141770. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés keltett rezgések frekvenciájának állandósítására vagy meghatározására, rendkívül pontos frekvencián, molekuláris rezonanciát kifejtő gáz segítségével

141.770 3 szervben a 11, ill. 17 hullámvezető és a 19 egyenirányító között 23 szétcsatoló ék is van- Az irányító csatolószervek kölcsönös csatlakozásánál két, derékszögben kinyúló nyúlvány, ill. üreg van, melyek egyikét a 19 egyenirányítóhoz kötjük, másikát pedig az egyenirányító impedanciájának szabályozására, pl. 24 dugattyúval hangoljuk. A 16 mikrohullámkeltőnek, 14 gázcellának és 18 egyenirányítónak eddig ismertetett kapcsolatai mellett az egyenirányító kimenőkörében az impulzusok negatív polaritásúak, vagyis az áramlökés csúcsa a gázcellán áthaladó legkisebb átvitelnek felel meg. Ezeket az impulzusokat pozitívokká alakíthatjuk át a 25 erősítő fokozatai számának megfelelő megválasztásával vagy bármely más ismert módon, pl. transzformátorral. A 16 vezérlőgenerátor esetleges amplitúdó-modulációjának a 18 egyenirányító kimenőkörébe kötött erősítő detektorra kifejthető hatását úgy gátoljuk meg, hogy a hullámvezetőhöz a 14 gázcella előtt 26 irányító csatolószervet csatlakoztatunk, mely a 16 «generátor kimenő energiáját a 18 egyenirányítóval ellenkezően sarkított 27 egyenirányítóba vezeti, ahol is a két • egyenirányítónak kqzös 28 kimenő ellenállása van. Mialatt tehát a 16 generátor frekvenciája az Fg frekvenciát magában foglaló tartományt végigjárja, az egyenirányítók kimenő energiái ki vannak egyenlítve és a 28 ellenálláson csak az Fg frekvenciánál halad át áram. A 25 erősítő detektorba vezetett éles áramlökések a felerősítés és egyenirányítás után egy sorozat éles, ismétlődő a impulzust adnak (2. ábra), melyek szabályos időközökben jelennek meg, ha a 16 generátorba vezetett kereső frekvencia állandó. A 25 erősítő a 16 generátor minden visszafelé irányuló pásztázása alatt el van rekesztve, úgyhogy a kereső frekvencia mindegyik periódusa alatt csak egy impulzus jelenik meg, vagy pedig a pásztázás fürészfog-hullám szerint történhetik és az egyes periódusok visszatérő részében az impulzust kiszűrhetjük. A 25 erősítő detektor kimenőkörében megjelenő éles áramlökéseket 32 alakító körbe vezetjük, melynek 33 erősítőcsöve a 34 egyenirányító híd A és B I sarkai közé egy sorozat b impulzust küld. Ezek ismétlődési sebessége ugyanaz, mint az a impulzusoké, bevezető és befejező szélei azonban kevésbbé ; meredekek, mint az a impulzus esetében-A 13 szűrő kimenő impulzusai felerősítés és egyenirányítás után egy sorozat c áramlökést adnak, melyek 36 transzformátor 35 primer tekercsén mennek át. A transzformátor 37 szekunder tekercse a 34 egyenirányító híd, C, D pontjai között sorban fekszik a 38 ellenállással. A 38 ellenállás és vele párhuzamosan kapcsolt 39 kondenzátor olyan háló zatot alkot, amelynek időállandója aránylag hoszszú, pl. egy-két másodperc nagyságrendű, ha a kereső frekvencia másodpercenkint 60 periódus. Gyors frekvenciaváltozások elleni védelmül a keresés sebességét növeljük és a 38, 39 RC-hálózat időállandóját csökkentjük, hogy e hálózat gyorsan változó téves közléseket átengedjen. Ha a 10 oszcillátor frekvencia-modulált, akkor azt elhúzás ellen stabilizálhatjuk, ha a 16 vezérlő oszcillátornál valamivel kisebb kereső frekvenciát használunk, mint amekkora a 10 