141868. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés ultrahangfrekvenciás rezgések erősítésére

2 , 141.868 A ,találmány alapgondolatát sikeresen alkalmaz­hatjuk ,,rácsalapú" kapcsolási elrendezésben hasz­nált többrácsos csövek, mint pl. nagyfrekvenciás tetródák, pentódák és szekundéremissziós csövek esetén is. A találmány alkalmazásával kapesolatban ezek-a csövek a triódától abban különböznék, hogy annak az ekvivalens impedanciának, amelynek út­ján a kimenőáramkörről a bemenőáramkörre való visszahatás létrejön és amelyet lényegileg a cső belső ellenállása alkot, valós összetevője lényegesen kevésbbé fontos szerepet játszik, mint „rácsalapú" kapcsolási elrendezésben alkalmazott triódáknál. Ez azzal az előnnyel jár, hogy a bemenőkör csil­lapodásának csökkentése céljából alkalmazandó im­pedanciának úgy (pozitív) valós része, mint kép­izetes része (önindukció vagy kapacitás) tetszés­szerint választható meg és ennek folytán oly ked­vezően állítható be, amennyire az a kívánt sáv­szélességre és erősítésre való tekintettel tehetséges. Különösen előnyös lehet, ha a kimenőkörben szük­séges csillapításnak legalább egy részét a fent­említett impedanciába foglaljuk bele. A találmány szerinti erősítő kapcsolási elrende­zés" egy olyan kiviteli példájánál, melynél szekun­déremissziós csövet használtunk, mérésekkel meg­állapítottuk, hogy 40 cm-es hullámhossz mellett, ha a bemenő- és kimenőkörök Leeher-vezetői között velük koaxiális vezetőt alkalmaztunk és azt meg­felelő módon csatoltuk a bemenő- és kimenőkörök­kel, az energiaerősítés 4 decibellel növekedett meg, a sávszélesség csökkenése nélkül. A találmányt alantiakban részletesebben néhány példában a csatolt rajzzal kapcsolatban ismertet­jük. A rajz 1. ábrája példaképpen a találmány sze­rinti kapcsolási elrendezés egy foganatosítási alak­ját mutatja, egyszerűség kedvéért a sztatikusan táp­láló rész elhagyásával. A blokk-kondenzátorokat köz­vetlen átvezetésekkel helyettesítettük. Az 1. ábrán látható elrendezésnél erősítőként az 1 triódát hasz­náljuk, melynek 2 vezérlőrácsa és 3 katódája közé az 5 bemenőkör van kapcsolva, melyben az erősí­tendő rezgések lépnek fel. A 2 vezérlőrács és a 4 anóda között a 6 kimenőkör fekszik, melyről az erő­sített rezgéseket vehetjük le. A 2 vezérlőrács föl­delve van. A találmány szerint a 4 anóda és a 3 ka­tóda közötti kapacitást a 7 kapacitás alkalmazásá­val növeltük meg, mely kapacitás a cső belsejében is lehet elrendezve és mely ebben az esetben pl. az­zal hozható létre, hogy az elektródákat különleges módon szerkesztjük meg. Ezenkívül a 6 kimenőkör a 8 terhelőkörrel oly módon van csatolva, hogy a 6 kimenőkörben csillapodás lép fel, minek követ­keztében benne önrezgések nem léphetnek fel és az erősítő kapcsolási elrendezés a kívánt szélességű frekvenciasáv erősítésére alkalmas. A feltüntetett kiviteli példánál a terhelőkört egy második erősítő­fokozat 8 bemenőköre alkotja, mely erősítőfokozat „rácsalapú" kapcsolási elrendezésben lévő 10 erő­sítőcsövet tartalmaz. E második fokozatban, az első fokozathoz hasonlóan, a 8 bemenőkör a 12 vezérlő­rács és a 13 katóda közé van kapcsolva, míg a 16 kimenőkör a 14 anóda és a 12 vezérlőrács közé van kapcsolva. A kimenőkörből az erősített rezgésieket a 17 pontokon vezetjük el. A 10 cső katódája és anódája közé a 11 kondenzátor van kapcsolva. A 2. ábra olyan