141843. lajstromszámú szabadalom • Lapát

Megjelent 1952. évi december hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 141.843. SZÁM. 45. a. 1-5. OSZTÁLY. - WO-22. ALAPSZÁM. • l Lapát. , * Wolf-Geräte G.m.b.H. cég St. Wendel-Saar. A szabadaloni bejelentésének napja: 1951. január 29. Németországi elsőbbsége: 1950. február 4. A találmány ásóra vonatkozik, melynek segélyével az ásásnál teljesítendő, nagyfokú kifáradási okozó emberi erőfeszítés, a (teljesítmény befolyásolása nélkül, tetemesen csökkenthető. Sőt: esetleg az eddiginél is keskenyebb rögök, a találmány szerinti ásó alkalmazásánál, még ha a kiásott barázda aránylag keskeny is, kb. 180°-kal való elforgatás után, a barázdának a leszúrási éllel szemben fekvő lejtőjére alsó rézsűkkel felfelé fordítva kerülnek. A kertgazdaságokban nélkülözhetetlen, általában nehéz kapálás, számos íeltalálót foglalkoztatott, akik az ásón elrendezendő, különféle segédeszközökkel igyekeztek az ásást megkönnyíteni. Sajnos, azonban kitűnt, hogy az eddigelé javasolt, vagy a piacra került berendezések egyike sem képes az ásási munkát megkönnyíteni. A találmány oly ásóra vonatkozik, melynél valamennyi eddigi javaslattól eltérőleg, a rövid toldattal ellátott ásólap a tulajdonképpeni ásónyélen rugalmas szervek közbeiktatásával csuklósan van megerősítve. Ezzel az intézkedéssel első ízben küszöböljük ki a rög leszúrásakor, a leszúrt rög előrehajlításakor és megforgatása közben a hátizomzat rendkívüli megfeszítésével ,,derékbői" teljesítendő emberi munkát. Ezt a munkát a találmány szerint az ásólapra ható rugalmas szerveknek ütésszerű megereáztése végzi, mely szervek hosszú emelőkarral, tehát csekély erő ráfordításával, az ásónyél egyszerű kilengetése folytán feszülnek meg. ; Az ásónyélhez azonkívül az ásólapnak kemény talajba hajtásánál lábtámaszként és egyúttal ütközőként, valamint' a talajon való felfekvő felületként szolgáló, támasztószerv csuklósan kapcsolódik. E támasztó szervnek rugalmas szervei lehetnek, vagy pedig a szerv maga alakítható. ki rugalmasan úgy, hogy egyrészt a leszúrt röggel előre lengetett ásólap mozgását befolyásoló, járulékos rugóerők váltódnak ki és másrészt a támasztó szerv önműködően kerül vissza az ásólap hátlapján elfoglalt nyugalmi helyzetébe. Az ásólap beszúrása után, az ásónyélnek lengési csapja körüli kilengésekor az ásólap és a nyél közötti rugalmas szervek és az ásólapon csuklósan megerősített, a talajon felfekvő támasztó szerv a hosszú emelőkart alkotó nyél folytán, tehát az ásó személynek lehető ' legkisebb erőkifejtése közben, megfeszülnek. Miután e mozgás végén a leszúrt rög az e rögöt körülvevő talaj közötti kapcsolata megszűnt, az ásólap — a rugalmas szerveknek most már önműködően végbemenő, hirtelen fesztelenítése folytán — a talaj felszíne fölött csupán csekély távolságban fekvő lengési csap körül előre és felfelé és a rajta fekvő, leszúrt rög érintőlegesen előre és felfelé röpíttetik, úgy hogy röppályájának legfelső pontjában kb. vízszintes, vagy eredetileg felső részével hátra- és lefelé dűlő helyzetet foglal el. így tehát amikor a leeső rög eredetileg alsó részével a barázda szembenfekvő rézsűjének felső szélén felfekszik, eredetileg felső része a barázda fenekén foglal helyet. A támasztó szerv talplemeze és az ásónyél közé iktatott, rugalmas közbenső szerv alakjával és szerkezeti anyagával a találmány szerinti ásóval való munka lényegesen megkönnyíthető azáltal, hogy a közbenső szervben az ásónyél kilengetésekor felhal- * mozott és az ásölap előrepattanásánál felszabaduló energiákat a kiröpítés támogatására vagy. a leszúrt rög röppályájának befolyásolására használjuk fel. E közbenső szervnek másrészt oly merevnek kell lennie és azt az ásónak kemény talajba hajtása közben támasztófelületként is szolgáló fenéklemezén úgy kell megtámasztani, hogy az ásó személy lába által kifejtett erők, a közbenső szerv túlterhelésének veszélye nélkül, az ásólapra legyenek átvihetők. Az ásólapnak az ásónyél alsó végén elhelyezett lengési tengely körüli, kb. körívalakú elröpítő mozgásához még egy az elröpített rög röppályáját és helyzetét befolyásoló, járulékos mozgási együttható is járulhat, ha az ásónyél e lengési tengelyének a talajon felfekvő támasztó szervtől mért távolsága nem merev, hanem rugalmasan utánaengedő úgy, hogy az ásónyélnek a már leszúrt rög elszakítása céljából hátrafelé lengetésekor még bizonyos, a lengési tengelyt befolyásoló, rugalmas szervek is önműködően megfeszülnek. A lengési tengelyként szolgáló csap párhuzamos ,