141632. lajstromszámú szabadalom • Eljárás textil és hasonló anyagok kezelésére, valamint az eljárással készített termék

141632. dot, káliumkloridot, nátriumnitráto'tt, káliurnnitrátot, nátriumkarbonátot, káliumkarbonátoí, nátriumbromidot, káliumbromidot, nátriumacetátot, káliumacetátot, stb., amelyeket szintén magukban vagy egymással keverve alkalmazhatunk. E sók egyikének vagy több ilyen sónak a jelenlétié tapasztalat szerint a vegyfolyamatot gyorsítja és emellett lehetővé teszi kisebb menynyiségű halogénvegyület alkalmazását a kívánt eredmény létrehozására, ami által úgy időben, mint anyagban költségmegtakarítást érünk el. Azt találtuk, hogy kielégítő eredmények érhetők el, ha a cellulóza tartalmú szövetet a választott vegyülettel, mint ilyennel vagy a vegyület közömbös oldószerrel létesített oldatával kezeljük, tehát ha azt vízben, benzinben, acetonban, széntetrakloridban, dietiléterben vagy más effélében oldjuk. Rendkívül kedvező eredmények érhetők- el, ha ,a vegyület vizes oldatát használjuk, amenynyiben ez lehetséges. Ily módon ugyanis a vegyszerek igen gazdaságosan . használhatók és a kezelt anyag meg van védve azoktól a hátrányos behatásoktól, amelyeket a maróalkáh létesíthetne az eljárás első fokozatában; ugyanis azt találtuk, hogy a jelenlévő víz az alkálit felhígítja és így ennek hatása a hidroxilált polimerrel lassítja vagy fokozatosabbá teszi, mint víz jelenléte nélkül. Azt találtuk továbbá, hogy ajánlatos. a nem tömény maróalkáli alkalmazása, ha regenerált cellulózát kezelünk, mert a nagyobb töménység elszíneződést és az anyag megkeményedését okozhatja, amihez járul, hogy a kezelt szálak, fonalak vagy pl. szövetek húzószilárdsága, szakító vagy nyúlási szilárdsága és kopásállósága is csökkenhet tömény oldat alkalmazása esetén. A találmányt nem kívánjuk korlátozni a következő példák megadásával, amelyekkel az a célunk, hogy a regenerált cellulóza kezeléséné! hasznláható hatóanyagok minőségét, a kezelés feltételeit és a töménységet példaképpen közöljük: ^ * 1. A halogénvegyület, pl. a gMcerin-l,3-diklórhidrin mennyisége. 8.2-től 15.5 g-ig terjedő mennyiségű glicerin-l,3-diklórhidrint használunk a kezelő folyadék minden 100 ml-ére (vagyis cm3

-ire). ha vizes oldatot használunk, de 8.2 g-nál nagyobb mennyiséget használunk minden 100 ml-re számítva, ha más közömbös szerves oldószert alkalmazunk. így pl. a töménység a kezelőfolyadék 100,%-át is elérheti, mely esetben a közömbös oldószer töménysége 0. 2. A .maróalkáli, pl. nátriumhidroxid mennyisége 0.8—7.5 g a kezelőfolyadék minden 100 ml-ére. 3. Az alkálifémsó pl. nátriumklorid mennyisége 1.0—28.2 g e kezelőfolyadék minden 100 ml-ére. 4. A kezelés hőmérséklete 70—107 C0

.-" 5. A kezelés ideje 10—30 másodperc. Ha természetes cellulózából készített szövetet akarunk állandósítani, magasabb töménységet alkalmazunk a maróalkálinál és ez a töménység előnyös, mert ennek az anyagnak a hátrányos vagy káros hatása csak a regenerált cellulózánál mutatkozik, nem pedig a természetes cellulóza anyagnál, aminek megfelelően kisebb mennyiségű halogénvegyület is elegendő, tehát a gazdaságosság növelhető. Ismét ä szabadalom védelmi körének korlátozása nélkül a következőkben példákat fogunk megadni a hatóanyagok töménységére és a kezelés feltételeire nézve természetes cellulóza kezelése esetén: .1. A halogénvegyület pl. glicerin-].3-diklórhidrin mennyisége. 2.1—15.5 g giicerin7l,3-diklórhidrin a kezelőfolyadék minden 100 ml-ére, ha vizes oldatot használunk, vagy 2.1 g fölötti töménységet, ha a kezelőfolyadék közömbös szerves oldószerrel készül, így pl. a töménység a kezelőfolyadék 100 %-át is elérheti, mely esetben a közömbös oldószer töménysége 0. 2. A maróalkáli, pl. nátriumhidroxid mennyisége. 0,8—25.2 g, a kezelőfolyadék minden 100 miére. 3. Az alkálifémsó pl. nátriumklorid mennyisége* .1.0—28.2 g, a kezelő folyadék minden 100 ml-ére. 4. A vegyfolyamat hőmérséklete 70—120 C°. 5. A vegyfolyamat ideje 5—60 másodperc. A vegyfolyamat hőmérséklete és ideje egymáshoz képest fordítva arányosak, tehát hoszszabb időhöz alacsonyabb hőmérséklet tartozik és viszont, de a vegyfolyamat ideje és hőmérséklete a halogénvegyület mennyiségétől, továbbá a maróalkáli mennyiségétől is függ. Befolyásolja még a hőmérsékletet és időt az alkalmazóit alkálifémsók mennyisége, így pl. ha e hatóanyagok töménységet növeljük, akkor a hőmérséklet alacsonyabb vagy a vegyfolyamat ideje rövidebb lehet és ennek megfelelően ha a hőmérsékletet emeljük vagy hosszabb ideig dolgozunk, kisebb töménységű hatóanyagokat alkalmazhatunk. Megemlítendő még, hogy egy vagy több hatóanyag töménységének változtatása lehetővé teszi a többi hatóanyag töménységének' megfelelő változtatását,' így pl. ha a halogénvegyület töménységét növeljük, akkor a maróalkáli töménységét csökkenthetjük,, de csökkenthetjük az alkálifém-klorid vagy mindkét anyag töménységét is és ezek a változtatások olykép létesíthetők, hogy a létrehozott állékonyság mértéke a kívánt értéken marad. Ügy találtuk, hogy kielégítő állandósítást lehet elérni, ha a halogén vegyületnek aránylag kicsi molekuláris arányát engedjük hatni a cellulózára, sőt nem is előnyös, ha túl mgy mennyiséget viszünk be az eljárásba, vagyis nem szabad az eljárást túlzott mértékben alkalmazni, így pl. ha a halogénvegyület túl nagy arányú mennyiségét használjuk és egyben a maróalkáli, valamint az alkáli fémsó töménysége is nagy, akkor a keresztirányú oí-