142035. lajstromszámú szabadalom • Főleg gyors és nagymérvű vízingadozású folyók mentén építendő, öntözési és belvízmentesítési feladatok teljesítésére egyaránt alkalmas szivattyúmű

Megjelent 1955. évi április hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.035. SZÁM. 84 a. OSZTÁLY. — Go-64. ALAPSZÁM. Főleg gyors és nagymérvű vízingadozású folyók mentén építendő, öntözési és belvízmentesítési feladatok teljesítésére egyaránt alkalmas szivattyúmü. Gorup Ferenc oki. gépészmérnök, igazgató, Budapest. A bejelentés napja: 1950. január 14. Belvízátemelő szivattyútelepek feladata,- hogy a csapadékdús időszakokban a belvizeket a folyóba szállítsák. Az ilyen telepeket kézen fekvő okokból a gáttal védett oldalon építik fel. Öntözésre alkalmas szivattyútelepek feladata az öntöző csatornahálózatnak vízzel való ellátása. Ezek a csapadékszegény évszakokban az említett csatornahálózatot a folyóból táplálják és rendszerint közvetlenül a folyóparton épülnek. Belvízátemelő szivattyútelepek csak a folyók áradása idején vannak üzemben, úgyhogy ezek igénybevételére néha évekig sem kerül sor és akkor is — rendszerint késő ősszel és télen —• viszonylag csak rövid ideig vannak üzemben. A befektetési költségek amortizációja tehát a gyenge kihasználás következtében, számba sem jöhet. Az öntöző szivattyútelepek évente legalább öt hónapon át, esetleg hosszabb ideig is üzemben vannak és főként tavasszal és nyáron végeznek hasznos munkát. Ezek befektetési költségednek' törlesztése kevesebb gondot okoz. Mindkét esetben azonban bonyolult és igen költséges mélyépítési munkálatokat kell elvégezni és a gépi berendezést esetenként a helyi viszonyoknak megfelelően megszerkeszteni, úgyhogy a befektetési költségek mindkét berendezésnél igen magasak. A felsorolt nehézségek kiküszöbölése végett megkísérelték oly berendezés szerkesztését, amely egymaga teljesíti mindkét feladatot, tehát alkalmas mind a .belvizek átemelésére, mind pedig öntöző csatornahálózat vízzel való ellátására. A feladat megoldása azonban kielégítő eredménynyel még olyan folyók partján sem sikerült, amelyek vízjátéka 2—4 m. Ilyen esetben a berendezést a gát védett oldalán létesítették és az öntözéshez szükséges vizet a belvízgyüjtő aknából emelték fel az öntöző csatornába. Ha belvíz nem állott rendelkezésre, akkor az öntözéshez szükséges vizet a folyóból vették. Evégből a folyómedret a belvízgyüjtő aknával oly zsilipcső útján kötötték össze, amelyet mélyebbre kellett fektetni, mint az előforduló legalacsonyabb folyóvízszint. A zsilipcső ily nagy mélységben való elfektetése azonban a befektetési költségeket lényegesen fokozza, mert ennek megfelelően az előírásos zsilipek elrendezéséhez és a belvízgyüjtő akna telepítéséhez is igen tekintélyes ^ mélyépítési munkálatok szükségesek. Még nagyobbak, a nehézségek akkor, ha a folyó yízszintingadozása, mint például a Tiszánál, 10—12 m és a belterület szintje 7—8 méterrel van a legalacsonyabb folyóvízszint fölött. Ez esetben a fent leírt megoldással eredmény egyáltalában nem érhető el. Ahhoz ugyanis, hogy a zsilipcsövet a folyó legalacsonyabb vízszíne alatt rendezzük el, a gátat 12—14 méter mélységben kellene átvágni. így azután a zsilipcső hossza a gát lábszélességének megfelelően igen nagy és fektetése el nem viselhető költségekkel járna. Ugyancsak igen nagyok a gépház építési költségei is, mert ez is csak különleges mélyépítési eljárásokkal volna megvalósítható. A nagy mélység, mint a befektetési költségeket fokozó tényező a zsilipcső tolózárainál és a vízaknáknál is jelentkezik. Ha a túlhosszú zsilipcső kiküszöbölése végett az átemelő telepet az árterületen építik fel, a költségeket a gépház, különleges építési módja és a folyómederbe a legalacsonyabb vízszint alá bevezetett szívócsövek elfektetése növelik. Valamennyi felsorolt esetben a beruházási költségeket az a körülmény is fokozza, hogy az alkalmazott gépi berendezést minden egyes esetben a helyszíni viszonyoknak megfelelően külön-külön kell megszerkeszteni és legyártani. Üzemgazdasági szempontból az említett megoldások költséges voltuk ellenére sem voltak megfelelőek. Figyelemmel ugyanis a folyó vízállásának ingadozására, tehát a változó szívó- és nyomómagasságokra, az e célra használt propellerszivattyúkat állítható lapátszerkezettel kell ellátni és fordulatszámszabályozókkal felszerelni, ami egyrészt költséges megoldás, másrészt mindez intézkedések dacára sem biztosítja a kedvező hatásfokot, ha az emelési magasság a tervezéskor figyelembe vett átlagos emelési magasságtól eltérő. A találmány belvízátemelésre és öntözésre alkalmas szivattyúmü, amelynél a fent felsorolt hátrányokat kiküszöböltük. Nevezetesen különleges mélyépítési eljárások elmaradásával az építési idő és befektetési költségek körülbelül felére csökkenthetők, emellett tág határok között változó vízszint-