141841. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés illó alkatrészek kiűzésére szilárd tüzelőanyagból
Megjelent: 1961. október 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 141.842.. -ZAM 21. c. 28-53. OSZTÁLY —TE -42. ALAPSZÁM Villamos kapcsoló, főleg pillanatkapcsoló A Magyar Állam, mint a feltalálók, dr. Téglás György és Mondl Ferenc oki. gépészmérnökök, budapesti lakosok jogutódja A bejelentés napja: 1950. március 27. Kis energiájú relékkel, vagy lassan mozgó szerkezetekkel működtetett kapcsolóknál nagy hátrányt jelent, hogy a kapcsoló mozgása is lassú, érintkezői, melyek emiatt gyakran ívet húznak, a kapcsolási helyzet határánál megállhatnak, legalább is azonban bizonytalan érintkezést adnak, mert az érintkezőnyomást maga a lassan működő relé szolgáltatja. E hátrányok kiküszöbölésére rugós érintkezőket alkalmaznak, az ismertetett nehézségeket azonban ezzel sem lehet teljes mértékbén megszüntetni, emellett a kapcsolórugók rezgésbe jöhetnek, ami feltétlenül az érintkezők szikrázására vezet. Ha e kapcsolók másodlagos kapcsolókat működtetnek, akkor ezek a primer kapcsolók bizonytalan érintkezése miatt ismételten is működésbe léphetnek, s az érinek folytán keletkező szikrától érintkezőik leéghetnek. > Az említett működésbeli nehézségek megszüntetésére olyan pillanatkapcsolókat is szerkesztettek, amelyek azon alapulnak, hogy a kis energiájú relé vagy egyéb szerkezet rugót feszít, amely a kapcsolót bizonyos rugófeszültségnél működésbe hozza. E' megoldás hátránya, hogy a rugó feszítése nagyobb erővel történik, mint a kapcsoló bekapcsolása, tekintve, hogy a tulajdonképpeni kapcsolási/ végző erő a kapcsoló működtetése folyamán a kevésbé feszített-állapotába visszatérő rugó gyengülő feszítőerejének megfelelően csökken, miáltal nemcsak az érintkezésadás válik ez esetben is bizonytalanná, hanem a kapcsoló érzékenysége is csökken, mert a he- és kikapcsolt állás létesítése szükségszerűen lényeges erőkülönbség mellett megy végbe. A találmány célja az összes felsorolt hátrányok, közelebbről az utóbb említett hátrány kiküszöbölése, amit a találmány szerinti kapcsolónak olyan kivitele biztosít, hogy a kapcsolószerv mozgatására mágneses működtető szerkezet van alkalmazva, melynek mágnese, a kapcsolás kivitelére alkalmas beállításban, közvetlenül a kapcsolószervet képező vagy vele mechanikai kapcsolatban álló mágnesfegyverzetre hat, úgy, hogy a szándékolt kapcsolómozgás, elsősorban be- vagy átkapcsolás, az egymáshoz képest beállítható mágnes és fegyverzet említett viszonylagos beállítása után, a fegyverzetnek a mágnes által való behúzása folytán, behúzás közben növekvő mágneses erőhatás (vonzás) alatt jön létre. E növekvő erőhatással való működtetés, szemben a fentebb említett, előzete- ( sen befeszített rugó kioldása által létesített mozgatással, a leghatásosabban -biztosítja a kapcsolószervnek az összes ismert hátrányoktól mentes, általában pillanatkapcsolást eredményező mozgását, melynek folyamán a behúzó és a kapcsolószervet végállásában tartó erő e végállásban a legnagyobb, úgyhogy megfelelően gondos kivitel esetén szikrázást okozó mechanikai rezgések egyáltalán nem keletkezhetnek. E szempontból idetartozik annak a követelménynek a figyelembevétele, hogy a fegyverzetet a mágnes a kapcsolási végállásban teljesen be ne húzhassa, .mert főleg abban az esetben, ha a fegyverzetnek mágneses ellenpólusul szolgáló1 része a mágnes szárára harántirányban mozog, e rész pontosan a mágnessarok elé beállítva középhelyzetéhez képest bizonyos oldalirányú lengéshatárok közt labilis helyzetbe jutna; ezzel szemben abban az esetben, ha a fegyverzet ellenpólusa a mágnes szárirányában mozog, a fegyverzetnek a mágnes pólusáig való teljes behúzása elsősorban azért nem kívánatos, mivel a kapcsolószervnek már ezt megelőzőén kapcsolási véghelyzetébe kell jutnia, tekintve, hogy a fegyverzetnek ezzel egyidejű teljes behúzása a póluson való felfekvés miatt a kapcsolónyomás létesítését és fenntartását bizonytalanná tenné. Ezért a találmány szerinti megoldásokban a fegyverzet mozgásának szélső helyzetei a teljes behúzásnak megfelelő helyzetek előtt ütközőkkel vannak határolva, melyeket általában maguk az e célra megfelelően alakított érintkezők képeznek. Amennyiben a kapcsolószerv mozgatásának előkészítésére szerkezeti egyszerűsítés céljából a mágnes van a • fegyverzethez képest a létesítendő kapcsolásoknak megfelelő behúzási helyzetekbe beállíthatóvá téve, e behúzási helyzetek pontos beállítására a mágnes mozgásszabadságát is ütközőkkel kell határolni, hogy a behúzási helyzetbe való beállítás a szükséges mértéket túl ne lépje, s a fegyverze tnek a mágnes e helyzetétől számított behúzási útja ele-
