141935. lajstromszámú szabadalom • Textilszövet és eljárás annak előállítására

Megjelent 1953. évi február hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 141.935. SZÁM. >' 8. k. OSZTÁLY. - TO-193. ALAPSZÁM. Textilszövet és eljárás annak előállítására. Tootal Broadhurst Lee Company Limited, Manchester, Lancashire, Anglia. A bejelentés napja: 1951. május 26. A találmány textilszövet, amely részben vagy egészben regenerált cellulózából van és eljárás annak előállítására.' A találmány célja oly részben vagy egészben regenerált cellulózából álló szövet készítése, amely nedvessé válás vagy mosás után kevésbbé szorul vasalásra vagy általában nyomás alatti kezelésre,mint a nem a találmány szerinti eljárással készült szövet. Ily találmány szerinti szövet előállítása végett szükséges, hogy a) a szövetet azzal a képességgel ruházzuk fel, hogy az nedvesítéskor elveszítse azokat a gyűrődéseket, amelyek normális használatkor a száraz szövetben keletkeztek és hogy b) fokozzuk a szövetnek azt a képességét, hogy nedves állapotban gyűrődésnek ellenálljon, amely gyűrődés más szöveteknél a szárítás után megmarad. E leírásban az első tulajdonságot „önkisímuló, a második tulajdonságot „nedves állapotban gyűrésálló" tulajdonságnak nevezzük. Ismeretes olyan szövet, amely a fenti tulajdonságokon kívül még száraz állapotban is gyürésálló, mely utóbbi tulajdonságot azzal érik el, hogy a szövetet hőhatásra keményedő kondenzációs termékkel vagy közvetlenül aldehidekkel kezelik. Ismeretes, hogy száraz állapotban jó gyűrésállóság csak akkor érhető el, ha ez anyagok meghatározott mennyisége van jelen a szövetben és az is ismeretes, hogy« e kezelés következtében a szövetben járulékos tulajdonságok lépnek fel, amilyenek a csekélyebb duzzadás, nedves állapotbani nagyobb szilárdság, kisebb vízfelvevő képesség, vagyis az így kezelt szövet tulajdonságai, különösen a vízzel szembeni magaviselete állandósítva vannak. Ezek a tulajdonságok a száraz állapotban való gyürésállóssággal egyidőben állnak fenn, azonban a nevezett állandósított tulajdonságok a száraz állapotban való gyűrésállóság nélkül is elérhetők, ha kis mennyiségben alkalmazzuk azokat az anyagokat, amelyek nagy mennyiségben való adagoláskor a száraz állapotban való gyurésállósagot okozzák, vagy ha oly kis mennyiségekben alkalmazzuk a gyantaszerű kondenzációs termékeket, amelyek nem idéznek- elő száraz állapotban való gyurésállósagot. Ezt a kezelést a következőkben állandósításnak nevezzük. Meglepő módon úgy találtuk, hogy az említett anyagok kis mennyiségben való alkalmazása ugyancsak javítja a nedves állapotban való gyurésállósagot, amelyet a szövetben a duzzasztószer egymaga létesít és hogy oly anyagok kis mennyisége, amelyek nagyobb mennyiségben száraz állapotban való gyurésállósagot létesítenek, jobb nedves állapotbani gyurésállósagot eredményeznek, mint azok a mennyiségek, amelyek a száraz gyűrésállóság létesítéséhez szüksákséges minimális mennyiségeknél nagyobbak. Az is meglepő, hogy a nedves állapotban való gyűrésállóság oly anyagok kis mennyiségével érhető el, amelyek nagyobb mennyiségben való adagoláskor nem létesítenek száraz állapotban való gyurésállósagot. E leírásban és igénypontokban „állandósító hatás" alatt a szövetnek gyantatermékekkel vagy aldehidekkel való kezelésével elért tulajdonságát értjük, mely kezelés a szövetet nem teszi száraz állapotban gyűrésállóvá. Ily például a formaldehid vegyi behatását véve figyelembe, ismeretes, hogy száraz állapotbani jó gyűrésállóság eléréséhez legalább 2—3% megkötött formaldehidre van szükség, míg az állandósító hatás sokkal kevesebb, nevezetesen például 0.5—1% kötött formaldehiddel érhető el. Hasonló módon egy bizonyos szöveten úgy találtuk, hogy száraz állapotban való jó gyűrésállóság eléréséhez 15% karbamid-formaldehid gyantára van szükség, viszont egyenértékű állandósítás e gyantának már 3—5% -ával elérhető. A találmány értelmében részben vagy egészben regenerált cellulózából álló szövetet azzal teszünk önkisímulóvá és nedves állapotban gyürés-állóvá, hogy azt a regenerált cellulózát duzzasztó anyaggal kezeljük és az állandósítás elérése végett vagy gyantatermékeket visszük a szövetbe, vagy azt aldehiddel közvetlenül reagáltatjuk. Ha a szövet nem áll egészben regenerált cellulózából, úgy célszerűen abból 50 súlyszázaléknál többet tartalmaz. Előnyös azonban, ha a szövet egészében, vagy túlnyomó részében, nevezetesen 80 súlyszázaléknál nagyobb részben regenerált cellulózából van. A találmány továbbá eljárás részben vagy egészben regenerált cellulózából álló textil-