141860. lajstromszámú szabadalom • Elzárótolattyú

Megjelent 1952. évi december hó 15-én. : , . . ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 141.860. SZÁM. 47. g1

26-29 OSZTÁLY. - MM-1. ALAPSZÁM. ' . Elzárótolattyú. A Magyar Állam, mint a feltalálók: Müller Jenő oki. gépészmérnök és Krasznai László tervezőmérnök budapesti lakosok jogutóda. A bejelentés napja : 1949. július 2. A találmány oly elzárótolattyúk körébe tartozik, amelyeknek ékalakbán álló tolattyúlemezei a tolatytyúházban lévő zárófelületekre beállhatnak. Az ish mert ilyen szerkeztek annak a megoldásának, amelynél a beálló lemezek a gömbfelületű terpesztőelemen ugyanolyan sugarú gömbfelülettel fekszenek fel, az a hátránya, hogy nyitásnál a lemezek nem lazulnak, ennek következtében szétfeszített állapotban nagy erővel súrlódnak a zárófelülöteken, ami jmiatt a zárófelületek idő előtt egyenlőtlenül kopnak és a jó zárást már nem biztosítják. A másik megoldásnak pedig, amelynél az érintkező felületek úgy vannak kiképezve, hogy a tolattyúlemezek nem felülettel, hanem csak^egy ponton, vagy vonal mentén támaszkodnak a terpesztőelemre, az a hátránya, hogy záráskor a tolattyú a megengedettnél mélyebbre csúszhat, mert a pontszerű, vagy vonalmenti érintkezésnél a több tíztonnányi szorító erőinél nagyobb alakváltozás, felületi repedés léphet fel. . A találmány szerinti megoldásnál ezek a hátrányok úgy vannak kiküszöbölve, hogy a terpesztoelem és a tolattyúlemezek között betétek vannak elrendezve, amelyek a terpesztoelem gömbfelületén ugyanolyan sugarú gömbfelülettel fékszernek fel, mint a terpesztoelem gömbfelületének sugara, a tolattyűlemezeknek pedig sík gyűrűfelülettel. A tolattyú zárásakor a betétek érintkező felületein nem léphetnek fel oly deformációk, amelyek következtében a tolattyú lejjebb csúszhat, nyitáskor pedig a betétek lazulnak, úgyhogy a tolattyú kis súrlódással húzható ki a zárófelületek közül. Az ábrák a találmány szerinti tolattyúnak háxoin megoldási alakját mutatják példaképpen. Az 1. ábrán gyűrűs betétű tolattyú metszete látható, a 2. ábrán pedig oly tárcsás betétű tolattyú keresztmetszete van feltüntetve, amelynél a tárcsáknak a tolattyútestbe nyúló válla a tolattyútest furatának ütközik, a * 3. ábra viszont olyan' tárcsás betétű tolattyú keresztmetszete, amelynél a tárcsák válla helyett a terpesztoelem ütközik a tolattyútest furatának. Az 1. ábra szerinti elrendezésnél a h tólattyútestben lévő t terpesztoelem két egymásnak fekvő gyűrűből áll. A terpesztőeleimen felfekvő betétek szintén gyűrűk. Ezek a gyűrűk domború gömbfelületekkel csuklósan elfordulhatnak a terpesztoelem homorú gömbfelületében, hasonlóan mint a beálló golyós talpcsapágyak gömbfelületü csapágygyürüje az alátétgyűrűn. A betétekre viszont az 1 tolattyúlemezek sík k felülettel támaszkodnak. Ha az ábrán látható zárt helyzetből- a h tolattyútestet az o orsóval felemeljük, a tolattyútest a furatának támaszkodó terpasztőelemet. magával viszi. A terpesztőelemmel elmozdulnak a betétek is, úgyhogy a lemezek közti feszíitőrendszer meglazul és a lemezek kis súrlódással húzhatók fel az m tolattyúház f zárófelületeiről, amikor a tolattyútest kivájásának alsó része a lemezek alsó kerületi részének ütközik. Az 1. ábra szerinti megoldásnak előnye még, hogy a betétek a lemezeket a gyűrüalakú zárófelülethez közel eső k gyűrüfelületen szorítják a zárófelülethez, úgyhogy a lemezek hajlítási alakváltozása kisebb, mint a szokásos központos terhelés esetén, és így a jó zárás biztosítva van. A 2. ábra szerinti megoldásnál a teirpesztőelem két egymásnak fekvő oly t tárcsa, amelyeknek külső felülete domború gömbfelület;, E gömbfelületekre támaszkodnak a tolattyútest furatába nyúló részükkel a b betétek. A betétek támaszfelülete a terpesztoelem gömbfelületének sugarával egyező sugarú homorú gömbfelület, úgyhogy a betétek ennél a megoldásnál is gömbcsuklós kapcsolatban vannak a terpesztőelemmel. Ennél a szerkezetnél azonban nem a terpesztőelemet emeli nyitáskor a h tolatytyútest, hanem a betéteket, mert ezek válla ütközik a dugattyútest furatának. A . betétek megemelésével megszűnik az 1 tolattyúlemezekre működő feszítőerő, amely szintén úgy, mint az 1. ábra szerinti megoldásnál, sík k gyürűfelületen adódik át. A 3. ábrán feltüntetett kivitel abban különbözik a második ábrabelitől, hogy nem a b betétek válla ütközik a h tolattyútest furatának, hanem a t ter pesztőelem. Szabadalmi igénypontok: 1. Elzáró tolattyú egymáshoz ékalakbán álló, terpesztőelemmel (t)'szétszorítható oly'tolattyúleme-