141843. lajstromszámú szabadalom • Lapát

2 141.843 eltolását megengedő, rugalmas közbenső szerv az ásónyélben helyezhető el, azonban a támasztó szerven vagy szervben is elrendezhető. Ez utóbbi esetben a támasztó szervet célszerűen a maga egészében rugalmasan alakítjuk ki. A támasztó szervet pl. szarv alakjában meghajlított, kétszárú acélhuzalrugó alkotja, melynek szárvégeit a támasztó szerv fenéklemezével szilárdan kötöttük össze. A szarv-alakú, kétágú acéldrótdugónak rugalmas közbenső- és a kilengethető támasztószervnek az ásónyélen való rögzítő szervkénti alkalmazása szükségképpen azzal az előnnyel jár, hogy az ásólap mögött a még fel nem á^ott talajra támaszkodó fenéklemez akadálytalanul a talaj esetleges egyenetlenségeihez igazodhat anélkül, hogy ez az ásó rendes működését akadályozná. Hogy a támasztószerv fenéklemezének felső oldalát az ásó beszúrásánál lábtámaszként használhassuk, az ásólap-toldaton elrendezett és a támasztó szerv nyugalmi helyzetében közvetlenül a rugószárak alá nyúló, oldalsó kiszögelések gondoskodnak a lábtámasznak az ásólappal vajló lehetőleg merev összeköttetéséről. Hogy az ásólapot elpattantó rugalmas szerveknek lehető hosszú élettartamát biztosítsuk, erős, aránylag merev és ezért könnyen törő, egyetlen rugó helyett több, bizonyos előfeszültségen tartott nyomóspirálrugót alkalmazhatunk; e rugókat egy vagy több, egyúttal az ásólapnak kilengését az ásónyélhez képest határoló csap, vagy más efféle szerv tartja. A visszahozó rugóval ellátott, kétágú acéldrótrugó helyett, megfelelően meghajlított és kellően méretezett, előfeszültséggel behelyezett lemezrugót is használhatunk, amely a következő szervek működését egyesíti: 1. Az ásónyél és ásólap közötti rugalmas szervnek, 2. az ásónyél és a támasztószerv fenéklemez közötti rugalmas közbenső szervnek, 3. a tulajdonképpeni támasztószervnek, 4. az ásólapnak kemény talajba vágásánál lábfelfekvésként - szolgáló szervnek és 5. a támasztószervet a .kiindulási helyzetbe viszszahozó rugónak szerepét. A találmány szerinti ásó egy kézi ásóként alakítható ki és a fogantyú magasságirányú beállításával könnyen hozzáigazítható a munkás testmagasságához. Az egy kézzel való dolgozást lényegesen megkönnyíti az a körülmény, hogy az ásólapnak a következő beszúrási helyhez vagy legalább annak szomszédságába való mozgatásához az ásólapnak elröpítési mozgásához csatlakozóan a felfekvési nyomást csökkentő, hirtelen lefékezett kinetikai energiát hasznosítjuk. E célból az ásót többé-kevésbbé hátrafelé billentett ásónyél mellett, a támasztó szervnek a talajon felfekvő fenéklemeze körül kilengetjük, úgy, hogy csak csekély erőt igénylő emelőmozgásra van szükség az utánakövetkező beszúrás előtt. Az ásáshoz mindkét kéz felhasználása céljából, " a találmány szerint az ásónyél felső oldalán két fogantyús, kerékpár-kormányrúdhoz hasonló, magasságirányban beállítható tartószervet rendezhetünk el. • A találmány további részletei az alábbi leírásból és a csatolt rajzokból tűnnek ki, melyek a találmány szerinti kétkezi ásónak két kiviteli példáját szemléltetik. -Az 1. ábra az ásólap és az ásónyél nyomó spirálrugóval ellátott ásó oldalnézete. A 2. ábra az 1. ábra szerinti ásó elölnézete. A3—5. ábrák az ásó három munkafázisának vázlatos oldalnézetét szemléltetik, még pedig: a 3. ábra közvetlenül a beszúrás után, a 4. ábra az ásónyél hátrafelé mozgatásának végén, az 5. ábra közvetlenül a leszúrt rög elröpítése után mutatja az ásót. A 6. ábra az ásó egy másik kiviteli alakjának oldalnézete. A 7. ábra a 6. ábra szerinti ásó elölnézete, a rugó elülső részén át vett, a 6. ábra 7—7 vonala szerinti függélyes metszettel. Az —1-— ásólapnak (1—5. ábra) a pl. fémcsőből készült, rövid —2— toldata van, amely az ugyancsak fémcső alkotta —4— ásónyél alsó végével, a —3— csuklócsap útján, csuklósan van összekötve. A felső részen elül nyitott U-profilos —2— toldat, az 1—2. ábrákon szemléltetett módon, körülfogja a —4— ásónyél alsó végét, amelynek hátsó oldalát a —2— toldat felső végének magasságában fekvő —5— kivágás töri át. «Itt fekszik a —6— nyomó spirálrugó, amely a két végén —7— záróanyával ellátott —8— orsót veszi körül. A —8— orsó az —1— ásólap —2— toldatának a —4— ásónyélhez képest való kilengethetőségét határolja és egyúttal a —6— nyomóspriálrugót előre meghatározott előfeszültségen tartja. A —4—- ásónyél elülső oldalán, végigmenő —9— csavar segélyével, —10— ágyazóbak van megerősítve; e bak pl. megfelelően kialakított lemezből áll. Ebben az. ágyazóbakban van ágyazva a szarvszerűen meghajlított, kétágú —12— villás rugónak vízszintes —11— teteje. A rugóágak —13— végei, az 1. ábrán látható módon, —14— csavarokkal aí lábtámaszként szolgáló —15— bádoglemezen és a —16— fenéklemezen vannak megerősítve, amely utóbbi lefelé hajlított elülső végével és a —14— csavar alsó részével szilárd támaszt talál a talajon. A —15— lábtámasz elülső része lefelé hajlik és a —12— villás rugó —13— ágaira támaszkodik. Egyúttal a —12—16— elemekből létesített támasztó szerv számára való ütközőt alkot, amelyet a —15— lábtámasz alatt elrendezett, lágy —17— húzó spirálrugó kényszerűen az 1—3. ábrákon feltüntetett nyugalmi helyzetben tart. E —17— spirálrugó egyrészt a —14— csavar, másrészt a —4— ásónyél alsó végéhez van kötve. E nyugalmi helyzetben a —12— villás rugó ágai, az 1. ábrán látható módon, a —2— toldat két oldalán kinyúló —18— csapon fekszenek. Miután a —12— villás rugó merevsége aránylag nagy, a lábnak a —15— lábtámaszra való felrakásánál kielégítő merevségű kapcsolatot alkot egyrészt a —15— lábtámasz, másrészt az —1— ásólap között. A rugóágak merevsége a —18— csap fölött, a rajzon fel nem tüntetett, álló, azaz függélyes helyzetű, alsó szélükkel a rugóágak köré tekercselt lemezdarabokkal fokozható. A —4— ásónyél felső végén —19— tartókengyel, valamint ennek szárvégeire csavarolt —20—• csavaranyák segélyével, kerékpár kormányrúdjához hasonló, —21— fogantyús -^22— tartórúd van megerősítve, mely a —20— csavaranyák meglazí-