141894. lajstromszámú szabadalom • Öntödei magkötőanyag és eljárás alkalmazására

Megjelent 1953. évi február hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL ABADALMI LEÍRÁS 141.894. SZÁM. 31. c. 6. OSZTÁLY.'— Re-37. ALAPSZÁM. Öntödei magkötőanyag és eljárás alkalmazására, A Magyar Állam, mint Reichart Ödön vegyészmérnök, budapesti lakos jogutóda. A bejelentés napja: .1949 szeptember 3. Azt találtam, hogy a répacukorgyártás hulladékából, a kilúgozott répaszeletből tetszőleges módon, de különösen légköri nyomáson és kénessavval feltárt termék öntödei célokra kiválóan alkalmas magkötőanyag, mellyel az eddig e célra használatos egyéb, drágább vagy kevésbbé megfelelő magkötőanyagok,, ú. m. dextrin, melasz, szulfithulladéklúg, stb. egészben vagy részben helyettesíthetők. A termék alkalmas továbbá arra, hogy adott esetben más, nemesebb vagy csak külföldről beszerezhető plasztifikálóanyagokkal vagy magkötőanyagokkal, ú. m. bentonittal, lenmagolajjal, bitumenes anya• gokkal stb. együttesen az említett hozagok mennyiségének csökkentését tegye lehetővé anélkül, hogy a szóbanforgó magkötőanyaggal készült formák felhasználhatósága csökkenne. A szóbanforgó termék nem egynemű; általában' pektocellulózefélék, arában, poligalakturonsavak és szaponinfélék váltakozóarányú keverékéből áll és viszkozitása ,a feltárás módjától és egyéb körülményektől függően, változó. A anyagot a továbbiakban répapektinkivonatnak nevezzük. Az öntödei technológiában a magkötőanyag lényeges követelménye, hogy a homokszemcséken öszszefüggő, filmszerű bevonatot képezzen. Megállapítottam, hogy a répapektinkivonat ennek a követelménynek kiválóan megfelel, minthogy hosszú molekulaláncokból áll, továbbá kolloidális duzzadóképessége folytán és viszkozitásától függően nemcsak ragasztóanyagként, hanem egyéb magkötőanyagok , hordozóanyagaként is felhasználható. Ez utóbbi esetre akkor van szükség, ha az öntőformától olyan tulajdonságokat kívánunk meg, pl. magas hajlítószilárdságot, vagy hőellenállást stb., mely a répapektinkivonattal magában el nem érhető. Ilyen esetben a répapektinkivonatot, ä találmány értelmében, pl. bentonittal és/vagy száradó vagy féligszáradó olajokkal, szurokkal, gyanta- és bitumenfélékkel', glicerinnel, keményítővel stb. keverve alkalmazzuk. A répapektinkivonat az olajszerű magkötőanyaggal homogén kolloid emulziót alkot, ami a formázóhomok formáihatósági időtartamát, de magát a formaállóságot is kedvezően befolyásolja. A répapektinkivonat nem higroszkópos, mész- és cukormentes (a Fehling-reakciót nem adja), tehát nem karamelizálódik és kötőkjépessége homokkal szemben magasabb, mint a melaszé vagy szulfithulladéklúgé, melyeket a fenti célra, ú. m. különböző nemesebb magkötőanyagok helyettesítésére vagy pótlására széltében alkalmaznak. A kereskedelmi forgalomban hozzáférhető répapektinkivonat általában kb. 12% szárazanyagot tartalmazó, viszkózus folyadék. Magkötőanyagként a találmány értelmében előnyösen ennek 30—50% szárazahyagtartalmú sűrítményét használjuk. Eljárhatunk úgy is, hogy a kivonat száraz porát vízben oldjuk és így állítjuk elő a kívánt, 30—50%-os oldatot. Végül úgy is eljárhatunk, hogy a számított mennyiségű (pl. a homok 5—6 súlyszázalékának megfelelő) száraz por egy részét oldat alakjában, maradékát szilárd alakban adagoljuk a homokhoz; mely esetben a poralakú anyag oldódása a homok, víz ,és egyéb hozagok homogenizálása közben következik be. A találmány szerinti magkötőanyag alkalmazásánál figyelembe veendő a formázandó homok vegyi összetétele és fizikai tulajdonságai. jMás és más viszkozitású, szárazanyagtartalmú és mennyiségű pektinkivonat alkalmas a különböző homokszemcsenagyságú, agyagtartalmú és bányanedvességtartalmú homok esetében. Ezek a tényezők előkísérletekkel megállapíthatók. A találmány szerinti magkötőanyag felhasználási módja tehát tág határok között változtatható anélkül, hogy ezzel a találmány kereteit túllépnők. A szakembernek módjában van, hogy a rendelkezésére álló homokanyag, a készítendő forma alakja és felhasználási módja (nedves vagy szárított formában való öntés), valamint a rendelkezésre álló pektinkivonat vizsgálata alapján a homokhoz adagolandó pektinmennyiséget a konkrét esetre megállapítsa. Minél magasabb a formától megkívánt mechanikai szilárdság, annál nagyobbra választandó a pektin-hozag mennyisége. Általában 2—6% közötti pektinhozag bizonyult célszerűnek. Szabadalmi igénypontok. 1. öntödei magkötőanyag, melyre jellemző, hogy