141829. lajstromszámú szabadalom • Hálókötést, úgynevezett netzkötést végző kézi harisnyakörkötőgép

Megjelent 1952. évi december hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 141.829 SZÁM. 25 a 7-10. OSZTÁLY. — JU-38. ALAPSZÁM. Hálókötést, úgynevezett netzkötést végző kézi harisnyakörkötőgép. Juristovszky Sándor körkötőgépszerkesztő Budapest. A bejelentés napja: 1950. december 11. Kézi harisnya-körkötőgépeknél mintás kötést tudvalevően úgy tudunk előállítani, hogy a tuhenger tűi közül egyeseknél a huroköltést bennetartjuk a tű öblében, vagyis mellőzzük az öltésnek a tű kanala alá való juttatását. Ezt eddig úgy érték el, hogy kétféle tűt alkalmaztak, egy hoszszabb és egy rövidebb kanalút és a mintasor kötésénél a tüsort pontosan abba a magasságba emelték fel, hogy a rövidebb kanalú tűk kanaláról az öltés» lecsúszott a tüszárra, a hosszabb kanalú tűknél • pedig az öltés a tükanálon maradt, vagyis bennemaradt a tű öblében. Ennek a megoldásnak az a hátránya, hogy a mintás kötédt mindég ugyanazon tűknek (a hosszú kanalúaknak) kell végezni, tehát a minta függőlegesen egymás alá kerül, vagyis úgynevezett soros minta kötődik és nem lehet elérni azt, hogy hol az egyik, hol pedig a másik tű kösse a mintát, ami által pedig a tetszetősebb, ú. n. váltott kötést kapnánk. A találmány oly kézi harisnya-körkötőgépre vonatkozik, mellyel hálókötésű (netz) harisnyát lehet kötni. Minthogy a netzkötésnek előfeltétele az, hogy a tűk felváltva végezzék a mintázást, így a fent ismertetett kötési módszerrel, a hosszú éa rövid kanalú tűk alkalmazása által a netzkötést létrehozni nem lehet. Ezen a hátrányon segít a találmány, mely szerint tekintet nélkül a tükanál hosszára, tehát akár hosszabb és rövidebb kanállal bíró, akár pedig azonos hosszúságú kanállal bíró tűkkel dolgozunk, a tűk közül minden másodikat oly mértékben megemeljük, hogy a megemelt tűnél az ütés a tű öbléből a kanál alá a tüszárra kerüljön, míg ellenben a közbeeső tűket nem emeljük, yagyia ezeknél az öltést benne hagyjuk a tű öblében, «mellett pedig gondoskodunk arról, hogy a gép minden körfordulata után a tűk szerepe felcserélődjék, vagyis amely tűk az előző körfordulatnál meg lettek emelve, azok most lent maradjanak, és megfordítva, amelyek előbb lent voltak, most megemelődjenek. A tűsor minden második tűjének a kívánt mértékben, történő megemelését, majd pedig eredeti helyzetükbe való visszatérítését lakatrendszer végzi, melynél az emelés céljára emelőkar van alkalmazva. Ez lehet egy- vagy kétkarú emelő. Az egykarú emelősi megoldásnál a felfelé billent emelőt saját súlya, vagy pedig rúgós

téríti vissza eredeti helyzetébe, a kétkarú emelős megoldásnál viszont az emelőnek mindkét irányban történő elmozdulása kényszermozgás. Ez utóbbi megoldásnak az egykarú, emelős megoldással szemben előnye, hogy teljes biztonsággal meg van akadályozva az, hogy az emelőkar hegye nekiütközzék valamelyik tűlábnak, ami az egykarú emelős megoldásnál könnyen előfordulhat, ha az emelőkar rúgóhiba, vagy más okból megkésve esik vissza eredeti helyzetébe. A rajzon a találmány szerinti gép két példaképpen! kiviteli alakja van felüntetve, még pedig az 1. ábra az egykarú emelős kiviteli alaknál a tűhenger és a hengerköpeny egy részének felülnézete, á 2. ábra ugyanezen kiviteli alaknál a tuhenger elhagyásával a hengerköpeny ' elölnézete belülről nézve, a 3. ábra a tűhengeren és a hengerköpenyen át vett részleges függélyes metszet, a 2. ábra A—B vonala mentén, a 4. ábra a kétkarú emelős kiviteli alaknál a hengerköpeny belsejének elölnézete nagyobb léptékben, az 5. ábra pedig a 4. ábrához hasonló nézet, de a köpenynek egy tütávolsággal elforgatott helyzetében. Az •—1— helytálló tuhenger palástfelületén egymás mellett, alkotóirányú —2— csatornák húzódnak végig és ezekben vannak a —3— tűk fel-le mozgathatóan ágyazva. A tühengert a —4— hengerköpeny veszi körül, mely a gép működtetésekor á helytálló tuhenger körül körben elfordul. Az —5— tűlábak kiállanak a tuhenger —2— csatornáiból és a köpenynek befeléálló, körben futó —6— perempályájára feküsznek fel. Az 1—3. ábrák szerinti kiviteli alaknál a —4— köpenynek palástfelületén a lapos —8— egykarú emelő van —7— csap körül fel-le billenthető módon megerősítve. Ez emelőnek szabad vége hegyesre elkeskenyedik, úgyhogy nyelv alakot tüntet fel. E nyelv alsó széle homorú ívelésű és az ívnek a nyelv hegyével ellentétes vége —9— dudort alkot. Ez a dudor a —4— köpeny forgása közben válta-