141599. lajstromszámú szabadalom • Eljárás wolframból való izzótestek és visszkristályosodott, egyszeres és többszörös spirálisok előállítására

2 141599. ben való különbség ellenére a találmány szerinti, rázkódással szemben állákony izzótestek és a már ismert, rázkódással szemben nemálíékony, spiralizált izzótestek a maratás után gyakorlatilag egyenlő (mikroszkópiailag megfigyelhető) szerkezetet mutatnak. Csak az ismeri, spiralizált egykristályos drótok (Pintsoh), ha még nem használt lámpában vannak, nyújt.hatók, ezt a tulajionságot azonban az üzem során ismét elvesztik. A spiralizálás következtében ugyanis alakváltozási folyamaton mentek keresztül és az üzemi állapotban idővel visszakristályosodnak. Abból a felismerésből kiindulva, hogy egy határozott izzótest rázkódással szemben való állékonysága összefügg az egyes kristályok belső szerkezetének fizikai mineműségével, azt találtuk, hogy az ilyen erősen nyújtható, egyszeresen vagy többszörösen spiralizált, visszakristályosodott (más szóval: újrakristályosodott) izzóestet akként állíthatjuk elő, hogy nagy hőmérsékleten újrakristályosodó wolframdrótból indulunk ki, amely tehát újrakristályosodási tulajdonsága folytán olyan visszakristályoso" dási szerkezetet eredményez, hogy kristályainak közepes -nagysága, az egyszeres spirális - • vagy többszörösen spiralizált izzótestekuéí a/ első spirális — egyetlen meneténjk hosszá v;ii „legalább is egyenlő. Ezenkó'vül kívánatos, hogy a drótanyag vasnyomokat, pl. 0,0ó 0.1 súlyszázalékot, tartalmazzon, ami a találmány szerinti eljárás alkalmazásánál az ebből az agyagból előállított izzótest rázkódással .szemben valóállékonyságát növeli. Ennél az -eljárásnál mag nélküli izzótestekből indulunk ki, melyek már keresztülmentek az alakváltozási feszültségek elhárítására való szokásos izzítóíoiyatnaton (egyszeres spirálisoknál, pl. vasmagon, többszörös spirálisoknál pedig pl. molibdénmagoni. mirea magot pl. vagyi úton már eltávolítottuk Az izzótesteket ezután, mielőtt azokat a visszakristályosodási hőmérsékletnek kitesszük, 1500 és 2000 C° közötti, legalább 5 percig-1ártó hőkezelésnek vetjük alá. Ennek következtében az izzótestatomok messze előrehaladott íristá.lyfelépülése lép fel és ez a felépülés (Erholung u. Wiederaufbau, 1. Burger: Hdb. d. Metallkunde) az illető izzótestnek a rázkódással szemben való állékonyság tekintetében kívánt tulajdonságaihoz vezet. E messze előrehaladott kristály felépíti.;s . elérésére az illető spirálisokat pl. wolframkemeneében 5 perctől 2 óráig terjedő ideig 1850 C° hőmérsékletre hevíthetjük. Az eljárást ián ipában is keresztülvihetjük akként, hogy a lámpát (pl. 130 Volt-os lámpát) 5 perctől 2 óráig terjedő ideig öregítjük olyan csökkentett (pl. 70 V) feszültségen, amely 1850 Cc hőmérsékletneek felel meg. Az illető spirálisokat tehát általában arra a maximális hőmérsékletre hevítjük, melynél 5—120 percig még éppen nem lép fel vmszszakristályosodás. E mintegy 1850 C° hőmérsékleten történő, lámpán kívüli előkezelés után a spirálisokat wolframkemencében 2400' C° hőmérsékleté?? teljesen visszakristályosíthatjuk, majd a láirr-:; ] pába szerelhetjük, vagy pedig azonnal a lámpába szerelhetjük és azután a szokásos módon kiégethetjük. Az utóbbi eljárás a rázkódással szemben való nagyobb állékonysággal összefüggésben előnyösebb, mert a kapcsokban és a támasztódrótok kapcsai közelében levő izzótestrészek mellett azt az anyagszerkezetet, melyet az 1850 C° hőmérsékletre való .hevítésnél kaptak, megtartják és nem kristályosodnak vissza teljesen. A lámpáknak ez a fajtája rázkódásokk.al szemben állékonyabb, mint az a fajta, melynél az izzótest teljesen kristályosítva van. A csökkentett feszültségen való öregítéssel dolgozó eljárás alkalmazásánál az öregítés után a pecsételési feszültségen utóújrakristályosítást végezhetünk. Bizonyos kristályfelépüléshez szükséges hőmérséklet és a hevítési időtartam alakváltozáson átment minden fém esetén elméletileg ismert módon a • T (13.5 -f -log t) = C . képlet szerint függnek össze, ahol '1' az abszolút hőmérséklet és t a hevítési időtartam másodpercekben. C értéke az alakváltozás fokától és a wolframdrót féleségétől függ. Ezt a görbét a rajzon I jelöli, ahol abszcisszaként log t értékeit, ordinátaként pedig T értékeit vittük fel. Nyilvánvaló, hogy az 1 görbe a T-tengelyt olyan P pontban metszi, melynek ordinátája C/13,5. A kristályfelépülést a találmány szerint a diagramm jobboldali részébén 1500 és 2000 C° között, 5 perctől 2 óráig tartó hevítéssel érjük el. Ezt a körzetet a kristályfelépülést ábrázoló 1 görbe AB része adja meg, melyet a találmány szerint alkalmazunk. Ellentétben tehát a szokásos izzólámpák esetével, melynél az/izzólámpá üzemi hőmérsékletén és még magasabb hőmérsékleten, kristályfelépülés és visszakristályosodás feMép, a kristályfelépülés a találmány értelmében el van különítve az újrakristályosodástól is. Az ismert eljárásnál ugyanis messze a kristály felépülés körzetén túl hevítenek, úgyhogy a diagrammban az I görbe fölé, rnedszerint a II görbe közelébe jutnak, amely a T és log t közötti Összefüggést visszakristályosodás esetére adja meg. A találmány szerint ezzel szemben csak a kristályfeilépülésig hevítünk, amelynél , a diagrammra jellemző C érték 5—20% -kai kisebb, mint a visszakristályosodási állandó legalább 5 perces hevítőtartam esetében. A visszakristályosodási állandó T és (13,5 + log t) oly értékpárjainak szorzata, amelyeknek megfelelő, másodpercekben kifejezett t hevítési időtartam és T hőmérséklet esetén visszakristályosodás még éppen fellép. Ámbár a rázkódással szemben állékony izzótestek előállítására való, ismertetett eljárással a