy másik, az árammegosztásban résztvevő elektróda között csatolást létesítsünk, úgy ehhez hasonló ábra adódik, melynél egy vagy több —L2 — metszésvonal lép fel. Csupán az —L-,— és —L.,— vonalrendszereknék az —XY— síkra való vetületei alkotta metszéspontok felelnek meg ebben az esetben a nyaláb stabil beállítási helyzeteinek. Belátható, hogy számos kapcsolási elrendezés lehetséges, melyekkel a nyalábnak ez a kétdimenziós stabilizálása bizonyos számú helyzetben elérhető. így pl. a 19., 20. és 21. ábrákon néhány kapcsolási elrendezést szemléltettünk, melyeknél a nyaláb bizonyos számú helyzetében négy elektróda közötti árammegosztás lép fel. A 19. ábra szerint a négy —9-8, 99, 100— és —101— elektródák páronként ellenütemű kapcsolásba vannak beiktatva. Az az ellenütemű kapcsolás, melybe a —98— és —99: — elektródák be vannak iktatva, mindegyik ellenütemű félrészben a —102— eltérítő tekercs felét tartalmazza, melynek közepe egy feszültségforrás pozitív sarkával van összekötve. Ez a tekercs a nyalábnak függőleges irányban való eltérítését befolyásolja. Ha a nyaláb a —98— elektródát éri, úgy az ebben az elektródában feltüntetett, nyíl irányában való eltérítés következik be, míg a nyalábnak a —99— elektródára való felcsapódása esetén ellentétes irányú eltérítés lép fel. A —100— és —101— elektródák hasonló ellenütemű kapcsolásban a —103— tekerccsel vannak összekötve úgy, hogy az ugyancsak nyilakkal jelölt, vízszintes irányú eltérítődések jönnék létre. Ha már most a nyaláb, megfelelő eltérítés következtében, olyan helyzet közelébe kerül, melyben négy elktróda közötti árammegosztás lép fel, úgy ez a nyaláb e négy elektróda között a —104, 105— vagy —106— helyzetek közül valamelyikbe fog beállni. Az ilyen kapcsolási elrendezé/s elektrosztatikus eltérítéssel is kivitelezhető, amint azt a 20. ábra szemlélteti, ahol a —107— lemezek a vízszintes eltérítésről, a —108— lemezeik pedig a függőleges eltérítésről gondoskodnak. Egyszerűség kedvéért itt csupán egyetlen —109— helyzetet szemléltettünk, melynél a négy —110, 111, 112 és 113— elektródák között áraimmegosztás lép fel, azonban