a, b, c és d görbéket mutat, me­lyek egyrészt az erősítés és a sávszélesség Bg szor­zata, másrészt az erősítés közötti összefüggést mu­tatják a „rácsalapú" kapcsolási elrendezésű ceő anódája és katódája közötti kapacitás különböző értékei esetén. Itt paraméterként a ^erhelő ellen­állást vettük. Az a. görbe arra az esetre vonatkozik, melyben az anóda és katóda közötti kapacitást nem növeltük meg mesterségesen, míg a b, c és d gör­bék olyan esetekre vonatkoznak, melyekben az anóda és katóda közötti kapacitást esetenként közelítőleg 0.2, 0.3, illetőleg 0.4 pF-al növeltük volt meg. A c és d görbék esetén önrezgések* lepnének fel, ha a kimenőkörbe nem hoztunk volna be'transzformátor­hatás útján veszteségellenállást. Azt találtuk, hogy különösen 0.3 pF-ról0.4 pF-ra való átmenetkor lép fel a sávszélesség és erősítési fok szorzatának igen erős megnövekedése. Az a csatolás, melyet a találmány iszerint hasz­nálandó terhelőkör és a kimenőkör között kell hasz­nálni, lényegesen el fog térni attól, amellyel a leg­nagyobb energiaátvitelt érjük el, A 3. ábra a találmány szerinti kapcsolás? elren­dezésnek olyan foganatosítási alakját mutatja, mely­nél a szekundéremissziós 34 cső 20 vezérlőráesa és 21 katódája közé az 5 bemenőkor van kapcsolva, míg a 6 kjroenőkör a 18 szekundéremissziós elektróda és a 19 anóda közé van kapcsolva. A vezérlőrács és a szekundéremissziós elektróda egymással az erő­sítendő rezgések szempontjából kis impedanciájú* kondenzátoron át vannak összekötve, melyet a raj­zon közvetlen összeköttetés szemléltet, illetőleg je­"" lez. Az anóda és katóda közé olyan impedancia van kapcsolva, melyet a változtatható 24 ellenállással sorbakapcsolt változtatható 23 impedancia alkot. Ezt az impedanciát a rajzon egymással párhuzamosan kapcsolt kapacitással és önindukcióval jelképeztük. Ilyenként olyan Lecher-rendszert alkalmazhatunk, melynek teleszkópszerü koncentrikus vezetői van- t nak. Ugyanúgy, mint az 1. ábrán látható, elrende­zésnél, a 6 kimenőkör á 3. ábra szerinti elrendezés­nél is terhelőkörrel csatolt, mely terhelőkor egy hasonló csövet tartalmazó rákövetkező erősítőí'oko­zat bemenőköre lehet. A vezérlőrács, ahelyett, hogy a segédkatódához lenne kapcsolva, alternatívaként nagyfrekvenciás áramok szempontjából az anódához is lehet kap­csolva, mely esetben a kimenőkör a földelt vezérlő­rács és a segédkatóda közé van kapcsolva. Ebben az esetben viszont a visszahatási impedanciát úgy kell megválasztani, hogy az a 3. ábra szerinti el­rendezésben alkalmazottól eltérő legyen. Nagyfrekvenciáknál az 1. és 3. ábrák szerinti kapcsolási elrendezések rezgőköreiben és hozzáve­zető vezetékeiben aránylag nagy veszteségek lépnek fel, melyeket azzal lehetne figyelembe venni, hogy a kapcsolási vázlatokba ellenállásokat rajzolunk be. Egyszerűség kedvéért azonban ezeket az ellen­állásokat elhagytuk, noha a veszteségek a sávszé­lesség és az erősítés szempontjából fontos szerepet játszanak. A 24 ellenállást hasonlóképpen, legalább részben, valamely veszteségellenállás alkothatja. A4, ábra olyan kapcsolási elrendezést szemléltet, amelynél úgy az anóda és katóda közé kapcsolt mű­hálózat, mint a bemenő- és kimenőkörök a 28, 29 és 30 impedanciatranszformáitorok alakjában van­nak megszerkesztve. Ezen impedanciatranszformá­torok mindegyike egymással kölcsönösen párhuza-

Next

/
Oldalképek
Tartalom