141811. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rostos anyagok és termékeik tűzállóvá tételére
Megjelent 1952. évi december hó "1-én ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 141.811. SZÁM. 8. k. OSZTÁLY. - RA-105 ALAPSZÁM. Eljárás rostos anyagok és termékeik tűzállóvá tételére. Rannila Tuomas Valdemar mérnök, Helsinki (Finnország). A bejelentés napja: 1951. március 1-A találmány célia az eddigieknél tökéletesebb eljárás megvalósítása rostos anyagok tűzállóvá tételére, aholis már ismert hatóanyagokat az eddiginél gazdaságosabb "módon alkalmazunk. A találmány további célja a kezelt anyagok hőállóságának fokozása. Még'további cél olyan leegyszerűsített eljárás kialakítása, amelynél rosttömeget a gyártás valamely alkalmas szakaszában vizes szuszpenzióban kezelhetünk. Általánosságban tekintve, a találmány szerint, valamely alkalmas, ismert tüzállósító szert' gél felhasználása mellett viszünk fel a rostokra. A gél akár szervetlen eredetű, pl. kövasav-bázisú, akár pedig szerves eredetűiehet, mint amilyenek a rostlemez- és papírgyártásban használt ragasztószerek, így pl. a fenyőszurok ragasztószer (tall oil pitch adhesive) vagy a gyantás ragasztószerek, a kazeinenyv, albuminenyv, szerves polimerek, pl. fenolgyanták. : . í' A szervetlen géleket pl. úgy vihetjük fel a kezelendő anyagra, hogy a rostpépre, kellő mennyiségben, olyan oldatot folyatunk, amely káliumszilikátot, magnéziumkloridot és alumíniumszulfátot tartalmaz. E célra két vagy három vegyértékű fémek hidroxidjai, pl. savanyú alumíniumszulfátoldatból lúgos reakcióval kapott alumíniumhidroxid — A1(QH)3 —, is alkalmasak. Szerves gélek képzésére pl. gyantás ragasztóanyagot, kazein- vagy áíbuminenyvet vagy szintetikus gyantákat használhatunk, melyek oldatban lúgos makromolekulák alakjában jelennek meg vagy ilyenekké tehetők (pl. mint polimerek) aholis a legkedvezőbb pH-nívót, pl. savanyú sókkal vagy savakkal állítjuk be. Az ismertetett módon képzett gél rögzíti a péptömegben' magában diszpergált oldhatatlan anyagalptt, vagy a péptömeg vízében oldott kolloidokat, vagy az ismert tüzállósító anyagok vizes oldatait. Az ismert tüzállósító anyagokat hatásuk szempontjából így csoportosíthatjuk: 1. Olyan anyagok, amelyek magasabb hőfokon vizet adnak le és így a hőmérséklet csökkentésével hozzák a kezelt anyagokat olya» állapotba, hogy azok nem lobbannak. Ilyen anyagok példái: főként kristályvizet tartalmazó anyagok, "így hidrátok, pl. két-vegyértékű fémek szulfátjai, magnézium-karbonát-trihidrát (MgC03 H 2 0). 2. Olyan anyagok, amelyek magasabb hőfokon az égést késleltető vagy a lángnak ellenálló gázt, pl. ammóniumsókból származó ammóniumot, bizonyos kloridokból származó sósavgázt és kénvegyületekből származó oxidokat tartalmaznak. 3. Magasabb hőfokon könnyen olvadó anyagok, melyek közvetlenül zománccá alakulva az égő anyag felületét megvédik; ilyenek "némely szilikátok, borátok és foszfátok. 4. Szerves vegyületek, melyek felbomolva olyan hatást fejtenek ki, mint az 1—3. pontok alatti anyagok; ilyenek pl. a glicerines lágy szappan, aromás savak, karbamid kondenzációs termékei. • A találmány szerinti eljárásban a felsorolt csoportokba tartozó bármely anyagot felhasználhatunk, mely egyedül vagy másokkal keverve a gélekhez tapadni képes. A gélek azért alkalmasak, mert nagy felületűek és nagy a felszíni tapadásuk, niiértis szilárd részecskéket és molekulákat erősen megkötnek, ill. megfelelő anyagokkal reakcióba lépnek. A gélek tehát a tüzgátló anyagokat kémiailag vagy fizikailag megkötik és a kezelendő rostos anyaghoz tapadnak. A találmány további megvilágítására, de annak korlátozása nélkül, néhány példát közlök: ^1. példa: 1. magnezit -2. oldható szilikát 3. MgCl2 4. A12 *ÍS0 4 ) 3 5. NH4 H 2 P0 4 kb. 39—46 g, 20 g, vízben diszpergálva, 4 g, 400 cm3 vízben 10 g, 500 cm3 vízben 3 g, 300 cm' vízben 2—9 g 400 cm3 vízben . 1600—2000 cm3 -ben ' Az 1—5. alatti oldatokat a közölt sorrendben, lehetőleg gyorsan folyatjuk a rostos tömegbe. A magnezit és a szilikát homogén eloszlása után, amikor a magnéziumklorid és alumíniumszulfát savanyú sók kezdenek hatni, a pH-nívó a lúgos oldalról a savanyú oldalra megy át, aminek következtében magnézium- és alumíniumhidroxid, valamint szilikagél. keletkezik. A kicsapódó gél megköti a magneziT
