141826. lajstromszámú szabadalom • Eljárás betonfelületek készítésére főleg nehéz repülőgépek indítópályái számára

141.826 5 ket a betonban, amelyek a törési feszültséget túlhaladják és legtöbb esetben a veszélyes feszültségek elkerülése végett, a talajjal nem érintkező szerkezeteknél, a vasbetét előfeszítésével a betont csekély nyomófeszültségnek vetik alá. Ezek a követelmények nem állanak fenn a talajra felfekvő felületeknél. Ezeknél az összemorzsolódáa vagy törés veszélye nem áll fenn és a lényeges, valamint kielégítendő feltétel az, hogy a megszakítás nélküli (folytonos) táblák eredetig tulajdonságait fenntartsuk. Ez viszont nem kíván meg tökéletes folytonosságot. Ha a felületnek előfeszültsége nincs, akkor minden repedés mindjárt átalakul teljes töréssé, főleg ha a teljes vastagságon változó igénybevételek vannak. Ha azonban valamely felületet egy állandó előfeszültségű rendszer hatásának teszünk ki, amely célból csak az előfeszítő erőket kell lényegesen nagyobbra választani, mint a talajon való súrlódás hatása, egy állandóan fennálló nyomott réteget vagy területet kapunk, miáltal a felső vagy alsó felületen meginduló repedés nem fog tovább haladni. Ellenkezőleg, a meginduló repedés inkább bezárul, amint a hajlítófeszültség, amely a repedést okozta, megszűnik és ez az összezárulás elég tökéletes ahhoz, hogy a repedést ne is lehessen látni. Az is megtörténhetik, hogy a repedés a valóságban eltűnik, illetve a részek összezárulnak, ha a repedést okozó feszültség csak hosszú időközök múlva tér vissza és ha időközben a betongőzök hatásának van kitéve. Ha a beton repedni kezd, ez nem csökkenti egy előfeszített betonlemez erejét vagy ellenállóképességét a hajlító igénybevételekkel szemben, amelyek a repedést összezárni igyekszenek. Figyelembe vetendő természetesen, hogy az összezárult repedés nyomóerők átvitelére képes. A repedések szétnyitására hajlamos nyomatékok és a1

betonhúzó igénybevétele nem alkalmasak arra, hogy a repedések keletkezését meggátolják, de az előfeszítő erőknek a repedés, következtében beálló eltolódása oly nyomatékot létesít, amely a beton törését okozhatja a nyomóigénybevétel növekedése következtében. Ehhez járul, hogy a repedés, tehát a beton szétnyílása következtében a hátrányos nyomatékok nagysága csökkenhet azáltal, hogy a talajon keletkező reakcióerők elhelyezése és nagysága kedvezően megváltozik. Az anyag összenyomása ismert módon növeli a nyíróerők elleni ellenállásit, mivel a hajlítás következtében az előfeszítő erők nem csökkennek, hanem csak odébb tolódnak, a felületeknek a nyíróigénybevétellel szemben tanúsított ellenállása nem csökken az egyes helyeken előálló repedések következtében. Mindabból, amit a fentiékben elmondottunk következik, hogy a nem túl nagy állandó előfeszültség nem képes ugyan arra, hogy biztosan meggátolja a felületek repedezését, de mégis .e felületeknek azt az előnyös tulajdonságot kölcsönzi, mintha azok teljesen folytatólagosak maradnának, minthogy a repedések ismét bezáródnak és sokkal finomabbak, illetve keskenyebbek, semhogy azokat észlelni lehessen máskép, mint finom műszerekkel. A hajlítónyomatékok elosztása emellett nem változik hátrányos módon. Végül azok a repedések, amelyek létrejöhetnek, nem hajlamosak arra, hogy növekedjenek, miáltal a felület vízáthatlan tulajdonságát változatlanul meghagyják. Ehhez járul a bejelentőnek az a felfedezése, hogy elegendő, ha az előfeszítés által a betonban létesített nyomófeszültség csak egy töredéke a legnagyobb terheléskor a betonban keletkezett húzótfeszültségnek és ez a töredék általában véve — a klimatikus és egyéb viszonyoknak megfelelően — egyharmad és kétharmad között van; ilyen előfeszítéssel elérhető, hogy repedések már nem keletkeznek, hanem a húzófeszültség maximuma a betonban csak rugalmas alakváltozásokat idéz elő. Ezeknek a meggondolásoknak az alkalmazása az előfeszítő erők csökkentését eredményezi éspedig aránylag kicsi értékre, amelynek nagyságrendje 10—50 kg cm2

-ként vastagság szerint, továbbá az acél és a beton egymáshoz viszpnyított ára szerint és aszerint, hogy milyen a terhelés, milyen az altalaj, a klima és az egymás után következő kapcsolatok egymástóli távolsága. Mindenekelőtt az első típushoz tartozó kapcsolatok használatát fogjuk vizsgálat tárgyává tenni, amely az elemek között tökéletes fékezést létesít. Hogy két irányban létesíthessünk előfeszítést, a legegyszerűbbnek látszó megoldás az, hogy a már ismert, illetve a bejelentő által régebben javasolt eljárások egyikéit alkalmazzuk, vagyis az összes készítendő betonlemezeken kívül lévő rögzítéseket (lehorgonyzásokat) alkalmazunk olykép, hogy a betonlemezek ezekhez a horgonyzásokhoz támaszkodnak és így tesszük lehetővé az acéldrótból készült erősítő betétek megfeszítését, természetesen olyan acélt alkalmazva, amelynek magas rugalmassági határa van. A betont azután töltjük be, miután az acélbetéteket e horgonyzásokhoz támasztottuk. A betéteket pl. a kifutópálya irányára merőlegesen és azzal párhuzamosan feszíthetjük meg. Mikor a beton megszilárdult, a keresztirányú acélbetéteket elvágjuk, ott, ahol a betonlemezékbe belépnek, a hosszirányú erősítőbetéteket pedig a keresztirányú kapcsolatoknál vágjuk el, pl. az 1. ábra szerint a 6 kapcsolatnál. A hosszirányú betéteket a beton belsejében visszahajlítjuk, mely célra megfelelő (ismert) berendezések alkalmazandók. A felület tengelyével párhuzamos drótok használata azzal a hátránnyal járhat, hogy a kapcsolatban nehézségek mutatkoznak, mert a lehorgonyzó eszközöket nehéz elhelyezni. Ezek a hátrányok elkerülhetők a 10. és 11. ábra szerinti szerkezet alkalmazásával, amelyek szerint ferde 48 huzalokat alkalmazunk vagyis azok iránya a futópálya tengelyének irányával szöget zár be pl. 45 fokot, amely esetben az előfeszítés nagysága minden irányban egyenlő, eltérő szögek esetén viszont a szögek szerint változik. Ezek a huzalok a betonban készítendő csatornákban helyezhetők el és bitumennel lehet azokat bevonni, hogy megfeszíthessük ezeket a huzalokat és lehetővé tegyük azok rugalmas megnyúlását a beton lekötése után. Megfelelő 46 eszközöket alkalmazhatunk a huzalok feszítésére, helyesebben mondva feszültségük megtartására és ezek a 46 eszközök a futópálya szélén alkalmazandók. Ezek a 46 eszközök könnyen védhetők, amennyiben az szükséges, a 47 betontömbök által (10. ábra). Az említett huzalok a betonban kapcsolatuk mellett* oly előfészültségét létesítenek, amely a kívánt módon elosztható olykép, hogy a huzalokat a legjobbnak látsz» módon helyezzük el és alakítjuk ki. Ilyen módon a megerősítő huza-