141921. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet és eljárás élretekercseléshez
141.921 3 látva. Ha mármost a szalagban a húzófeszültségből keletkező E reakcióerőt, amely a gyűrűt elforgatva meneszteni törekszik, ugyancsak a fékemeltyű alkalmas helyén fogjuk föl, a szalagfeszültség önműködő szabályozását már biztosítottuk. Ha a reakcióerőt úgy fogjuk fel, hogy a mértani középvonal irányában ható összetevője keletkezzék, a fentiekben említett menettámasztó erő ugyancsak létrejön. Ez esetben a szerkezetnek ismét előnye, hogy az ilymódon származtatott támasztó erő nagysága a szalagfeszültséggel ugyancsak arányos marad. A találmány szerinti szerkezet és eljárás lényeges jellemzői tehát röviden összefoglalva a következők: 1. Nyújtvahúzó eljárás meghatározott geometriai, kinematukis és dinamikus viszonyokkal. 2. A szalag erőzárlatos vezetése. 3. Az elnyomások elkerülése, illetőleg csökkentése. 4. Á szalagfeszültség önműködő szabályozása. 5. A kész meneteket támasztó erő önműködő létesítése. A találmány pedig abban van9 hogy az egyenes pályán nyújtva bevezetett szalag síkjából a végleges alakjára meggörbített szalag meneteibe érintőlegesen folytonosan átvezető térbeli húzófelületet, valamint a húzófelület elhagyásakor élreállított, végleges görbülettel bíró szalag előállítása végett a feldolgozandó szalagot 180°-nál nem nagyobb, célszerűen 90°-os átterelés közben erőzárlatosan a húzófelületre kényszerítő és a felület mentén való elhaladásakor a nyújtvahúzásnak alávető eszközöket alkalmazunk. Mint a bevezetésben már említettük, megfelelő nyújthatóságú anyagból, például lágy vörösrézből vagy lágy alumíniumból készült szalagok, amelyeknél az oldalak viszonya a 100 :1 értéket is elérheti, a szalagszélesség és a belső, átmérő viszonyának legnagyobb értéke pedig 1 : 3—1 : 2, feldolgozhatók anélkül, hogy az abszolút szalagvastagságnak különleges befolyása lenne. A szalagszélesség és a belső átmérő közötti viszonyszám határértékét mindenekelőtt a legnagyobb kontrakció szabja meg, amelyet az anyag még elbír. Mint ismeretes, minden plasztikus alakváltozás esetén az anyag szerkezete a szilárdság növekedésének értelmében megváltozik; ugyanekkor az atlyag nyújthatósága csökken. Ezért oly eljárások esetén, amelyeknél igen nagymérvű plasztikus alakváltoztatásokra van szükség, közbenső hőkezeléseket iktatnak be, amelyek az anyag szerkezetében beállott változásokat megszüntetik és az anyag eredeti lágyságát visszaállítják. Ez a tapasztalat élreállított tekercsek előállítása esetén is hasznosítható, ha. a szalagszélességnek a görbületi sugárhoz való viszonya oly nagy, hogy az alakításnak egyetlen munkamenetben való foganatosítása esetén az alakváltozás a nyúlás megengedhető legnagyobb értékét túllépné, Ilyen esetben mármost előbb oly átmérőjű csévét tekercselünk, amely az anyag nyújthatóságának szempontjából még biztosan előállítható. Majd e csévét közbenső hőkezelés után további szerkezetben a legközelebbi kisebb, esetleg a végső átmérőnek megfelelően áttekercseljük. Evégből a leírt szerkezetet értelemszerűen úgy kell átalakítanunk, hogy a húzófelület érintősíkja a belépés helyén né legyen párhuzamos a mértani középvonallal, hanem a tekercselő tüskét oly ellipszis mentén messe, amelynek legnagyobb görbületi sugara a már meglévő cséve belső átmérőjének felel meg. Az egyéb meggondolások és irányelvek értelemszerűen változatlanok maradnak. A találmány szerinti szerkezet, illetőleg tekercselő eljárás alapelve, továbbá nem-kerek, tojásdad vagy derékszögű négyszögű csévék előállítására is alkalmazható, ha a külső kinematikát megváltoztatjuk. A találmány szerinti szerkezet és eljárás lehetővé teszi továbbá két vagy több szalagnak egyidejűleges előállítását és a gépen párhuzamosan való átvezetését is. Ezt a lehetőséget akkor használjuk ki, ha a gép húzóképességét egyetlen szalag csak rosszul hasznosítaná. Előnyös e lehetőség igen vékony szalagok húzásakor, amelyeket ilyenkor célszerűen egy vagy több vastagabb szalaggal egyidejűleg húzunk. A szalagokat ez esetben úgy csoportosítjuk (kombináljuk), hogy a vékony szalagokat a vastag szalagok közé soroljuk és a vékony szalagokat ilymódon a gép helytálló részein, nevezetesen a féken és húzófelületen jelentkező csúszó súrlódás alól mentesítjük. Szabadalmi igénypontok: 1. Szerkezet élreállított tekercseknek szalagból való előállításához, melyet az egyenes pályán nyújtva bevezetett szalag síkjából a végleges alakjára meggörbített szalag meneteibe érintőlegesen folytonosan átvezető térbeli húzófelület, valamint a húzófelület elhagyásakor élreállított, végleges görbülettel bíró szalag előállítása végett a feldolgozandó szalagot 180°-nál nem nagyobb, célszerűen 90°-os, átterelés közben erőzárlatosan a húzófelületre kényszerítő és a felület mentén való elhaladásakor nyújtva húzásnak alávető eszközök jellemeznek. 2. Az 1. igénypont szerinti szerkezet kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a húzófelület végtelentől zérusig változó emelkedésű terelő felületként (csavarfelületként) van kialakítva. 3. Az 1. igénypont szerinti szerkezet kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a húzófelület kúpfelület részeként van kialakítva, amelynek kisebb görbültségü része a szalag belső éle mentén, nagyobb görbültségű része viszont a szalag külső éle mentén hat. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti szerkezet kiviteli alakja, melyet a kész meneteket, célszerűen minden éppen előállított menetet, síkjaikban támasztó eszközök jellemeznek. 5. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti szerkezet kiviteli alakja, melyet a szalag feszültségét önműködően szabályozó eszközök jellemeznek. 6. Az 1—4. igénypontok bármelyike szerinti szer- ~ kezet kiviteli alakja, melynek egymáshoz viszonyítva csavarmozgást végző húzógyűrűje, ellentartó gyűrűje és tekercselő tüskéje van, melyet a csavarmozgást forgómozgásra és haladómozgásra megosztó, a tekercselő tüskét és az ellentartó gyűrűt forgató, a húzógyürűt viszont haladómozgásra kényszerítő eszközök jellemeznek. 7. Az 1—6. igénypontok bármelyike szerinti szerkezet kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a szalagban . fellépő feszültség létesítése végett a húzógyűrűn belül, illetőleg a húzógyürüvel helytállóan