oszcillátorba vezetett bármelyik frekvencia, és ennek megfelelően növeljük a 38, 39 RC-h)álózat időállandóját. A 38, 39 hálózatba vezetett áram nagysága és iránya a c impulzusok csúcsai és az ti impulzusok csúcsai közötti időviszonytól függ. Ezért az egyenirányító hálózat B pontjában fellépő egyirányú potenciál nagysága a két sorozat impulzus közti fázisviszonyoktól függ. Az így kapott egyenirányú vezérlő feszültséggel az 5. ábra szerint a mikrohullámkeltő, nevezetesen a 10A reflexi-klystron, 40 anódjának potenciálját módosíthatjuk. Akár felhasználjuk a kapott feszültséget a keltett frekvencia állandósítására, akár nem, azt a 10 oszcillátor frekvencia-eltérésének mérése céljából valamely alkalmas, feszültségre reagáló készülékbe vezethetjük. A kapott vezérlő feszültséget természetesen másfajta nagyfrekvenciás oszcillátorcsövekbe vezethetjük, mely a létesített kimenő energia frekvenciája szempontj ából feszültség-érzékenyek. A két csoport vezérlő impulzus közoíli fáziskülönbség hasznosítási módjától eltekintve, a 3- ábra szerinti rendszer hasonló az 1. ábra szerintihez, és ezért csak ennek a különbségnek a tárgyalására szorítkozunk. A két csoport a, c vezérlő impulzust 52 billenő multivibrator két triódjának 50, ill. 51 rácsába vezetjük. Az a, c impulzusok közötti fázisviszony szabja meg a multivibrator 53 kimenő ellenállasán áthaladó áram átlagos értékét és így a 10 vezérelt generátorba vezetett vezérlő feszültség nagyságát. Minthogy a billenőkör működését a szakértők jól ismerik, itt fölöslegesnek látszik annak ismertetése. Elegendő csak annyit mondani, hogy amennyiben az 51, ill. 50 rácsokba vezetett impulzusok közti itervallum az 51 rácsba vezetett, egymást követő, kiváltó áramlökések alkalmazásai közti intervallumhoz képest rövid, akkor az 53 ellenálláson áthaladó áramlökések csak rövid ideig tartanak, míg ha az 51, 50 rácsokba táplált impulzusok közti időköz hoszszabb, akkor az 53 ellenálláson átmenő áramlökések hosszabb ideig tartanak és a Bi pont egyenirányú potenciálja nagyobb. Természetesen ennek a fordítottja is igaz. Az 53 ellenállás és az 54 kondenzátor, mely véle párhuzamosan fekszik, az áramimpulzusok számára integráló hálózatot alkot, miért is a vezérlő feszültség az impulzusok közti fázisviszony változásával lassan változik. Az oszcillátorfrekvencia eltérését a kívánt értéktől, pl. az 1. ábra* szerint, úgy állapíthatjuk meg, hogy a vezérlő feszültség nagyságát megfelelően kalibrált voltméterről, előnyösen vákuumcsöves voltméterről, katódsugárcsőről vagy egyéb nagy impedanciájú műszerről leolvassuk- •* Ha az 1. vagy 3. ábra szerinti rendszer vezérelt 10 oszcillátorának frekvenciája sokkal kisebb, mint a kiszemelt gáz Fg molekuláris rezonáns frekvenciája és nem lehet megtervezni vagy megvalósítani olyan keskeny 13 sávszűrőt, amely az igen nagy Fj közbenső frekvenciát áteresztené, akkor a 6. ábra szerint a vezérelt frekvenciának valamely harmonikusát, vezethetjük a 19 moduláló egyenirányítóba. Példaképpen, ha valamely oszcillátort az ammónia 3,3 vonalával 4780 megaciklusos (Fo) frekvencián akarunk állandósítani, akkor az 55 erősítőt úgy méretezzük, hogy ennek a frekvenciának az 5. harmonikusát (23,900 megaciklus) juttassa a 19 modulátor-egyenirányítóba. A közbenső 13 frekvencia-erősítőt ennek megfelelően úgy méretezzük, hogy 29,9 megaciklusos (Fi) frekvenciát bocsásson