142007. lajstromszámú szabadalom • Színes izzólámpa és eljárás annak előállítására

Megjelent 1953. évi május hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.007. SZÁM. .

.

.

'

'

. •

•

/

'

'

. 21 f. 31-44 OSZTÁLY. - EE-119. ALAPSZÁM. Színes izzólámpa és eljárás annak előállítására. Egyesült Izzólámpa és Villamossági rjt., Budapest. A bejelentő által megnevezett feltalálók: Kardos Ferenc mérnök és Juhász Géza technikus, budapesti lakosok. A bejelentés napja: 1951. április 26. Találmányunk tárgya olyan színes, tehát nem áttetsző, vagy homályosított izzólámpa, melynek színtadó anyaga egyben geÄerül szolgál. A találmány védelmi körébe tartozik e lámpák előállítása is. Színes izzólámpák már régóta ismeretesek. Eze' ket különösen dekorációs célokra állítottak elő. Előállításuk többféle módszerrel történik. Legegyszerűbben pl. a lámpák külső felületét lakk segítségével a kívánt- színre festették be. Természetesen ez az eljárás csak vacuum lámpákhoz alkalmas, de még itt is gyakran előfordul, hogy a külső festékréteg lepattogzik. Gáztöltésű lámpáknál, amelyek üzem közben erősebben melegednek, ez a lepattogzás, vagy elszintelenedés olyan mértékű volt, hogy nem is lehetett e módszerrel gáztöltésű színes lámpákat előállítani. Gáztöltésű lámpáknál ezért a belső festésre tértek át. Belső festés esetén azonbn nem minden színtadó anyag alkalmazható. Azonkívül durva szem. esés festés esetén a színes izzólámpa a fénynek gyakran 25%-át is elnyeli. Ilyen lámpákat úgy állították elő, hogy a színes anyagokat burájuk belső felületére alkoholos, vagy vizes szuszpenzió segítségével fújták fel, majid pedig a szuszpenzáló anyagot eltávolították, pl. elpárologtatták. Az így készült, színes izzóláinpák sem feleltek azonban meg a követelményeknek, egyrészt a nagy fényelnyelés miatt, másrészt pedjg, mert a réteg nem volt egyenletes, továbbá a magas hőfok következtében könnyen lepattogzott. Ez utóbbi hátrányokon, tehát a réteg egyenetlenségén és könnyű lepattogzásán később úgy segítettek, hogy a színes réteget oldott cellulóz-származékkal, pl. kollódiummal vitték fel, majd pedig kiégették. Az így előállított izzólámpa sem megfelelő, különösen a nagy fényelnyelés és rövid élettartam miatt. Találmányunk fenti hátrányokon segít. Találmányunk értelmében a felvitt színtadó anyagok egyben getterül is szolgálnak, ill. szolgálhatnak, miáltal a lámpa élettartamát és/vagy fémteljesítményét növelik. Azonfelül a réteg szemcsenagysága is megfelelő, úgyhogy az elnyelt fény mennyisége 10% alatt is lehet. A lámpa gáztöltése lehet valamilyen ismert gáztöltés, előnyösen nagyobbrészt krypton és/vagy xenon-keverék. A színtadó anyagok, pl. a következők lehetnek: titánfehér, vasoxidfekete, kadmiumszelenid stb. A szín tompítása céljából esetleg kovasav is keverhető hozzájuk. Természetesen itt csak példaképen soroltunk fel néhány anyagot- és megjegyezzük, hogy különösen az amfoter-elemek savanyú oxidjai alkalmasak getterül, de természetesen más anyagok is számításba jöhetnek. Arra azonban feltétlenül vigyázni kell, hogy a színtadó anyag a lámpa működésére káros hatást ne gyakoroljon. Megjegyezzük, hogy lehet két vagy több színtadó anyagot egymással keverni, mely esetben elegendő, ha egyikük szolgál getterül. A lámpa ballonját nem szükséges teljes egészében színező anyaggal ellátni, lehet annak csak egy részét színezni. így pl. projekciós lámpáknál . a lámpa csúcsánál alkalmazhatunk egy belső, feketeszínű bevonatot. A találmányunk szerinti színes lámpa előállítása többféleképen történhet. Célszerűen a szervetlen színező anyagokat valamilyen szerves kötőanyag segítségével visszük fel. Ilyen kötőanyag lehet pl. a kollódium, de még inkább műanyagok, akár pl. polivinilésztergyanták, vagy .szilikongyanták, melyek a felvitel után kiégethetők, ill. a« lámpa működését nem zavaró vegyületté alakíthatók át. A kiégetés célszerűen 400—500° C között történik, A kötőanyagot általában oldószerben, vagy oldószer-keverékben szuszpenzáljuk, amelyet azután még a kiégetés előtt alacsonyabb hőfokon elpárologtathatunk. Az eljárás példaképem kiviteli alakja a következő: A kívánt színezést adó anyagot a kötőanyag aldószeres szuszpenziójával oszlatjuk el, miután a megfelelő finom szemcsenagyságra őröltük. Ezt a szuszpenziót alkalmas mennyiségben az üres izzó-