141918. lajstromszámú szabadalom • Villanólámpa
2 141.918 szeletkékből áll, melyeket vékony 17 fémlemezből, ill. szalagból vágunk le (2. ábra). E szalagot előzetesen olyan vékonyra (kb. 0.0254 mm-re vagy még vékonyabbra) hengereljük, amilyen vékony szeletkéket akarunk. Az eg^es szeletkéket, ill. szálakat kb. 0.0254 mm vagy még kisebb szélességben vágjuk le és azok keresztmetszeti területe egyenkint kb. 0.006452 mm2 vagy még kisebb. A felszeletelt fóliaanyag előnyösen alumínium, de lehet egyéb anyag, pl. magnézium vagy alumíniumnak és (vagy) magnéziumnak ötvözete is. Ha alumíniumot használunk, a 17 lemez előnyösen ú. n. „teljes keménységű" (full hard) alumínium. A felszeletelt fóliából készült 16 töltőanyagot a 140.390. lajstromszámú (E-6196. alakpszámú) 1. pótszabadalomban és a 141.083. lajstromszámú (E-6197. alapszámú) 2. pótszabadalomban ismertetett eljárással állítjuk elő. A hengerelt 17 alumíniumlemez állandó szélességű, még pedig pl. 15.2— 30.4 cm, előnyösen azonban kb. 20 cm széles, folytonos szalag, melyből 18 tekercset képezünk. Két darab 19 etetőhenger a 17 fémlemezt a 18 tekercstől a harántirányban fekvő 20 késélhez továbbítja, melynél azt a forgó 21 vágószerszám egyenlő szélességű apró szeletkékre vágja. A 21 vágószerszámon több 22 vágóéi van, melyek a 20 késéllel működnek együtt. A 21 vágószerszám forgását a 17 fémlemez etetősebességéhez viszonyítva úgy állítjuk be, hogy a vágószerszám 0.0254 mm vagy ekörüli, egyenlő szélességű fóliaszeletkéket vágjon le. Az ilymódon készült fóliaszeletkékre jellegzetesek a mikroszkopikus méretű, hosszirányú 16' élek (3. ábra). A felszeletelt 16 fóliaanyagot elkészülte után bármilyen alkalmas eljárással a villanólámpa burájába töltjük. Így egyetlen lámpa megtöltéséhez szükséges kicsiny rúdalakú szerszámmal pamattá alakíthatunk és ezt a szerszám segítségével a burába tömhetjük, és ott egyenletesen eloszthatjuk. Előnyösen azonban a felszeletelt 16 fóliaanyagot a 140.390. sz. (E-6196. alapszámú) szabadalmi leírásban ismertetett módon, pneumatikus úton töltjük be a villanólámpa burájába. Ezek szerint a megtöltendő 23 burát 24 bevezető-, ill. etetőcső egyik vége fölé helyezzük, míg a cső másik végét pedig, melyen 25 száj darab van, közvetlenül a 20 késéi alá, ehhez lehetőleg közel helyezzük. A bura nyitott végét, ill. 26 nyakát 27 töltőfej és 28 cső útján vákuumforráshoz kötjük, aminek eredményeképen a 24 etetőcsőben fellépő szivóerő az éppen levágott egyes fémfólia-szeletkéket a 25 szívószájon és a 24 etetőcsövön átszívja. A szeletkék ezután a 23 bura belsejébe jutnak, ahol azok göndör, bodrozott, ill. összegyűrt alakjuk, valamint a buraanyag és az etetőcső közötti szűk lég-kibocsátó hézag következtében egymásbaakadnak és az egész burát lassankint megtöltve, egyenletesen elosztott, kusza tömeget alkotnak. A találmány szerinti, felszeletelt 16 fóliaanyag rendkívül könnyű és pamatszerű, rugalmassága pedig, ha egyáltalán van, nagyon kicsiny. Ez az anyag ugyanis olyan könnyű, hogy azt a levegő egyedül is pamattá alakítja, mely állapotban a fóliaanyag a közönséges kezelés és lökések ellenére megmarad, ha azonban a burát túlhevés rázkódásnak tesszük