142036. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tiazolium-vegyületek előállítására

Megjelent 1955. évi április hó 15-én; * ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.036. SZÁM. 12. p. 6-10. OSZTÁLY. - Go-184. ALAPSZÁM. Eljárás tiazolium-vegyületek előállítására. Bejelentő: Gyógyszeripari Kutató Intézet, Budapest. A bejelentő által megnevezett feltaláló: Dr. Vargha László, Dr. Horváth Tibor. A bejelentés napja: 1951. május 4. Isemeretes, hogy ha 2-metil-4-am.ino-5-halógén­metil-pirimidin halogénsav .sóját 4-metil-5-oxietil-N = C—NH2 .HX I I CH3— C C—CH2 -X + II II N—CH N CH, I C—C—C2 H 4 OH I \CH—S -> tiazollal hozzuk reakcióba, akkor kvaterner-tiazo­liumsó (pl. Aneurin, Bj-vitamin) keletkezik. CH, N=>C—NH2 .HX | I | C = C—C2H 4 OH CH3 -C C-CH 2 - / | II I) N N—CH /\CH-S X (X=klór, bróm, jód). A szabadalmi irodalom szerint a reakció kivite­lezése vagy úgy történik, hogy a két komponens keverékét magas hőmérsékleten (100—150 C°-on) melegítik, vagy pedig valamely indifferens hígító­szerben (anizol, bromoform, klórbenzol s'tb.) ugyan­csak a fenti hőmérsékleten reagáltatják. A reakció mindkét módon heterogén fázisban játszódik le. Egyes szabadalmak kifejezetten hangsúlyozzák, hogy a két komponens kvaternerizálása különösen alacsony dielektromos állandójú hígítószerek jelen­létében megy végbe előnyösen. Az említett módszereknek hátránya, hogy egy­részt a magas hőmérséklet a végtermék tisztasági fokát kedvezőtlenül befolyásolja, másrészt a hetero­gén fázisban lefolyó exoterm reakció' technikai ki­vitele nehézkes és költséges berendezést. igényel. Kísérleteink során igyekéztünk olyan eljárást ki­dolgozni, mely lehetővé teszi, hogy az említett reak­ciót homogén fázisban, lehetőleg alacsony hőmér­sékleten hatjhassuk végre. Azt találtuk, hogy a fenti reakció vizes közegben, tehát 'homogén oldat­ban már szobahőmérsékleten is végbemegy. Ez a tény'ellentétben áll az irodalomban elterjedt nézet­tel, hogy ia kvaternerizáláshoz magas hőmérséklet és alacsony dielektromos állandójú közeg jelenléte szükséges. A reakció beható vizsgálata során kitűnt, hogy vizes közegben a kvaternerizálódáson kívül nem kí­vánatos mellékreakció is megy végbe a halogén­metil-pirimidin-származék természetétől függően kisebb-nagyobb sebességgel; melynek során a halo­gén hydroxillal cserélődik ki oximetil-pirdmidin­származék képződése köziben: N=C—NH2 .HX I I . '. CH3—C C—CH 2 —X +H20 , II II N—CH Azt találtuk, hogy ha a reakeióelegyhez kevés jodid-iont is adunk, akkor a kvaternerizálódás se­bessége annyira felgyorsul, hogy amellett a hidro­lízis csekély szerepet játszik. Az általunk alkalmazott eljárás további előnye abban áll, hogy közvetlenül, további tisztítás nél­kül is kielégítő minőségű B,-vitamint szolgáltat. Példák: 1. 1.94 g (0.1 mol.) 2-metil-4-amino-5-klórinetil-N=C—NH2 .HX I I CH4 —C C—CH 2 —OH + HX II li . . N—CH pirimidinklórhidrátot és 2.85 g (0.2 mol.) 4-metil-5-oxietil-tiazolt feloldunk 40 C°-on 2 ml víziben, majd 0.05 ig nátriumjodidot oldunk a reakcióelegy­ben. Az oldatot 90> óráig szobahőmérsékleten (20 C°) állni «hagyjuk, 40 óra múlva színtelen tüalakú kristály-kiválás indul meg, mely a reakció befejezé­séig gyarapodik. A reakció befejezésekor a reakció­terméket 60 C°-ra felmelegítjük, a kivált termék feloldódik, ekkor 22 ml forró aibs. alkoholt adunk hozzá. Lassú lehűlésre színtelen monoklin tűk vál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom