142101. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés mófalapoknak és lemezeknek rostos hulladékanyagból száraz úton, gyárilag történő előállítására
Megjelent 1953. évi július hó 1-énjém ******&?: « -, *t /Ä'"I [?h '-ifFl'IF* ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142;10L SZÁM. 38. k. OSZTÁLY. — VE-56 ALAPSZÁM. Eljárás és berendelés műfalapoknak és lemezeknek rostos hnlladékanyagból száraz úton, gyárilag történő előállítására Velemi Nándor, vegyi kisiparos, Kispest A bejelentés napja: 1950. február 24. Kostos hulladékanyagokból, kötőanyag hozzáadása mellett, sajtolással, vagy hengerléssel készítettek már eddig is műfalapokat, vagy lemezeket. Házilag vagy kisüzemekben történő sajtolásnál a gyártás úgy történt, hogy a megőrölt hulladékanyagot egyszerűen összekeveritek^ kötőanyaggal és azután lemezzé sajtolták. Az így készült lemezek azonban nem 'tökéletesek, minthogy 1. a hulladéknak a ragasztóanyaggal való keveredése nem egyenletes, egyes helyeken enyvgombócók keletkeznek, más helyeken pedig a hulladék közé nem jut elegendő kötőanyag, ami a lemez szilárdságát károsan befolyásolja, 2. a kisajtolt lemezek rétegvastagsága nem egyenletes, minthogy nem történik gondoskodás arról, hogy, az őrleményt egyenletes rétegvastagságban terítsék le és helyezzék be a sajtolóba. Ezek a felsorolt hátrányok csak házilag történő, illetve kisüzemi gyártásnál állanak fenn, minthogy nagyüzemi gyártásnál, tehát a lemezeknek gyári úton,történő előállításánál, éppen a fenti hátrányok kiküszöbölésére nedves gyártási eljárást alkalmaznak, amikor tehát a hulladékanyagból készült őrleményhez nagymennyiségű vizet adnak, hogy így segítsék elő egyrészt a rostszálaknak enyvvel való tökéletes bevonását és egyenletes kötését, másrészt pedig a saj tolásra, illetve hengerlésre kerülő őrleteénynek egyenletes rétegvastagságban való leülepedését. Ennek a nagymennyiségű víznek a hozzáadásához, majd pedig utólag történő elszívásához, bonyolult berendezésre van szükség, a gyártási folyamat időtartama pedig megnő, ami a gyártást i lassúvá és költségessé teszi. Ezek a hiányok kikü; szöbölődnek a találmány szerinti eljárásnál, illetve ;„ berendezésné l, mely lehetővé teszi a rostos hullaiflékanyagoknak víz hozzáadása nélkül, tehát száraz úton történő gyári feldolgozását lemezekké, illetve lapokká, mely lemezek, illetve lapok úgy á kötőanyag egyenletes elosztása, mint az egyenletes rétegvastagság tekintetében ugyanazon kedvező tulajdonságokat tüntetik fel, mint a vizesúton- gyárilag ké« -szült Jemezéjí, illetve lapok, r A tkláímíjiy szerinti eljárás .lényegileg abban áll, Clíogy a hosszabb darabokban lévő rostos hulladékanyagot, pl» a furnirgyártásnál keletkező hulládéltot, valamiig »^w szálas anyagokat, megőrlés előtt keresztirányban 10—15 mm nagyságú darabokra vagdaljuk fel és így juttatjuk el az őrlőmübe, az őrleménynek és a kötőanyagnak beható összekeverését és a rostszálaknak enyvvel való bevonását és kötéáre hozását pedig egymást követő munkamenetben, először előkeverődobban, utána pedig kalapácsos rendszerű enyvezőkamrában végezzük, aminek megtörténtével az anyagot egymással ellentétes irányban forgó szitahengerekből álló csigás adagolóba vezetjük, onnan pedig mozgó' terítő asztalra hullatjuk, amelyen egyenletes rétegvastagságban és szükség esetén váltakozó finomságú őrleményanyagokból álló, egymás fölötti rétegekbea fogjuk fel és továbbítjuk a sajtoló-, illetve hengerlőműbe. A végzett kísérletek azt mutatták, hogy a hoszszabb darabokban févő rostos hulladék-anyagnak keresztirányban történő fejszabdalása által az őrlemény sokkal finomabbá Válik és struktúrája jobban mutatja a hosszúszálas rostosságot, mintha az anyagot az eddig szokásos hosszirányban szabdalt darabokban adagolnánk be az őrlőgépbe és a megőrölt hulladékalapanyagnak és a kötőanyagnak egymást követően előkeverőben és kalapácsos rendszerű enyvezőkamrában, történő összekeverése, illetve enyvezése a két anyagnak oly beható és egyenletes öszszeenyveződését eredményezi, hogy abban már különálló enyvgomibócok, vagy egyéb egyenlőtlenségek nem találhatók fel. Az eljárás szerint kötőanyagul használhatunk poralakú kötőanyagot, amit egyszerűen 'beadagolunk <á> keverődobba, vagy pedig műgyantát, amit előzően megőröltünk és 'őrölve adago-' lünk, vagy pedig olyan kötőanyagot, melynelc a kötéshez vízzel való duzzasztásra van szttkségew amely duzzasztást külön edényben végezzük, úg^, hogy csupán annyi yizet használunk fel, amennyi a duzzasztáshoz éppen szükséges, >és azután adSígélj:§k az anyagot a keverödobba. Természetesen az eljáráshoz bármely alkateias kötőanyag felhasználható. A beható keveredés és össxeenyveződé» megiöKténte után az anyagnak szittarémezes aáagolón keresztül mozgó terítőasztalra való ráhüllájtásával átérjük el, hogy a térítés, pontosan egyenlő és szá^fyozíható rétegvastagságban történik és módunkban, yan a -különböző finomságú őrleményanyagokat egymás •/'