ki, a szeletkék kissé tömörülni igyekszenek. A találmány szerinti, lényegileg rugalmatlan töltő: fóliaszeletkék tehát egészen maisok, mint az a huzaltöltőanyag, amelyet a 2,162.847. sz. amerikai szabadalmi leírás (Korver,) £s|mertet. Ilyen huzalanyag esetén a huzalnak belső feszültséget kell adni, hogy annak saját rugalmassága legyen. A huzalnak ez a saját rugalmassága tartja azután a huzal-töltőanyagot kiterjedt állapotban. Ez a rugalmasság akkora, hogy a huzaltöltet még a lámpabura erős rázkódásaikor sem tud tömörülni. < A találmány szerinti 16 éghető anyag, ill. '!a fóliaszeletkék igen olcsón gyárthatók. 0.0254 mm és ez alatti vastagságú, „teljes keménységű" alumíniumból készült, hengerelt fóliák a villanólámpákhoz eddig használt, rendkívül vékonyra vert fóliákhoz viszonyítva aránylag olcsón, szalagalakban kaphatók. Ámbár az ilyen hengerelt alumíniumfólia igen vékony, de mégsem annyira, hogy eredményesen meggyújtható volna, amikor aránylag széles csíkokat használunk töltőanyagul a villanólámpákhoz. Ha azonban az ilyen, kb. 0.0254 mm vastag hengerelt alumímiumfóliát mintegy 0.0254 mm nagyságú szeletkékre vágjuk, igen olcsó és kielégítő, szálalakú éghető anyagot kapunk. • A kereskedelemben kapott hengerelt fólia lényegileg egyenletes vastagságú. Ha tehát ilyen egyenletesen vastag fóliát lényegileg egyenlő széles szeletkékre vágunk, ezek keresztmetszete is egyforma lesz, úgyhogy ezzel az anyaggal töltött, különböző villanólámpák felvillanási karakterisztikája is egyforma lesz. Ámbár, amint fentebb említettük, a felszeletelt 16 fóliaanyag pamatszerű állapotát közönséges rázkódások és lökések alatt megtartja, azt a burában, kívánat esetén, mindamellett rögzíthetjük, amint azt a 2,334.155. sz. amerikai szabadalmi leírás (Oram J. H.) ismerteti. Eszerint az éghető anyagot a bura belső felületére felvitt lakkbevonat segítségével több helyen a bura belső oldalához ragasztjuk, amikor is a 16 éghető anyagnak a belső bevonattal érintkező részei utóbbiban ágyazódnak és ilymódon az anyag a burában szilárdan rögzítődik. Ámbár a felszeletelt. 16 fóliaanyagot előnyösen, mint egyetlen éghető töltőanyagot használjuk vi)lanólámpákban, azt egyéb ismert éghető anyaggal együtt is alkalmazhatjuk, így a szokásos vert fóliákkal vagy finomra kihúzott drótokkal együtt, melyek alumíniumból vagy magnéziumból vagy ezek ötvözeteiből készülnek. Ekként bármilyen kívánt felvillanási karakterisztikát elérhetünk. Szabadalmi igénypontok: 1. Vilfanólámpa, zárt, fényáteresztő burában, éghető töltettel és az égést tápláló közeggel, azzal jellemezve, hogy az éghető töltet felszeletelt fémfólia pamattá alakított tömegéből áll, melynek bodrozott szálain ezeket könnyebben gyujthatóvá tevő élek vannak. 2. Az 1. igénypont szerinti villanólámpa kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az egyes szálak keresztmetszeti területe 0.006452 mm2 , átlagos szélességük pedig 0.0254 mm. 3. Az 1. és a 2. igénypont szerinti villanólámpa kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a szálak alumíniumból vannak. 1 rajzlap-melléklettel A kiadásért felel a Tervgazdasági Könyvkiadó igazgatója. Terv Nyomda 1793 F. k.: Sumits István
