141888. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lámpatesteknek, lámpaernyőknek stb. poralakú világító vagy más poralakú anyaggal való bevonására

Megjelent 1953. évi január hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 141.888. SZÁM-21. f. 82-87. OSZTÁLY. - LU-51 ALAPSZÁM. „Eljárás lámpatesteknek, lámpaernyőknek stb. por-alakú világító vagy más poralakú anyaggal való bevonására." Lnmalampan Aktiebolag cég, Stockholm A szabadalom bejelentésének napja: 1950. december 13. Az üvegfelület belső oldalán bevont, világító- és neoncsövek előáHításánál a bevonatot rendesen úgy rakják fel, hogy a poralakú világítóanyagot kötő­anyagot tartalmazó, könnyen illó folyadékban szusz -pemdálják, majd a szuszpenziót nyomólevegővel, a függélyes helyzetű, egyenes csőbe alulról befecs­kendezik. A szuszpenzió lefolyik és az oldószer el­párolgása után, az üveg felületén a kötőanyagba beágyazott világítóanyag porából álló sima bevona­tot alkot. Kötőanyagként oly szerves anyagot, pl. nitrocel­lulózt, acetilcellulózt, metakriteav-származékokat stb. használnak, melyek oxigénben vagy a levegő­ben maradék hátrahagyása nélkül, teljesen elég­nek. Azt találtuk, hogy a felrakásnak ez a módja néha nem kielégítő. Ha pl. a csövet, véletlenül, éles sze­gélyű tárgytól eredő ütés éri, mielőtt a kötőanyag teljesen elégett volna, akkor a kötőréteg az üveg felületéről leválni igyekszik. Az elégetés után, a világítóanyag porának íepattogzása folytán, a be­vonatban folytonossági hiány keletkezik. Ha ez a kész csőben történik, akkor a sérülés anyagi hát­rányt jelent. A találmány célja e hátrányok kiküszöbölése. A találmány szerint a bevonat előállítása úgy tör­ténik, hogy az elégetendő kötőanyagon, pl. átmeneti kötőhatást kifejtő és emellett a pórrészecskéket jól diszpergáló nitrocellulózon kívül, oly további, elég­hetetlen kötőanyagot is használunk kis mennyiség­ben, melynek hővel és ibolyántúli sugárzással stb. szemben nagy az ellenállóképessége, melynek ibo­lyántúli és látható fénnyel szemben nagy az át­eresztő képessége és amely üveghez és üvegszerű anyagokhoz jól tapad. f A keményíthető szilikongyanták, melyek szilicium­oxigén-hidakat tartalmazó, félszerves vegyületek­nek tekinthetők, e tekintetben előnyöseknek bizo­nyultak.' Tulajdonságaik a fentemlített követelmé­nyeknek minden tekintetben megfelelnek. A be­vont csövek kiégetésekor a kis mennyiségű szilikon­gyanta megkeményedik. Előzőleg azonban folyékony, közbenső fázisán megy át, ami a porrészecskék összetapasztása szempontjából előnyös. Ily módon a porrétegnek jobb tapadását érjük el, különösen durvább szemcsék esetében, amellett, hogy kevesebb kötőanyag marad vissza. Egyúttal a nitrocellulóznak diszpergáló hatását és átmeneti kötőerejét is kihasználjuk, úgy hogy sima por-be­vonatréteget is kapunk. Ha csupán szilikongyantät önmagában használnánk, akkor beható kísérletek ta­núsága szerint, elfogadható eredmény elérésére, na­gyobb szilikongyanta-töménységre van szükség, ami azonban többrendbeli hátrányt von maga után, pl. időveszteséget a hosszabb hőkezelés folytán, az előállítási költségek növekedését, stb. A találmányt az alábbi példa kapcsán ismertet­jük. 1 kg világítóanyag-por, 7ő0 cm3 butilacetát, 30 g 20%-os kollodiu-mpép (ami 6 g szilárd nitrocellu­lóznak felel meg) és a szilikongyanta aromás szén­hidrogénben való 60%-os oldatának 1.5—12 ran3 -e alkotta elegyet, kellő szemcsenagyságúvá megőrö­lünk 40 W-os normál világítócső, kiégetés után, 1—30 mg szilikongyantát tartalmaz. Megemlítendő még, hogy a találmány szerint egye­nes csövet vonunk be és ezt, melegen, a kívánt ala­kúvá hajlítjuk anélkül, hogy a világítópor lepattog­zaha. Ez pl. neon-írásjelek előállításánál különösen fontos. A lámpatestekre az ismertetett módon nem csu­pán világítóanyag-porból álló, hanem pigmensekből vagy más anyagokból álló bevonatokat is felrakha­tunk. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás lámpatesteknek, lámpaernyőknek por­alakú világító-, vagy más anyaggal való bevonására, melyre jellemző, hogy a poralakú anyagot kemé­nyíthető szilikongyanta adalékot tartalmazó, eléget­hető kötőanyaggal együtt visszük be, majd az el­égethető anyagot kiégetjük, miközben a szilikon­gyanta megkeményedik. 2. Áz 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, melyre jellemző, hogy a bevonáshoz 1 kg porból kb. 6 g elégethető kötőanyagot feloldva tartalmazó, kb 750 cm3 oldószerből és szilikongyantának cél­szerűen szerves oldószervben való 60%-os oldatának kb. 1.5—12 cm3 -éből álló keveréket használunk. 3. Eljárás az 1. és 2. igénypontok szerinti, porral bevont alakos lámpatestek stb. előállítására, azzal jellemezve, hogy a lámpatestet vagy ernyőt, be-' vonás és kiégetés után, melegen formáljuk. A kiadásért felel a Tervgazdasági Könyvkiadó igazgatója.

Next

/
Oldalképek
Tartalom