141841. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés illó alkatrészek kiűzésére szilárd tüzelőanyagból

141.842 3 lyek a fegyverzetre erősített nem mágneses r toldatokkal ütköznek, míg a fegyverzet behúzott részeiként a fegyverzet végén mágneses anyagból készült külön d behúzótoldatok vannak alkalmazva. / Ugyanez a megoldás úgy is módosítható, hogy áz m mágnes a kapcsolószerkezetbe szilárdan ,van beépítve, s a fegyverzet d behúzótoldatainak a mágnes sarkai elé való váltakozó beállítása azáltal történik, hogy a fegyverzetet, egyenesvezetékével együtt, a helyhez kötött mágneshez képest a szükséges mértékben eltoljuk. Ez esetben a ki—' ki és k2

—k2 érintkezőpárok egymáshoz képest különböző szintekben szerelendők. A 3. ábra szerinti megoldásban a fegyverzetnek a mágnes által behúzott részei egyenként szintén a mágnes különböző sarkainak hatása alá jutnak, az 1. ábra szerinti megoldással szemben azonban a rúd alakú m kapcsolómágnes és az: ez esetben is. kétszárú f lengő fegyverzet, kisebb férőhelyű és egyszerűbb szerkezeti felépítésben, nem két külön (ti ill. Í2) forgástengelyen, hanem a saroktávolságot felező helyzetű közös t tengelyen vannak oly módon szerelve, hogy a mágnes, az s—s ütközők által kijelölt határhelyzetek közt, a tengellyel együtt forog, míg a fegyverzet a kj—k2 ütközőérintkezőkön Való ütközéséig a tengelyen szabadon elfordulhat. A fegyverzet behúzott részeit a száraknak a. mágnes felé lengésirányban behajlított d—d végei képezik, melyek a 2. ábrabeli kivitelhez hasonlóan mágneses anyagból való külön behúzótoldatok is lehetnek. A behúzótoldatok e változatban a mágnes hossztengelyére harántirányban mozognak, s a szerkezeti elrendezés olyan, hogy a mágnes középhelyzetében hossztengelye a fegyverzet szárai által bezárt szög szögfelezőjére merőlegesen áll. A mágnesnek a behúzást előkészítő állásokba való beállítása s a fegyverzetnek érmtkezésadást eredményező behúzása egyébként elvileg a fentiekben ismertetett módon történik és az ábrából közvetlenül érthető. A 4. ábra szerinti kivitelnél, melyben a fegyverzetnek, az előbbi kiviteli példában kimutatott szerkezeti egyszerűség megtartása céljából, a mágnessel szintén közös t forgástengelye van, az m rúdmágnes egyik sarka az átkapcsolásnál való közreműködés nélkül szabadon áll,, másik sarka pedig az f fegyverzet szárai közé nyúlik, melynek d behúzótoldatai a behúzó sarok felé ez esetben is a mágnes hossztengelyére harántirányban mozognak. Ez elrendezésből következik, hogy a fegyverzet szárvégei ill. behúzótoldatai az átkapcsolási állások szerint váltakozva mindig a mágnes ugyanazon sarkának hatása alá állnak be. A 4. ábra ezenkívül oly megoldás felülnézeteként is felfogható, amelynél rúdmágnes helyett mindkét mágnesszárával a fegyverzet szárai közé nyúló patkómágnes van alkalmazva, úgyhogy a megfelelő behúzótoldatoikkal ellátott fegyverzetszárak, határhelyzeteik szerint váltakozva, egyenként mindkét mágnessarok hatása alá beállnak. A behúzótoldatok ekkor célszerűen a két ellentett polaritású mágnessarkot szabadon áthidaló járomrészek gyanánt lehetnek kiképezve, miáltal a mágneses fluxuskör jó záródása folytán a behúzóerő lényegesen fokozódik. A mágneses fluxuskör azonos célú záródását biztosítják az 5. és 6. ábrák szerinti kiviteli példák is, melyeknél, tengelyirányban egymást fedő módon, két (mi és m2

) rúd- ill. patkómágnes van elrendezve. A fegyverzet s a mágnesrendszer kölcsönös elrendezése olyan, hogy elvileg mindkét változat a 3. ábra szerinti felülnézeti képet mutatja, s az 5. és 6. ábrákból a d behúzótoldatnak a sarkokat áthidaló járomrészként való kiképzése is látható. Erre való tekintettel az 5. ábra szerinti változatban a rúdmágnesek ellentett polaritású sarkaikkal vannak egymás felett elrendezve, míg a 6. ábra szerint az alkalmazott két patkómágnes kölcsönös helyzete ez utóbbi szempontból teljesen közömbös. A 7. ábra szerint a 6. ábrán vázolt1

kiviteli példa mágnesrendszerénék változata permanens "patkómágnesek helyett elektromágneseikből áll, melyéknek a t tengely körül gombolyított közös c gerjesztőtekercsében a mágnespár szabadon foroghat. Elektromágneses gerjesztésű kapcsolómágnesek alkalmazása esetén e szempont figyelembevétele más megoldásokban, így pl. az 1. ábra szerinti megoldásban is kívánatos lehet, ami a hivatkozott példánál a gerjesztőtekercsnek a mágnesmag körül oly nagyságú • szabad közzel való gombolyítását teszi szükségessé, hogy e közben a mágnesmag a kívánt határhelyzetekig akadálytalanul elfordulhasson. Az eddig ismertetett megoldások mind olyanok, amelyekben az átkapcsolóként kiképezett kapcsolónak' az átkapcsolási állások közt beállítható, áramköri kapcsolást nem adó külön középállása nincs; bizonyos célokra azonban kívánatos lehet, hogy az átkapcsolónak határozott középállása is legyen. Példaképpen az 1. ábra szerinti megoldást tartva szem előtt, e követelménynek (nem ábrázolt módon) azáltal lehet eleget tenni, hogy a ti mágnestengelyen tengelyirányban egymás mögött és egymást szög alatt keresztező módon (az m mágnesnek az ábrán folytonos és szaggatott vonalakkal berajzolt helyzeteihez hasonlóan) két mágnest, s ennek megfelelően a t2

fegyverzettengelyen szintén egymás mögött, mágnesenként egy-egy külön kétszárú fegyverzetet alkalmazunk, mimellett mindegyik fegyverzetnek csak az egyik szárával szemben szerelünk ütközőként is szolgáló érintkezőt, míg a fegyverzetek másik száraival csak vezetékre nem kötött egyszerű ütközőcsavarokat állítunk szembe, melyek megakadályozzák, hogy a fegyverzeteknek az előbbi szárakon kiképezett behúzótoldatait a velük szembefordított mágnesek teljesen behúzhassák. E szerkezeti kiegészítésekkel egyrészt a mágnesek tengelyirányú vetületei által bezárt szögnek, másrészt az érintkezők és " ütközőcsavarok helyeinek- egymással összhangzatban álló helyes megválasztása mellett elérhető, hogy középállásban mindegyik fegyverzet saját ütközőcsavarján fekszik fel, míg a mágnesrendszernek e középállásából jobbra, vagy balra • (a megfelelő határütközőkig) való elfordítása esetén az elfordítási irány szerint megfelelő fegyverzet saját érintkezési határhelyzetébe billen át s ezzel a hozzátartozó áramkört zárja. A 8. ábra ily elv alapján működő, középállásos átkapcsolót tüntet fel; ez átkapcsoló példáiképpen a 4. ábra szerinti megoldás alapján akként van