141576. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vészjelző eljárás és berendezés
! 41576. v . ' 9 rezáró kapcsolóját nyitó gerjesztett állapotba, ha az 53 vezérlőtárcsa (a hívás kezdetének megfelelő időpontban) az 54 érintkezőt annyira t felemeli, hogy az 52 relé áramköre az 54, 54a, 54b érintkezőrendszer érintkezői közül az 54, 54a érintkezőpáron át záródhat. Ha ez megtörtént, az 52 relé az 57 érintkezőn át tartó áramkört ^kapcsol magának, mely addig, míg az 53 bütyök az 54 érintkezőt felemelve tartja, a 26 relé által már bekapcsolt 58 érintkezőn át, a bütyök elfordulása után pedig még az 54, 54b érinrkezőpáEDn át is záródik (ez utóbbi érintkezőpár egyébként az 54, 54a érintkezőpártól függetlenül, külön megszakítóban is elrendezhető). A hívás megkezdésével a 26 relé gerjesztését elveszti, minek következtében az 58 (és az 55) érintkező nyitott állásába megy vissza, az 52 relé tartó áramköre azonban az 54, 54b érintkezőpáron át továbbra is zárva marad, s az 56 kapcsoló mindaddig nem juthat vissza rövidzárlati helyzetébe, amíg az 54, 54b érintkezők kapcsolatát az 53 bütyök, az 54 érintkező felemelésével, meg nem szünteti. Minthogy ez, az 54, 54a érintkezőpár érintkezésadásától számítva, a forgástengely egy teljes fordulata után következik i be, a hívás e megoldással is egyrészt csonkítatlanul, másrészt megismétlődés nélkül, tehát helyesen mehet végbe. Az eddigiekben; feltételeztük, hogy a távbeszélő hálózat egyoldali bontással működik, tehát a hívás folytán létrejött kapcsolat elbomlik, ha akár a hívó, akár a hívott állomáson megszakítják az áramkört. Éppen erre a körülményre való tekintettel' szükséges a riasztó áramszaggatónak f megszakítatlan vonaláramkor mellett csupán a vonaláram egy részével való táplálása, valamint a hívó állomás saját jelének átvitele céljából külön vivőfrekvenciás váltóáram alkalmazása, melyet a 35 jeladó a vonaláramkör megszakítása nélkül megszaggathat. Ezzel szemben kétoldali bontással működő távbeszélő hálózat esetében a hívás folytán létrejött kapcsolat csak akkor bomlik el, ha mind a hívó, mind pedig a hívott állomáson megszakad az áramkör, s ezért ily utóbbi hálózat esetében a találmány szerinti eljárás kivitele s a jelzőkészülék, valamint a vevőkészülék is egyszerűbb lehet. Ez esetben ugyanis egyáltalán nincs szükség vivőfrekvenciás jelzésátvitelre (tehát a vivőfrekvencia létesítésére szolgáló áramszag^ gatóra vagy. elektroncsöves oszcillátorra sem, bár ily megoldás is alkalmazható), s a jeladó — pl. a 35 áramszaggató — a visszajelzéssel működésbe hozott ikapcsolószerkezet segítségével közvetlenül a vonaláiramkörbe iktatható, minek folytán áltálában a vevőállomáson sjncs szükség az átvitt jelimpulzusok külön felerősítésére vagy egyenirányítására, s e helyen az egyenáramú távirászatban használt vevőkészülékeket lehet alkalmazni. Ezenkívül természetesen a riasztásra szolgáló berregő áramszaggató is a vonaláramkörbe helyezhető, célszerűen úgy, hogy az áramszaggatónak egy megszatkítót tartalmazó rövidrezáró vezetéke van, melynek megszakítója a hajtőszervvel olyan működési kapcsolatban áll, hogy ez utóbbi, hívás utáni nyugalmi helyzetében, a megszakítót nyitva a berregő rövidzárlatát'megszünteti. Ez az egyszerűbb eljárás ül. megoldás még azzal az előnnyel is jár, hogy a jelzőkészülék kikapcsolását is a vevőoldalról lehet eszközölni, még pedig úgy, hogy a jelzésnek biztosan érthető mértékben való beérkezése után a vonalat egyszerűen a vevőkészülék kikapcsolásával megszakítjuk. Ezzel a vevőoldali bontás már meg is történik, míg az adóoldali bontás az erre következő első jelimpulzushoz tartozó árammegszakítás folytán következik be. A jelzőkészülék a távbeszélő hálózati áram helyett külső áramforrásból, pl. a világítási hálózatból, akkumulátorból, vagy száraztelepből vett árammal is> dolgozhat, azonban világítási hálózati árammal dolgozva, hálózati üzemzavar esetén megszűnik a biztonság, az utóbbi megoldások pedig költségeseik és körülményes kezelést igényelnek. A jelzőkészülék kialakítható úgy is, hogy elektromotor helyett egy felhúzható rugós óramű, vagy súlyhajtású mechanizmus hajtja a hívást és jeladást végző szerveket (pl. tárcsás áiramszaggatókat). Az önműködő vészjelző berendezés nemcsak az 1. ábra szerinti módon csatlakoztatható a távbeszélő vezetékre, hanem beköthető úgy is, mint valamely előfizetői készülék ikerállomása. Ez még azzal az előnnyel is járhat, hogy külön hívószáma lévén, a tűzoltó vagy egyéb központból felhívható és vele alkalmas kapcsolás révén próbariasztás végeztethető. Ugyanis a' jelzőkészüléknek a veszélyérzékelő szervek által kiváltott kapcsolata a központból küldött csengető árammal is létrehozható és így a biztonság kedvéért szükséges időszakos ellenőrző próbák központilag kezdeményezhetők. Az érzékelő szervek által működtetett, 1. ábra szerinti- relék egy vagy több riasztószervvel, pl. riasztócsengővel is működési kapcsolatba hozhatók házbeliek, helyi bizalmi vagy ügyeletes közegek (pl. házfelügyelő, portás, éjjeliőr, vagyonőr, üzemi tűzoltósági vagy segélyhelyi személyzet, stb.) riasztására, ill. figyelmeztetésére. Ezáltal biztosítható a helyi riasztás arra az esetre, ha a távbeszélő vezeték, vagy központ meghibásodása egyébként az illetékes veszélyelhárító szervek riasztását lehetetlenné fenné. A találmányt nagyobb területen alkalmazva, az érzé'kelőszervek bekötése és csoportosítása tekintetében is sokféle változat lehetséges. Például egy nagyobb üzem esetében a különböző helyiségekből befutó érzékelő vezetékeket egy központi jelzőtáblára köthetjük, amelyen minden egyes helyiségnek saját jelzésmutatója, pl. j
