142104. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés elektronsugárnyaláb eltérítésére való eszközökkel ellátott elektronsugárcsővel
2 142.104 az összefüggést a 2. ábrán a —12— ellenállás-vonal fejezi ki. A 7 ellenállás emellett úgy van megválasztva, hogy a —12— egyenes a —11— görbét több pontban metszi. A —13, 14, 15 és 16— hivatkozási számokkal megjelölt metszéspontok az elektronsugárnyaláb stabil helyzeteit határozzák meg. Ha pl. a —14— pontból kiindulva a V feszültség növekszik, akkor ez a 11 görbe mentén egyben iQ növekedését is jelenti. —ia — e növekedése viszont a —7— ellenálláson, melyről az eltérítőfeszültséget vesszük le, nagyobb feszültségesést idéz elő, minek folytán a hatályos —V— feszültség csökkenése következik be. Ez kitűnik a 2. ábrából is, minthogy arról látható, hogy ott —V— növekedése a 11 görbe mentén —ia-— növekedését is jelenti, másrészt viszont —iQ —növekedése, a 12 vonal lefolyására tekintettel a V feszültség csökkenésével jár. így tehát a —V— feszültség növekedése megakadályozódik és a —14— helyzetbe való visszatérés tényleg előidéződik. Gyakran előnyösnek mutatkozik továbbá, hogy a 2. ábra szeriinti maximumok és minimumok az eltérítés függvényében folyamatosan (monoton függvény szerint) és ugyanabban az értelemben változzanak. így pl. a 2. ábra szerint növekvő —V— eltérítő feszültség mellett úgy a minimumok, mint a maximumok értéke folytonosan csökken. Ez akkor előnyös, ha a —12— egyenes elforgatása és eltolása útján a metszéspontokat meg kívánjuk szüntetni, minthogy ebben az esetben többnyire ennek az egyenesnek kisebb elforgatása szükséges, mint amikor a maximumok és minimumok értékeinek a —V— függvényében tetszésszerinti lefolyásuk van. Ez a 3. ábra kapcsán még részletesebben megmagyarázható, ahol az elektródáknak az 1. ábra szerinti kapcsolásnak megfelelő elrendezése távlati képben látható. Az ezen az ábrán szereplő hivatkozási számok az 1. ábra szerintieknek felelnek meg. Ha a —17—• nyaláb keresztmetszetének közepe pl. a —3'— elektródák egyikének —18— közepét éri, az —ia — áram a —4— elektróda felé minimális, ami pl. a 2. ábra szerint —19— pontnak felel meg. Ennek következtében a —7— ellenállás —20— végén fellépő feszültség csupán kevéssé tér el a telepfeszültségtől, úgyhogy a nyaláb jobbfelé mozog és a fellépő árammegoszlás következtében az —ia — áramerősség növekszik, minek folytán a feszültség a —20— pontban csökken és a nyaláb mozgása megáll, amikor a 2. ábra szerinti —14— pontot elérte, amikor is a nyaláb részben a —3'— elektródára, részben pedig a •—4— elektródára esik. Az előbb ismertetett kapcsolási elrendezésre vonatkozólag megemlíthető, hogy az eltérítőfeszültséget egy a —6— vezetékbe beiktatott ellenállásról is levehetjük, amely esetben a nyaláb beállítása a 3. ábrán szemléltetett —3'— elektródáknak nem jobboldali szélén, hanem baloldali szélén következik be. Az eltérítés úgy is történhet, hogy az • egyik eltérítőlemez feszültségét a —6— vezetékbe iktatott ellenállásról vesszük, míg a másik eltérítőlemezhez a —7— ellenálláson fellépő feszültséget vezetjük, amely esetben a stabilizáló hatások egymást kölcsönösen kisegítik. Az is belátható, hogy a szemléltetett elektrosztatikus eltérítés elektromágneses eltérítéssel is helyettesíthető, ha a —6— és/vagy —8— áramkörbe eltérítőtekercset iktatunk be. Az sem szükséges, hogy az egész nyaláb részt vegyen az áramimegosztásban, amikor is tehát a nyaláb keresztmetszetének középpontja a 3. ábrán az elektródán feltüntetett szaggatott vonal mentén halad. A nyaláb pályája például úgy is megválasztható, hogy az a pálya, melyet a keresztmetszet középpontja leír, magasabban fekszik, mint ahogy az az ábrán szemléltetve van úgy, hogy a nyalábnak csupán egy része támogatja az árammegosztást, mimellett a nyaláb többi része egyéb célokra alkalmazható és akként a nyaláb először említett része a további alkalmazás szempontjából szükséges, meghatározott helyzetben való rögzített beállításról gondoskodik. Az elektródáknak továbbá nem kell az elektronsugárnyaláb irányában egymás mögött elrendezve lenniök, hanem azok váltakozva egymás mellett is elrendezhetők, amennyiben az elrendezést újgy választjuk meg, hogy a nyaláb bizonyos számú helyzetében az elektródák között árammegosztás lépjen fel. Ilyen elektródacsoport a 4. ábrán látható —20— és —21— elektródák alakjában képezhetők ki. Mindkét elektródának kiálló részei vannak, amelyek részben egymásba nyúlnak. A —23— nyaláb közepe eltérítés közben a —22— vonal mentén mozog, minek következtében árammegosztás lép fel, feltéve, hogy az elektródák kiálló részei közötti távolság kisebb, mint a nyalábkeresztmetszetnek a mozgási irányban mért legnagyobb a mérete. Az ábrázolt kapcsolási elrendezéseknél továbbá hasznos lehet, hogy a nyaláb helyzetét kissé változtathassuk, ami a —7— ellenállás változtatása útján foganatosítható,. aníinek következtében a 2. ábrán látható —12— ellenállásvonal elforgatása következik be úgy, hogy a —13, 14, 15— és —16— metszéspontok helyzetüket változtatják. A nyalábnak egyik helyzetéből a másikba való eltérítése végett az eltérítőlemezekhez pl. a —10— vezetéken át megfelelő értékű és kellő előjelű feszültséget vezethetünk. Ha pl. a nyaláb kezdetben a 2. ábra —16— pontjának megfelelő helyzetet foglal el, mimellett az eltérítő lemezek között egy —V1(i — feszültség lép fel, úgy ezt a fe^ szültséget végül is a — V lß— értékre kell csökkenteni, hogy a nyaláb a —15— pontnak megfelelő helyzetbe kerüljön. Valamennyi beállítás stabil helyzetére tekintettel nyilvánvaló, hogy a hozzávezetendő feszültségben egy bizonyos tűrés engedhető meg, minthogy az árammegosztás következtében olyan visszahatás lép fel, mely ha a feszültség úgy a —V16 —, mint a —V lr> — értéktől eltér, a nyalábot a —15— pontba hajtja vissza. Ha a —2— lemezekhez a —10— vezetéken át egy a V16 —V 15 értéknek közelítőleg, megfelelő pozitív feszültséget vezetünk, úgy a nyaláb helyzetváltoztatása következtében a —7— ellenálláson olyan feszültségesés lép fel, amely az állandóan jelenlevő —9— kapacitás következtében csupán aránylag lassan közeledik a —VlfS — értékről a —Vls — értékhez. Hogy a kívánt —V15 — eltérítőfeszültségét végül is elérjük, ezért kívánatos, hogy a —10—: vezetéken át olyan pozitív feszültségimpulzust vezessünk hozzá, mely a —V16 —V ls — értéket pillanatnyilag eléri és ezután olyan sebességgel csökken, mely annak a sebességnek felel
