141631. lajstromszámú szabadalom • Nadrágfogas
Megjelent 1952. évi október hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 141631. SZÁM. 341, 30—32. OSZTÁLY. — Fa-105. ALAPSZÁM. Nadrágfogas. Francsics Károly pincér, Hőgyész. A 'bejelentés napja: 1950. június 5. A találmány tárgya nadrágfogas' vagy nadrágakasztó, amely a nadrágszárak alsó végeibe illesztendő s azok Végeit kifeszítő oly villákkal van ellátva, melynél a villáknak egymástóü távolsága változtatható. Ismeretesek már ilyen jellegű nadrágfogasok, melyeknél a villák párhuzamos vezetést két rúdparaJJelogramm biztosítja. Ezeknek az ismert megoldásoknak különféle hátrányaik vannak, egyrészt sok anyagra van szükség, másrészt jelentős az önsúly és rugókat kell alkalmazni, amelyek a tárolás alatti állandó feszítés következtében a nadrágszár anyagát kíméletlenül veszik igénybe. További hátrányuk, hogy a villák párhuzamos vezetése következtében a rugóerők nem mindegyik nadrágszár belső felületére hatnak egyenlően, mivel az esetek jelentős részében a nadrágszárak alsó nyílása nem egyenlő széles, úgyhogy a keskenyebb nadrágszár anyaga jobban szenved, amellett a nadrágszárak vasalási élei egymással nem párhuzamosak, hanem a szárak nyílásai felé, a mindenkori szabástól, illetve divattól függően kisebb vagy nagyobb 1 mértékben összehajló egyenesek, tehát a nadrágszáraknak a. nyílások szomszédságában lévő részei erősebben feszülnek és a rugók hatása alatt ezeken a rövidebb szakaszokon kíméletlen a szövet igénybevétele. Az ismert megoldások további hátránya. hogy nincsen meg a finom szabályozás lehetősége, -úgyhogy a nadrágszárak nyílásaitól függetlenül az állandó rugófeszítés szabja meg a nadrágszárak belső falaira kifejtett nyomást, illetve húzást, amely1 az előzőkben ismertetett okokból kifolyólag egyenlőtlen és nem kíméli a szövetet. * Az ismert nadrágfogas a rugók alkalmazásából kifolyólag idővel veszít feszítő erejéből mert a rugók előbb' vagy utóbb kifáradnak. A találmány szerinti nadrágfogas, az előzőkben felsorolt hátrányokat kiküszöböli, a nadrágszárak szabásától függetlenül, azaz függetlenül attól, hogy a nadrágszárak vasalási élei a szár nyílása felé összehajlók vagy pedig pá.'huzamosak és függetlenül attól, hogy a szárak alsó • nyílásai egyenlők-e, vagy sem, állandó biztos felfüggesztésre ad lehetőséget, azzal a további előnnyel, hogy a nadrág önsúlya enyhén kiegészíti a feszítést és a villák nem kényszermozgá«úan párhuzamosan, hanem a forgáscsapok körül egyrészt szabadon lengethetően, másrészt lazán szabadon beállóan vannak felfüggesztve és azonkívül a villák a felfüggesztésnél, a vázhoz viszonyítva lejtős pályákon, a nadrág önsúlyának hatása alatt, egymástól táyolodóan, önműködcen csúsznak. Azáltal, hogy rugó nem kerül alkalmazásba és a "villák egyrészt szabadon lenghetnek, másrészt lazán szabadon beállóan vannak felfüggesztve és lejtős vezetőpályákban vagy hasítékokban is csúszhatnak, biztosítjuk azt, hogy a nadrág önsúlya a legfinomabban beállítható feszültséget önműködően kiegészíti. A találmány szerinti nadrágfogasnak egymáshoz viszonyítva, egymással párhuzamosan, azonban ellenkező irányokban csúsztatható és mindenkori beállított ' helyzeteikben rögzíthető két rúdja van, a rudak szabad végein szabadon lengethetően ágyazott villákkal. % A mellékelt rajz a találmány szerinti ruhafogas két példaképen vett megoldási alakját mutatja. Az 1. ábra az első megoldási alak kisebb léptékű oldalnézete, használati helyzetben, eredményvonallaj jelölt, felfüggesztett nadrággal. A 2. ábra az 1. ábra szerinti megoldás villájának nagyobb léptékű végnézete, az 1. ábra baloldali vége felől nézve. A 3. ábra az 1. ábra A—B vonala mentén vett nagyobb léptékű keresztmetszet. A 4. ábra az egymással párhuzamosan csúsztatható rudak közül az egyik rúd baloldali végének és a benne lazán csúsztathatóan ezetett csapnak nagyobb léptékű oldalnézete. Az 5. ábra a második megoldási alaknak az 1. ábrákhoz hasonló, de nagyobb léptékű oldalné- . zete. A
