141826. lajstromszámú szabadalom • Eljárás betonfelületek készítésére főleg nehéz repülőgépek indítópályái számára

2 141.826 szakítva, az élek vagy szélek pedig, eltekintve a talajjal való érintkezés okozta súrlódástól, szabadon mozoghatnak. , 2. Oly kapcsolatok révén, amelyek az előbb említett megoldással ellentétben, átviszik az egyik elemről a másik szomszédos elemre a vízszintes erő>ket, főleg az előfeszítést. Ennél a második fajtánál még alcsoportokat létesíthetünk, vagyis megkülönböztethetünk: a) utánengedő kapcsolatokat, amelyeknek szélessége változó, de amelyek mégis lehetővé teszik a feszültségnek az egyik széltől a vele szemben lévő szélhez való átvitelét. Ebben az esetben az egyes részeik kiterjedése az elem olyan mozgását létesíti, amely lényegében véve a kapcsolat hosszirányára merőleges irányú. b) Oly kapcsolatokat, amelyek lényegében véve összenyomhatatlanok, vagyis szélességük állandó, és így átviszik a feszültséget az egyik szélrészről a másikra. Ezeknél a kapcsolatoknál a kiterjedés, vagyis az egyes darabok expanziója a kapcsolatnál, az egyik elemnek a másik elemhez viszonyított elmozdulását eredményezi a kapcsolat irányában. Ezek a kapcsolatok úgy készülnek, hogy az említett viszonylagos elmozdulások a lehető legkisebb súrlódás létesítése mellett mennek végbe. A találmányt'bővebben a csatolt rajzok kapcsán ismertetjük, amelyek pédaképpen néhány előnyös kiviteli alakot mutatnak. Az 1. ábra egy előzetes összenyomással készített darab vagy tábla vázlatos felülnézete, mely részekből áll. A 2. és 3. ábrák a fentiekben 1. pont alatt ismertetett kapcsolatok két kiviteli alakjának függőleges metszetei. A 4. ábra a második csoporthoz tartozó állandó szélességű kapcsolat legegyszerűbb kivitelének függőleges metszete. Az 5. ábra gumiréteggel ellátott kapcsolat függőleges metszete, míg a 6. ábra görgőkkel ellátott kapcsolatot tüntet fel vízszintes metszetben. A 7. ábra a 6. ábra szerinti kapcsolat módosított kivitelét vízszintes metszetben mutatja, amelynél a görgőket a készítés közben helyezzük be. A 8. ábra kapcsolórudakat tartalmazó kapcsolat vízszintes metszet a 9. ábra VII—VII. vonala szerint és a 9. ábra a kapcsolat függőleges metszete a 8. ábra IX—IX. vonala szerint. A 10. ábra vízszintes metszet az egyik részleten vagy tagon át; ez az ábra az előfeszített vasbetétek különleges szerkezetét mutatja. A 11. ábra a 10. áfora szerinti tag egy részét annak XI—XI. vonala menti függőleges metszetben szemlélteti. A 12. ábra a talajhoz erősített végződés függőleges metszete. A 13. és 14. ábrák pedig felfújható tömlőkkel ellátott kapcsolatokat szemléltetnek függőleges metszetben. A 15—17. ábrán felülnézetben, illetve tervrajzszerűén a repülőtér általános elrendezését szemlélteti. Végül a 18., ábra fűrészfogalakú kapcsolat felülnézete, i Az 1. ábra szerinti felületrészeket vagy tagokat tartalmaz, amelyeket a rajzon 1—5. terjedő számok jelölnek. Ezek a tagok előfeszítéssel készülnek vagyis azokat előzetesen nyomásnak vetjü|c alá az ábrán látható nyilak irányában, aminek létesítésére az alábbiakban még részleteket közlünk. Ha a teljes felület képes lenne arra, hogy méretét szabadon változtassa, akkor az egészet egyetlen darabból lehetne elkészíteni. Az említett méretváltozások folyamán, ezesetben az előzetesen alkalmazott nyomófeszültség (összenyomás) lényegében véve állandó maradna és a rész vagy tag minden pontján egyforma lenne vagyis középen ugyanolyan lenne ez az összenyomás, mint a széleknél. A gyakorlatban azonban a szóbanforgó tagok vagy lemezrészek a talajra nehezednek és az alsó íelületük, valamint a talaj közötti súrlódás csúszómozgásukat fékezi, azok tehát nem változtathatják alakjukat szabadon. Ha a másodlagos jelenséget, a lemezalakú tag meggörbülését "nem vesszük figyelembe (amely gyenge hajlás vagy görbülés az alsó vagy felső felület közötti hőmérsékleti különbözet következménye), akkor nyilvánvaló, hogy az említett esetben az előzetes összenyomás a lemez kiterjedése folyamán a középrészeknél növekszik, az összehúzódás folyamán pedig ugyanezen helyen a nyomóigénybevétel csökkenésre vagy megszűnésre hajlamos. Ilyen körülmények között a húzófeszültségek és ennek következtében a betonrészek repedései aránylag gyakoriak. Hogy az előzetesen alkalmazott nyomóigénybevétel el ne tűnjön, a teljes felületet elemejkre vagy részekre kell osztani, amelyek egymáshoz képest elmozdulhatnak és e részek legnagyobb mérete egyrészt attól függ, hogy a részeknek milyen nagy hőmérsékleti és nedvességbeli különbségeket kell elviselniük, másrészt pedig attól, hogy mekkora a betonlap és a talaj közötti súrlódás. Mennél kisebbek a hőmérsékleti eltérések és/vagy a talajon való súrlódások, annál nagyobbak lehetnek az elemek vagy lemezrészek. pMivel az egyes lemezrészek, tehát pl. az 1. ábrán az 1-el és 2-vel jelölt részek az előzetesen alkalmazott feszítés (nyomóigénybevétel) szempontjából egymástól függetlenek, a 6 kapcsolaton át vízszintes erőt nem kell átvinni. Ez a 6 kapcsolat olyan, mint amilyent a bevezetésben, mint első fajtájút említettünk. Ennek a kapcsolatnak csak a tagok kiterjedését kell szabadon lehetővé tenni és e célból ezeket úgy készíthetjük, mint lemezdarabok közötti szokásos kapcsolatokat, természetesen figyelembe véve a tagok kivételes nagyságát vagyis azt, hogy nagyméretű lemezeket kell összekapcsolni. Az alábbiakban néhány szerkezeti részletet ismertetünk, amelyek a kapcsolatok megszerkesztésénél igen fontosak lehetnek. Előnyösebb több alkatrészt" vagy elemet egyszerre alávetni a nyomóigénybevételnek vagyis előfeszítésnek olykép, hogy ez a feszültség a 7 kapcsolaton haladjon át. így pl. egyszerre fejthetünk ki nyomást az 1. ábra szerinti 2, 3, 4 és 5 részekre. E részek szorítását az egész felület mentén végezzük, ha ez lehetséges. Az előzetes feszítés a 7, 8 és 9 kapcsolatokon adódik át, ami csökkenti a szükséges ejíőfeszítőeszközök számát, tehát kevesebb drótkötélre, lehorganyzó és más az alábbiakban leírandó eszközre van szükség. Ebben az esetben a kapcsolatnak lehetővé kell tennie az elemek szabad kiter-