141797. lajstromszámú szabadalom • Hajtóerőt állandósító szerkezet óraművekhez

2 141.797 kerék megfelelő foka felütközött, a gátkerék —8— emelőcsapja a —9—• kar —11— lejtőjéhez képest a —12— rugó ellenében azt megemelve, minimális hézaggal éppen túlfutott. Ugyanezen pillanatban a lenghető kar —13— csapja az —5— kerék —14— fogának megszűnvén útjába állni, ennek egy foggal való továbbugrását eredményezi, miáltal a —3— tengelyen lévő segédrugó utánhúzását lehetővé teszi. A lenghető kar fent leírt, találmány szerinti elrendezéséből származó előny, hogy működtetéséhez minimális idő elegendő. Továbbá ezen elrendezés mellett megvalósítható, hogy a gátkerék —8— csapja csak akkor érinti a lenghető kar —11— lejtőjét, amikor már bizonyos lendületbe jutott, vagyis amikor a horgony —15— csapja a gátkerék megfelelő fogának —16— lejtőjén már bizonyos utat megtett. Ilyen alapon a benne felhalmozódott mozgási energia révén lehetséges, hogy a gátkerék a lenghető kar meredekebbre választott —11— lejtőjének ellenállását is legyőzze, ami végeredményképpen rövidebb idő alatt valósítható meg. A minimális működtetési idő érdekében az elrendezésben kifejezésre jutó szempont még, hogy a - —8— és —13.—, egyébként példaképpen körkeresztmetszetűnek felvett csapok, az erőátadás helyén elvékonyítottak, az ábrákon példaképpen félkörösen kialakítottak. Az óra pontosságának érdekében a minimális működtetési idő szükséges feltétel, mert azáltal, hogy a gátkereket erőtanilag minél rövidebb ideig kapcsoljuk a hajtószerkezettel, annál kevésfobé lehetséges, hogy ennek változó nyomatéka a billegő lengését befolyásolja. A minimális működtetési idő elvének elrendezésben feltétele, hogy a gátkerék bármelyik működő —8— csapjához tartozzon egy vele éppen egyidejűleg működő gátkerék fog. Előnyös újítás továbbá még a találmánynál *az —5—• kerék küllői közé nyúló —4— gátkerék —17— ütközőcsapja. Egyrészt biztosítja, hogy az óra lejárta után felhúzásnál a —4— és —5— kerék együttműködjön és az egyszer beállított —7— segédrugó előfeszültsége ugyanaz maradjon. Másrészt célja, hogy az —5— kerék megugrásánál a kissé lejtősen kiképzett fogak ne üssenek a —9— emelőkar —13— ütközőcsapjára, hanem a —18— küllő a —17— ütközőcsapon fennakadjon úgy, hogy a —14:— fog és —13— csap között minimális —h— hézag maradjon. Ezen elrendezésből származó előny, hogy nem az emelőkar —13— csapja veszi fel megugrásnál az —5— kerék ütését, hanem a —17— csap, miáltal a —12— rugót a —12a— csap elforgatásával csak éppen oly minimális mértékben kell megfeszítenünk, hogy a —13— csap a fogak túlfutását megakadályozza, ami viszont azt eredményezi, hogy a horgonyt mozgató gátkerék segédrugója is gyengébbre vehető. Ebből származó másik előny még. hogy gyöngébb motor rugó is megfelel. A hajtóerő állandósítására vonatkozó ismeretes kísérletezéseket a találmány szerinti megoldással összehasonlítva végül is mondhatjuk, hogy csak itt beszélhetünk egyedül a minimális működtető erő és idő elrendezésbeli feltételeinek maradéktalan kielégíthetőségéről és csak itt van lehetőség & minimális működtető erőnek (a —12a— csap elforgatása útján való) beállíthatóságáról. Ezen műszaki előny kifejezésre jut azon döntő elvi különbség által, hogy míg az ismeretes kísérletezések mind kényszer kapcsolatos megoldások (gátkerék horgonnyal, excenteres vezérlés stb.), addig a találmány szerinti megoldás a rugózott emelőkarral beállítást tesz lehetővé. A találmánynak az ábra szerint példaképpen felvett kiviteli alakja olyan, hogy a —4— gátkerék 15-ös fogszáma mellett az —5— kerék fogszáma 5, ami azt eredményezi, hogy az —5— kerék a billegő minden 3 teljes lengése után egyet ugrik. Természetesen más fogszám is felvehető^ azonban előnyös, hogy a felvett fogszám a gátkerék kétszeres fogszámában egész számban foglaltasson, mert ezáltal a lenghető kar minimális idő alatt való működtetésének feltétele kielégíthető. A 4. és 5. ábra a fentebb ismertetett megoldással egyébként teljesen megegyezően, egy még egyszerűbb kiviteli alakot tüntet fel. Ebben az esetben ,a lenghető kar csapágyazása a horgony —2— tengelyével coaxiáíis. A 4. ábrán a —4— gátkereket láthatjuk, a —c— eriKlőcsapokkal és az —e— lenghető karral. Az 5. ábrán a segédrugó utánhúzá sát végző —5— kerék látható abban a helyzetben, amikor a kerék küllője éppen a gátkerék —17— ütközőcsapján fennakadt. A 6. ábrán feltüntetett kiviteli alak sem tér el elvileg az előbbiektől, csak most az —e— lenghető kar az —5— keréken csapágyazott. A gátkeréken lévő —17— csap a lenghető kar —1— lejtőjébe ütközve azt az —r— rugó ellenében megbillenti úgy, hogy a kar —f— nyúlványa a —c— csapnak megszűnvén útjába állni az —5— kerék felszabadul a következő csapon való megütközésig. Az ismertetett találmány, ú. n. nyomatéki stabilizátor, az óra járásában egyszerű megoldással oly pontosságot valósít meg, amely- eddig nem volt remélhető. Ismeretes, hogy még költséges chronométereknél is a billegő lengésszöge ±10°-kal ingadozik, a fogaskerekek legördüléséből származó változó nyomatéknak megfelelően; a találmány alkalmazása mellett ez gyakorlatilag megszűntnek tekinthető. A találmány egyaránt alkalmas új konstrukciók kivitelezésére, valamint meglévő óráknál is könynyen alkalmazható, így állványos asztali vagy fali óráknál, 8 napos óráknál, díszóráknál. A találmány elvi Telepítésénél fogva olyan, hogy nemcsak a gátkerékre, hanem bármelyik kerékre felépítve alkalmas a nyomaték stabilizálására, így alkalmazási területe az órán kívül is lehetséges. Szabadalmi igénypontok: 1. Hajtóerőt állandósító szerkezet, ú. n. nyomatéki stabilizátor, óraművekhez a gátkerék és a hajtószerkezet közé iktatott segédrugóval azzal jellemezve, hogy egyenlő időközökben történő utánfeszítésének megvalósítására a gátkerék forgása közben kerületén elrendezett nyúlványai segítségével egyenlő időközökben rugózott lenghető kart (1., 2. ábra —9—) billent meg, mely viszont mindannyiszor egy a hajtóművel összefüggő a gátkerékkel coaxiáíis kereket (3. ábra —5—) tesz szabaddá úgy, hogy a hozzákapcsolt segédrugó azonos módon ismétlődő utánhúzását lehetővé teszi, jellemezve továbbá, hogy a segédrugó utánhúzását