142063. lajstromszámú szabadalom • Légabroncs

Megjelent 1953. évi július hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.063. SZÁM. 63. e. 1-28. OSZTÁLY. - SA-573. ALAPSZÁM. Légabroncs. Straussler Nicholas Peter Sorrell mérnök, London. A bejelentés napja: 1952. március 31. A találmány kisnyomású, gumiból készült lég­abroncs-szerkezet, amely különösen alkalmas puha vagy igen rögös talajon való közlekedésre és lényege abban van, hogy ismert kivitelekkel egybevetve, a találmány szerinti légabroncs, méreteihez képest, igen nagy felületen érintkezik a talajjal. A találmány alkalmazható nemcsak országúti jár­műveken, hanem más célokra is, például repülő­gépek futószerkezetéhez. A futófelület hordó testéhez hasonló alakú, mely­nek azonban nincsenek fenekei. A test két széle su­gárirányú, vagy oldalirányú elmozdulással szemben tárcsaalakú testekkel van biztosítva, melyeknek ten­gelye a mondott tárcsák mértani tengelye mentén van elrendezve és a tengely mindkét végén alkal­mas csapágyakat szereltünk fel, mimellett a futó­felület a hordóalakú középső szakasz, amely rugal­mas és vulkanizált gumiból vagy más rugalmas anyagból van, hogy mind önmagában deformálód­hat, mind pedig a légkamrában uralkodó nyomás hatása alatt, is alakját változtathatja. A futófelület külső oldalán abból kiugró gumiból vagy más anyagból álló fogakat, illetőleg csapokat alkalmazhatunk. Ha az ilyen légabroncs meg van terhelve és kemény talajon nagyobb belső nyomás­sal jár, mint amilyet puha talajon alkalmaznak, úgy előnyös lehet, ha az elrendezés olyan, hogy a hordó legnagyobb átmérője nem középütt, hanem az egyik oldal felé eltoltan van elrendezve. Ez elér­he"tő, ha a köpenyt megfelelően alakítjuk a formá­lás, illetőleg vulkanizálás közben. Ha ez a közép­ről kihelyezett átmérő a légabroncs külső oldalához vari közelebb, úgy kemény talajon nagyobb nyom­távolságot eredményez. Az ilyen légabroncs további előnye, hogy a terhe­lés1 következtében a köpeny fordított csésze alakjá­ban deformálódik és. ahelyett,' hogy a puha talajt maga alól kiszorítaná, mint a szokásos légabron­csok, azt a felfekvés helyén körülfogja. Az érint­kező talaj résznek e körülfogása növeli a vonóerő hatásosságát és csökkenti a csúszás veszélyét. A futófelületen mért átmérő célszerűén akkora, hogy a hordófelület valójában gömbfelület egy ré­sze, melyet egymással párhuzamos két sík úgy ha­tárol, hogy a kettő közötti ívhez tartozó központi szög lényegében 70—110° között van, mimellett a szabad szegélyek be vannak fogva. Keresztmetszetben vizsgálva, a futófelület körivet határoz meg. Ez a metszetvonal azonban lehet el­lipszis is, amint azt az alábbiakban még részletez­zük, sőt olyan görbe is, amely három különböző központból vont körívből van összetéve. A ,,körív" kifejezés alatt e leírásban és az igénypontokban elliptikus és három központból vont ívekből álló ala­kot is értünk. Hogy a légabroncs szegélyeit mind teljes terhe­lés, mind pedig petyhüdt állapotban is biztosítsuk, a két .szegély mindegyikét egymástól függetlenül két gyűrű vagy körtárcsa közé fogjuk be, bár mind­egyik gyürü- vagy tárcsapár olymódon egyesíthető, hogy azok az agyon igen egyszerű módon erősíthe­tők meg. Az abroncs szegélyei megvastagíthatok, például azokban sodronyból álló vagy vulkanizált fo­nadék alkotta betét alkalmazható, melynek kör­keresztmetszete van és így a megvastagított rész is körkeresztmetszetü. Mindegyik körkeresztmetszetű gyűrűs szegélyt kerülete felénél nagyobb szakasz mentén gyűrűk közé fogják be. A külső, tehát a lég­abroncs közepétől távolabb fekvő gyűrű csapok vagy szegecsek útján van összekötve az abroncson belül fekvő gyűrűvel. Ez a belső gyűrű oldalirányban be­felé nyúló toldattal van ellátva, amely lényegében a köpeny alá nyúlik és így belső hordozó peremet al­kot. Célszerű, ha e befelé nyúló rész átmérője be­felé folytonosan növekszik, egy bizonyos haránt­irányú távolságig, majd innét kezdve az átmérő ismét csökken, úgy, hogy a peremalakú toldat ke­resztmetszetben ívelt, illetőleg kihasasodó és olyan alakú, hogy ha vagy nagy terhelés, vagy kicsiny belső nyomás következtében az abroncs behorpad, a leírt alakú perem azt belülről megtámasztja. Ezek a befogó gyűrűk olyként állíthatók be, illető­leg rendezhetők el, hogy azok szabadon foroghat­nak. Ezenkívül a gyűrűk gumival is bevonhatók, úgy, hogy azok tömör gumiabroncsokat, illetőleg gumipárnákat alkotnak. A gyűrűkön az abroncs fel­fújásához alkalmas szelepek is alkalmazhatók. Ha az abroncs a két gyűrűnek a belső kiálló pe­remeire felfekszik, úgy az abroncs szabad: középső része konkláv alakot vesz fel és így az egész köpeny tisztán húzásra van igénybe véve. A mellékelt rajzban az la. és lb. ábrák kisnyo­mású légabroncs jobb- és balfelének egy-egy met­iszete, még pedig az la. ábra a jobboldali, az lb.

Next

/
Oldalképek
Tartalom