141625. lajstromszámú szabadalom • Szerszám fogaskerekek előállítására
Megjelent 1952. évi október hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL i SZABADALMI LEÍRÁS 141625. SZÁM. 49 d. OSZTÁLY. — B-17009. ALAPSZÁM. Szerszám fogaskerekek előállítására. A Magyar Állam, mint a feltaláló, Botka Imre oki. gépészmérnök, Budapest jogutóda, A bejelentés napja: 1949. március 25. A találmány szerszám fogaskerekek előállítására, melyek tengelytávolsága adott határok között változtatható és fogazásufc evolvens fo~ gazás. A tengelytávolság növelésének az a feltétel szab határt, hogy a kapcsolási számnak, vagyis a két fejkör által & kapcsolóvortalból kimetszett hossz és az alaposztás viszonyának az egységnél nagyobbnak kell'lennie. Az ily célra alkalmas fogaskerekek ismert kiviteli alakjánál, amelyeket profilos táircsamarókkal készítettek, a profiloldalak az evolvens alapkörtől a lábkor legömbölyítéséiig rendszerint radiális, egyeneseik, ennek következtében a maróéikélek hajlása és így az előtolás mértéke is kicsiny. További hátrány, hogy minden egyes fogazáshoz külön, drága, marószerszámot kell készíteni. . v Ismeretes a fogakat generálás útján előállító szerszám, illetőleg gép is (Maag). Ennél'a kerekek kicsiny fogszáma és a szabványosnál jóval nagyobb fogmagasság egyenes fogazás generáló megmunkálásánál álámetszésre vezetnek, hacsak a szerszámkapcsolási szöget nem választhatjuk elég nagyra, aminek viszont a fogak kihegyesedése és a kapcsolási szám csökkenése szabnak határt, Bbből következik, hogy az ismert szerszámmal nem állítható elő több, különböző fogszámú olyan fogaskerék, amelyek változtatható tengelytávolság mellett alkalmasak arra, hogy egymással együtt dolgozzanak, A találmány célja oly szerszám, amellyel csoportfogaskerekek állíthatók elő, vagyis oly fogaskerekek, melyek fogszámai egy alsó és egy felső határ között változhatnak és a csoport bármelyik tagja a csoport bármelyik másik tagjával, viszonylag tág határok között változtatható tengelytávolság esetén is, együtt dolgozhat. A találmány szerinti szerszám egy vagy több különböző modulusú fogaskerékcsoport előállítására is alkalmas. Megállapítottuk, hogy ennek a célnak megfelel az olyan egyfogú szerszám, amely a fogakat generálással állítja elő és amelynél f>rn, ahol f az alapprofö fogmagasságának fele, m '•• d -:•: • pedig a modulus, m = —, a szerszámosizt'ókör z átmérőjének egy fogra eső hossza milliméterekben, f egyúttal a fogaskerék fejmagassága is, azaz a fejkör és a szerszámosztókör sugarainak különbsége. Az f érték eer kerékcsoporton belül állandó és adott m modulushoz való viszonya attól függ, hogy a tengelytávolság mily határok közötti változtatására vaw szükség. Gyakorlati tapasztalatok szerint a találmánya szerinti szerszám előállításánál f = (1.1 —1.4) m értékek megfelelőek. Adott esetben a szabatos érték megválasztásánál két feltételre kell figyelemmel lennünk. Az egyik az, hogy a legnagyobb m modúhisú csoportnál a legkisebb fogszámú kerék fogai ne legyenek alámetszettek és ne hegyesedjenek ki. A másik feltétel az, hogy a kapcsolószám a legkisebb fogszámösszegű és legnagyobb módosítása fogaskerékpárnak a kívánt legnagyobb üzemi tengelytávolságra való beállításakor sem csökkenjék az egység alá, illetőleg ferde fogazásnál a homlokkapcsolószám ne legyen kisebb 0.8-nál. A gyakorlatban az f.^am(IX — amin általában minden esetben megfelel, ahol a.max a legnagyobb, amfa a legkisebb tengelytávolság. Célszerű, ha a szerszám méretezésénél ebből az f értékből indulunk ki és a modulüst f m=T3 vagy kisebb tengelytávváltoztatási követelménynél •' f
