141907. lajstromszámú szabadalom • Szórakoztató játék

Megjelent 1953. évi január hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HiyATAL SZABADALMI LEÍRÁS .141.907. SZÁM. 77. f. 22—31, OSZTÁLY! - PA-248. ALAPSZÁM. Szórakoztató játék. Paksy Jenő műszerész, Budapest. y. . . . A bejelentés napja:. 1951. augusztus 14. A'találmány olyan játékszer, amelyik olcsón előállítható, tömeggyártásra alkalmas,» emellett pedig rendkívül tartós és nemcsak gyermekek, hanem felnőttek számára is szórakoztató. A találmány lényege, hogy egyes darabok láncszerűen vannak egy^ máshoz erősítve olykép, hogy a láncból különféle alakzatok .állíthatók elő. A találmány egyik igen előnyös kiviteli alakját a csatolt rajz mutatja. Az 1. ábra a játék4ánc oldalnézete, a 2. ábra felülnézete., A 3. ábra részié' ges felülnézet nagyobb léptékben, a 4. ábra és 5. ábra pedig egy-egy részletet mutat. A 6. ábra metszet a 3. ábra VI—VI vonala szerint és a 7. ábra részleges oldalnézet, amely a szerkesztést, tehát az egyes lánctagok kialakítását mu-* tatja. A. 8. ábra azt szemlélteti, hogy miképpen lehet a szomszédos tagokat egymáshoz képest elhelyezni, a 9—11. ábra pedig a játékkal készíthető, szinte végtelen sok alakzat közül példaképpen hármat mutat. A játékszer rugóval összekapcsolt lánctagokból áll, amelyek fából, vagy pí. műanyagból készülhetnek. A lánctagok egymással érintkező két vége szögletes, vagyis azon egymáshoz képest szög alatt elhelyezett sík (esetleg kissé homorú vagy domború) felületek vannak, amelyek egymáson felf ekhetnek. A lánctagok végét pl. úgy lehet kialakítani, hogy a végfelület egy szabályos hatszög felének felel meg, de előnyösebb, ha a végfelület szabályos nyolcszög szerint van kialakítva és a rajz ezt a megoldást szemlélteti. A lánctagok hossza különböző lehet, így pl. lehet a lánctag hossza annak szélességével egyenlő, vagyis lehet pl. az, egyes lánctagokat úgy kialakítani, hogy azok oldalnézete egy szabályos nyolcszöggel egyenlő, de előnyösebb, vagyis szebb játékfigurák létesítését teszi lehetővé, ha a lánctagok hosszúkás alakúak;. Legjobbnak bizonyult, ha a lánctag két szabályos nyolcszög szerint van készítve és a rajz ezt az alakot mutatja. A rajz szerint tehát úgy járunk el, hogy a lanctagnak két egymás mellé helyezett szabályos nyolcszög szerinti alakot adjuk úgy, amint azt á 7. ábra mutatja. Ilyen módon a lánctag homlokfelületén három felület, éspedig az a,'b és c felület keletkezik, amelyek a szomszédos tag felületein felfekhet-, hek, keletkezik továbbá két egymással párhuzamos e és d oldalfelület, amelyek szintén felf ekhetnek egymáson. Az összeerősítés úgy történik, hogy a lánctagokban két-két kivágást készítünk, amelyeket a rajzon 1-gyel jelöltünk és a láhctagokba két-két szöget ütünk be, amelyek jele 2. Két szomszédos tag egymás felé fordított szögeit egy 5 rúgó kötíi .össze, amely az 5. ábrán oldalnézetben látható, a 3. ábra pedig felülnézetben mutatja. Ez a rúgó, a nyugalmi helyzetben, vagyis az 1. ábra szerinti helyzetben is meg van feszítve, tehát a két szomszédos lánctagot összehúzza, de megengedi, hogy a két lánctagot egymástól kissé eltávolítsuk. Hogy játék közben a rugót túl ne feszítsük, a rúgó két kicsi, hosszúkás 3 lemez közé van téve, amelyekben hosszúkás 4 nyílások vannak a 2 szögek átvezetésére. A 4 nyílások hossza megszabja, hogy két-két szomszédos lánctagot mennyire lehet egymástól eltávolítani, így pl-, ha a 2 szög átmérője 1 mm és a 4 nyílás teljes hossza 4 mm, akkor a nyílás 2 mm elmozdulást enged meg. A 3 lemezek arra is valók, hogy a játékláncot erőssé tegyék, mert ha két-két tagot csak a rúgó kapcsolna össze, akkor a lánc túl könnyen elhajlana a 2. ábrán nyíllal megjelölt irányban. Ha az, 1. ábra szerinti helyzetből kiindulva valamelyik lánctagot a mellette lévő taghoz képest a 2 szög mint forgáscsap körül elfordítjuk, akkor már nem a két b felület fog egymáshoz szorulni, hanem •a 45 fokú elfordítás után, úgy amint a 8. ábrán legfelül látható, az utolsó lánctag b felülete a szomszédjának a felületére fog felfeküdni. Ha még tovább fordítjuk' a tagot, akkor annak c felülete a szomszédos tag d oldalfelületére kerül (8. ábra felülről , a második helyzet) és azt is megtehetjük, hogy a két oldalfelületet fektetjük egymásra (8, ábra alul). Látható ebből, hogy mivel bármelyik (a, b vagy c) végfelület a szomszédos tag bármelyik felé fordított végfelületével, továbbá az oldalfelületekkel is érintkezésbe hozható, és mivel az oldalfelületek, egymással is érintkezésbe hozhatók,, két-két szomszédos tagot sok különböző helyzetbe ' hozhatunk egymáshoz képest és e helyzetek között olyan is van, amelyiknél a két szomszédos tag párhuzamosan egymás mellé kerül. Ha- a lánctag