141603. lajstromszámú szabadalom • Kézi szőnyegcsomózó készülék

Megjelent 1952. évi október hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 141603. SZÁM. 25 d. OSZTÁLY. — Wi-4.' ALAPSZÁM. Kézi szőnyegcsomózó készülék. , Winkler Zoltán kereskedő és Zilles János műszaki tisztviselő Budapest. A bejelentés napja: 1949. november 22. A csomózottszőnyeg-ipar általában házi ipar. ahol a kifeszített felvetőfonalakra a .csomókat kizárólag kézzel kötik. A csomózás még akkor is, ha azt ügyeskezű s gyakorlott mungás végzi, igen lassan haladó munka. A következőkben is­mertetett készülék ezt a munkát könnyíti, tete­mesen gyorsítja és az eddig elért legjobb kézi­teljesítményt is minden különösebb kézügyes­ség és gyakorlat nélkül, három-négyszereséire emeli. A mellékelt rajz .1. ábrája felülnézetben, a 2. pedig oldalnézetben tünteti fel a készüléket. A 3. ábra az adagoló motollát ábrázolja, a 4. ábra pedig a felvetőfonalpáron előállított csomót mutatja. A csomózófonál az (1) rugós fonalfékezőn keresztül jut a 3. ábrán ábrázolt motolla négy sarkán lévő rugalmas lemezpárokból kiképzett szorítók közé. A szorítókat alkotó lemezpárok (4) bevágásokkal bírnak a csomózó fonalaikat elvágó késecske alkalmas időpontban való be­fogadására. Két szomszédos szorító bevágásai­nak egymástól* Való távolsága egyenlő az egy csomó képzéséhez szükséges csomózófonál hosszával. A csomózófonál azért kerül a forgó motollának a letompított végű rugósszorító le­mezpárjai közé, mert a vele eey síkban lévő (1) fonalfékező hatása miatt állandóan kifeszített állapotban van. A motollát minden csomó készítéséné,! legcél­szerűbben a balkéz egyik ujjával forgatjuk 90°­kal tovább. A pontos 90°-ny} elfordulást a (2) négyzetkeresztmetszetű tengelyrészhez simuló (3) laposrugó biztosítja. Azután a jobbkéz vala­melyik ujjával nyomást gyakorlunk a (7) emel­tyűre, mely a 45° szögben, álló, ferde élű (5) késecskét a nyomás tartamára betolja a motoj­lának a kés előtt lévő (4) bevágásába és a csö­mózófonalat átvágja. Ez által a csomózófonál két szorítólemezpár közötti része csomózás cél­jára szabaddá válik, mert a másik végét már az előző csomó készítésénél elvágta az (5) késecske., Ezután a csomó előállítása céljából, a két kézre fogott készülék1 (20) alsőlemezéhez erő­sített (9) felvetőfonal szétfeszítőjének tompa élét a csomóképzésre szánt két felvető fonál közé dugjuk és előre toljuk. A (9) feszítő ékaíakű ki­képzésének következtében a két (10) felvető­fónál egymástól eltávolodik s a feszítő egy-egy (22) vájatában szétfeszítve marad. A csomó- -képzésben egyelőre nem: szereplő felvetőfona­lakat a feszítővel egyenlő magas, annak két ol­dalához szögben hajló két (11) terelő tolja ol­dalra. Ha most a készülék felső részét a mé­lyebben lévő (22) vájatban helyet foglaló (10) felvetőfonalpár körül, mint forgópont körül előre billentjük, a motolla két rugalmaslemez­szorítópárjai között hélyetfoglaló s az (5) ké­secske munkája által mindkét végén szabaddá vált pár cm-nyi csomózófonál-darabkát a (12) csomózóvégek nekiszorítják á (10) felvetőfonál­pár velük szemben fekvő részéhez. Ha most a három, egymáshoz csuklósan kapcsolt darabhoz álló (13) híd középső, magasabban álló darab­jára valamelyik ujjunkkal nyomást gyakorlunk, á (15) karok, amelyek a (14) csapok körül elforgathatóan vannak kiképezve s amelyeket . a (16) tekercsrugó tart össze — széjjelnyílriak s széttolják a rájuk rugózottan csuklózott (18) karokat is, amelyek végein a fonalak vastag­ságához mért, cserélhető (12) csomózóvégek találhatók. E csomózóvégek egymástólvaló el­távolodása következtében az egymásfelé néző és a csomózó fonalvégeket kis.sé lefelé irányító , vezetővá iátokkal ellátott görbületekről a készü-1% további előrebillentése miatt még jobban megfeszített két felvétőfonál egymáshoz való

Next

/
Oldalképek
Tartalom