142028. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-(para-nitrofenil-2-amino-propán-1,3-diol és acilszármazékainak előállítására
Mégjelent 1953. évi július hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.028. SZÁM. 12. g. 32-34. OSZTÁLY. - Ko-353. ALAPSZÁM. Eljárás l-(para-nitrofenil)-2-amino-propán-l,3-diol és acilszármazékainak előállítására. Bejelentő: a Magyar Állam, mint a Gyógyszeripari Kutató Intézet, jogutóda. Feltaláló: Kollonitsch János, társfeltalálók: Gábor Valéria és Hajós Andor^ Imtatóvegyészek, Budapest. Bejelentés napja: 1950. szeptember 5. Az találtuk, hogy a NO,CH — CH —CH OH OH NH—R képletü vegyületeket (ahol R valamely karbonsav aeil maradékát jelenti) előállíthatjuk olyan módon, hogy az l-fenil-2-amino-propán-l,3-diolt valamely karbonilvegyülettel való reagáltatással az alábbi képletü oxazolidin származékká alakítjuk: _^— GH — CH CH, OH NH^>C O RR (mely képletben R: alkil, aril, aralkil, cikloalkil vagy ezekből helyettesítéssel kapható gyököt; R: alkil, aril, cikloalkil, aralkil, illetve ezek helyettesítésével kapható gyököt, vagy hidrogénatomot jelent), majd az így nyert oxazolidinokat szabad hidroxilcsoportjukon megacilezzük és az így kapóit acilezett oxazolidinokat megnitráljuk, utána az acilcsoportot és az oxazolidingyürüt hidrolizissel, vagy alkoholizissel hasítjuk és esetleg az l-(para-nitrofenil)-2-amino-propán-l,3-diol aminocsoportját ismert módon megacilezzük. Megjegyezzük, hogy az eljárás kiindulási anyagául használt l-fenil-2-amino-propán (1,3) -dióinak kétféle szerkezeti izomérje létezik, melyek az l-es szénatomon lévő hidroxilcsoportot és a 2-es szénatomon levő aminocsoport oisz, illetve transz- (egymáshoz viszonyított) helyzetében különböznek egymástól. Ezeket az izomereket „eritro", illetve „treo" jelzéssel jelöljük. Ügy az eritro, mint a treo izomer két optikailag aktív módosulatban állítható elő, egy jobbraforgató és egy balraforgató módosulatban.^ így összesen négy izomer létezik. Eljárásunk mind a négy izomérre alkalmazható és az eljárás alatt az izomérek térbeli konfigurációja nem szenved változást. Az oxazolidin-gyűrü kialakításához ketonokat, vagy aldehideket egyaránt használhatunk, de célszerű nagyobb reakciós készségük miatt aldehideket alkalmazni. Különösen alkalmasak az aromás aldehidek és a nitrált aromás aldehidek, mint példáut para-nitro-benzaldehid-, mivel igen jól kristályosodó származékokhoz vezet. Az oxaeolidin-képzést célszerűen olyan módon foganatosítjuk, hogy az l-fendl-2-amino-propán(l,3)-diolokat a karbonil vegyülettel összekeverjük (célszerű 100c -on felüli forrponttal bíró karbonilvegyületet alkalmazni) és 80—150° közötti hőmérsékleten hevítjük az elegyet. Különösen kedvező módja az átalakításnak a vákuumban történő hevítés1 ; ilyenkor a reakció alatt képződő víz folyamatosan eltávozik. Eljárhatunk olyan módon is, hogy az amino-diol- és a karbonilvegyület keverékét olyan oldószerrel hevítjük, mely a vízzel azeotrop elegyet ad, például benzollal, toluollal, xilollal. Általában a hevítést addig folytatjuk, amíg víz eltávozása figyelhető meg. ' A kiindulási anyagként használatos 1-fenil-2-amino-propán(l,3)-diolok előállíthatók, például a Journa.li of the Amer. Chem. Soc. 1949. évfolyamának 2465. oldalán leírt módszerekkel. Ha d,l-treo-l-fenil-2-amino-propán(l,3)-diolból indulunk ki és 1 molekulányi para-nitro-benzaldehiddel 120— 130°-on hevítjük, akkor közel elméleti, termeléssel a -CH OH CH — CH, NH O H/C \ — v: ~/-N °a képletü oxazolidint kapjuk, mely tiszta állapotban 156—157°-on' olvad. Híg sósavval való hevítéssel treo-l-fenil-2-amino-propán(l,3)-diol és para-nitro-benzaldehidre hasíthatjuk szét elméleti termeléssel. Alkalmazhatunk az oxazolidin képzési reakcióban optikailag aktív l-fenil-2-amino-propán(l,3)-diolokat is, mely esetben optikailag aktív oxazolidinekhez jutunk. A fent leírt módszerekkel nyert oxazolidinek szabad hidroxil-csoportját a szokásos módszerekkel acilezhetjük meg. Például eljárhatunk olyan módon,
