141646. lajstromszámú szabadalom • Áramhidas villamos lámpa
Megjelent 1952. évi október hó 15-én, ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 141646. SZÁM. 21 f. 31—44. OSZTÁLY. — Lu-50. ALAPSZÁM. Áramhidas villamos lámpa. Lumaiampan Aktiebolag cég, Stockholm. A bejelentés napja: 1950. december 13. A találmány ú. n. áramhidas villamos lámpákra vonatkozik. Az árarnhíd oxiddal bevont fémdarab, amely — a lámpa buráján belül vagy kívül — a lámpa árambevezetőit szorosan körülfogja. A találmányt az jellemzi, hogy a fémdarabot, legalább a lerögzítési helyeken, keményíthető szilikonműgyanta keményített rétege borítja. Áramhidakat oly villáimos izzólámpákban szoktak használni, amelyek nagyobb számban, soros kapcsolásban vannak a világítási hálózatra (110—220 V) kapcsolva. Az áramhídnak az a feladata, hogy az izzószál törésekor a villamos áram számára, a lámpán át, új-utat nyisson és ezzel meggátolja, hogy a többi lámpa egymás után kialudjon. Az árarnhíd pl. oxidált aluminiumszalag, amely az elektródákat szorosan körülfogja és melynek oxidrétege kisebb, pl, 25 V feszültségnek eílentáll ugyan, de a teljes hálózati feszültségnek megfelelő feszültség a szalagot átütni képes. Az aluminiumszalagokaí rendesen elektrolites úton oxidálták. A mechanikai lerögzítésnél azt találták, hogy a meglehetősen: porózus oxidréteg könnj^en megsérül, ami a lámpában rövidzárlatot okozott. Ha a híd az üvegbúrán kívül fekszik, akkor a rövidzárlatnak védő lakk-, pl. zaponlakkréteg felrakásával könnyen elejét vethetjük. Gyártástechnikai okokból célszerűbbnek találták a hídnak magában a légüres üvegburában való elhelyezését. Ez azonban nagyobb igényeiket támaszt a híd kivitelével szemben. A hídnak nem szabad oly alkatrészeket tartalmaznia, amely már a lámpa előállítása, vagy később, üzem közben, a lámpa tulajdonságait lerontja. Emellett a hídnak nem szabad elszíneződnie, vagy a llámpa tetszetős külsejét károsan befolyásolnia. Ezért alkalmatlan a könynyen elszenesedő zaponlaíkk-védőréteg. Alkálit tartalmazó vegyületek, pl. a vízüveg és a borax is kevésbé alkalmasak. A találmány alapját képező kísérletek azt mutatták, hogy a keményíthető szilikog-yanták rendkívül alkalmasak a találmány céljaira. Alkalmasságuk e gyantáknak magasabb a hőmérsékletekkel és a nedvességgel szembeni állékonysággal, valamint a szilikongyanta-rétegnek megkeményedése utáni hajlékonyságával és mechanikai ellenálló képességével függ össze. E gyanták további előnye a jó villamos szigetelő képesség, továbbá, hogy jól tapadnak és színtelenek maradinak. Nem szükséges sem az, hogy az árarnhíd szaiagalakú, sem pedig, hogy eloxált alumíniumból legyen. Huzalból is, vagy süveg vagy más alkalmas alakú is lehet. Az alumíniumtól Ítérő fémeket is bevonhatunk oxidréteggel. Az ridréteg esetleg a szilikonműgyantából lehasított kovasav is lehet. Ha a réteg csupán szilikon-gyanta, akkor nehéz a réteg .kellő vastagságának megválasztása. Ha a réteg túl vastag, akkor az áram nem üti át, míg a túl vékony réteg szilárdsági tekintetben nem kielégítő. Ha a fémfelület oxidálva van, akkor a szilikonműgyanta az oxidpórusokba behatol és hajlékony bevonati réteget kapunk, amelynek tulajdonságai meghatározott feszültségátütés tekintetében kifogástalánok. Példa: '* Az eloxált aluminiumszalagot oly fürdőn vezetjük át, mely newiikeményített 5—30 % szilikon-műgyantának aromás szénhidrogén és butilacetát keverékében való oldatából áll. Ezután 450 C°-ra való fokozatos hevítéssel történő keményítés következik. Szabadalmi igénypontok: 1. Villamos lámpa, oxiddal bevont fémrész alkotta áraimhíddal, amely a lámpa árambevezetőit, a lámpa buráján belül vagy kívül, szorosan körülfogja, ázzál jellemezve, hogy a fémdarabot, legalább a lerögzítési helyeken keményíthető szilikon-műgyantának keményített rétege borítja. 2. Az 1. igénypont szerinti villamos lámpa kiviteli alakra, melyre jellemző, hogy a fémdarab eloxált alumínium.
